Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1898
— 7 képzeletére kénytelen bizni a leirtat; a képzelet, mégha elevensége ezerféle fokától eltekintünk is, mily sokszor csalfa és ingatag. Mi más az, ha a leirás alkalmával, miként a horgony a fenékhez, értelmi képességünk az érzékelhetőhöz tud tapadni, ha a leirtat meg is mutathatjuk. Ha szükséges a szemléltető'előadás a természettudományokban, nem kevésbé szükséges az a földrajzban is. Földrajzi ismereteinket bővíthetjük, gyarapithatjuk ugyan az olvasmányokból is, melyek nélkül most már irodalmunk sem szűkölködik, de ez az ismeret mégsem lehet oly eleven, mintha mi a betűk szárnyán bekalandozott vidékeket saját szemünkkel is szemléltük volna. A földrajzi szemléltetés módja a tanulmányi kirándulások. De miként a más fajta szemléltetésnél is- — viszonyainkból s emberi voltunkból következőleg — megelégszünk azzal, hogy nem minden leírandó egye- det, hanem több rokon leirandónak egy-egy példányát mutatjuk be, a földrajzi szemléltetésnél is meg kell elégednünk, ha több egymástól különböző vidékre vezetjük el tanulóinkat s a vidékek különbözőségére és nem a látottak sokaságára fektetjük a fősulyt. Tán ez volt czélja nevelésügyünk vezetőjének, a vallás és közoktatásügyi minisztériumnak is, midőn a tanulmányi kirándulásokat iskoláink figyelmébe ajánlotta s gondoskodott az utazás megkönnyitéséről is. Gymnasiumunk tanári kara még az 1897/98 iskolai évben határozta volt el, hogy a magas minisztériumtól is ajánlott tanulmányi kirándulásokat az intézet kebelében meghonosítja és az év folyamán kirándulást rendez a tanuló ifjúsággal Fiúméba s a magyar tengerpartra Közbejött akadályok miatt azonban e terv csak az idén valósulhatott meg. Kivitelét eredetileg a húsvéti szünetekre határozta el a tanári kar, de részint az időjárás zordonsága, részint pedig a rendező tanár betegsége miatt kirándulásunk május havára maradt. A ki leirásokból ismeri a tengert, a ki olvasta Kossuth hatalmas szózatját, önkénytelenül is megdobban a szive arra a gondolatra, hogy megláthatja azt az óriási víztömeget, mely beláthatatlan, mint a képzelet hona, melynek arcza, ha nyugodt, visszaadja az ég bű-
