Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1908
107 fárasztóbb utat is megkönnyítette. A remek szép táj, mely előttünk és alattunk elterült, csakhamar elfeledtette az átélt szenvedéseket. Az Osztervá tetején kipihentük magunkat és míg a magunkkal hozott uzsonnát elfogyasztottuk, értelmes vezetőnk a Magas- Tátrának egyes csúcsairól tartott magyarázatot. A kilátás az Oszterváról valóban gyönyörű! Végig láthat az ember a Menguszfalvi- és Törmelékvöigybe; nyugaton látni a hármas Bástyát, a Kopkit, a Vaskaput, Tátra-csúcsot, Mártha-csúcsot, a Tengerszem-csúcsot, távolabb nyugatnak a Csorba tavat. Miután kissé kipihentünk magunkat, tovább indúltunk, hogy a Poprádi tóhoz eljussunk. Alig, hogy az Osztervá tetejét elhagytuk, megpillantottuk a tó zöld tükrét (1513. m. a t. sz. f.). Ilyen gyönyörű és felséges természeti kép még nem tárult elénk! Mintha valaki „állj“-t kiáltott volna, vagy mintha lábunk gyökeret vert volna, oly hirtelen megái lőttünk s lehetetlen volt az arcokon meg nem látni a hatást, melyet a természeti kép 471 m. magasságból nézve, reánk gyakorolt. Lelkünk méla csendben emelkedett Teremtőjéhez és a csodálat egy ideig nem engedett szóhoz jutni. A sötétzöld fenyőkeret közt elterülő és körülbelül 25 m. mély tó tükörsima vizét mindinkább nagyobbodó vízgyürük zavarják meg, melyeket a fel- és alábukkanó pisztrángok pajzán játéka idéz elő. Később estefelé, a tó vize megpihent csendesen és mozdulatlanul, mint egy alvó gyermek. Alkonyatfelé az elég veszedelmes és sikamlós szerpentin- úton libasorban haladva, lejutottunk a hegyről és bementünk a tó mellett épült u. n. „Menedékház“-ba, ahol érkezésünk már előre be volt jelentve. Miután megvacsoráztunk, nyugalomra tértünk, hogy másnap friss erővel rendelkezzünk. Másnap (szeptember 16-án) korán keltünk és miután sebtében megreggeliztünk, l/-íl órakor felkerekedtünk, hogy feljussunk a „Békás-tavakhoz“ (1920 m. a t. sz. f.) és ismét a „Tengerszem-csúcsra“ (2509 m. a t. sz. f.). A meredek út az éjjeli fagy folytán elég síkos volt, de akadályt nem ismerve jég és hó hátán, hűségesen és kitartóan követtük vezetőnket és Pa9 órakor felértünk a „Békás-tavakhoz“. Ekkorára a nap is előbújt már a hegyek mögül és aranyos sugaraival jótékony meleget árasztott a tájékra.
