Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1908
108 Mindenütt kopár sziklák, hegyekről lezuhant óriási kövek, hóval fedett szakadékok, rajtunk kívül sehol élő lény, csak a messze távolban, szédítő magasságban egy zerge! Tanakodtunk is, hogy miért jöttünk ide s miért járunk hegyeken, holott sík földön kényelmesebb és biztosabb is a járás! De csak tűnődtünk. Lelkünk újabb táplálékot nyert, tapasztalatunk bővült, midőn ezen vadregényes tájt és óriási hegyalakulásokat bámultuk. Eközben vezetőnk a „Tengerszemcsúcs“ felé mutatott. Rettenetes magasság, melyre csak kézzel-lábbal kapaszkodva lehet feljutni! Most már egyeseknek csakugyan inába szállt a bátorsága és a társaság két részre oszlott. A nagyobb fele a vezetővel nekiindult a szédítő magasba, a kissebbik pedig a „Békástó“- hoz indult, hogy bevárja a merész vállalkozókat. És míg a tó körül, sziklaköveken heverészve gyönyörködtünk a tó tiszta vizében, s közbe-közbe messzelátón keresztül néztük társainkat, mint kapaszkodnak a térdig érő hóban felfelé: egyszerre csak eltűntek szemünk elől és mi aggódva vártuk visszaérkezésüket. De hála Istennek, vagy két órai várakozás után ismét megpillantottuk őket, amint a vezető útmutatása szerint részint fekve, részint ülve a havon, lefelé csúsztak. Persze! nagymértékben kifejezték sajnálkozásukat, hogy nem tartottunk velük s viszont mi is sajnáltuk, hogy nem gyönyörködhettünk ama szép panorámában, mely elbeszélésük szerint a 2509 m. tengerfeletti magasságban szemük elé tárult. Rövid pihenés után ugyanazon az úton, csakhogy a reggelhez képest, most már teljesen felolvadt hóvízben ismét lementünk a Poprádi tóhoz, ahol átöltözködtünk s miután jóízűen megebédeltünk, délután két órakor elhagytuk a kedves helyet és szépen gondozott erdei úton átmentünk a gyönyörű fekvésű „Csorbató“-hoz (1387 m. a t. sz. f.). Vendég már itt sem volt; a szép nyaralók és szállodák már üresen álltak, csak egynéhány alkalmazott sürgölődött a legutóbb eltávozott nyaraló-közönség lakosztályainak rendbehozásával. A tó vidéke igen szép; hátterében az egész Magas- Tátra látható. A sűrű és üde fenyőfák valóban ózondússá teszik az amúgy is üde és pormentes levegőt.
