Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1898
II. Kirándulás Fiúméba. I. A kirándulások czélja. Kirándulásunk története. Az indulás. Az utazás. Megérkezés Fiúméba. Szárazföldi nép vagyunk. Földrajzi helyzetünk okozza,, hogy a viznek erejét és nagyságát csupán folyóvizeinkből isrr.eihetjük meg. Midőn szép fővárosunknak büszkém emelkedő palotasorai előtt megállunk s látjuk a Duna szelid hullámain ringatódzó gőzhajókat, midőn a Tisza szilaj haragja „zugva-bőgve töri át a gátot s el akarja nyelni“ délibábot rónánk suttogó virágait s madárfészkek fölött zizegő kalászait, elbűvölve állunk meg a természet hatalma előtt, mely e cseppfolyós anyagba az erőnek és nagyságnak ily fokát tudta beléhelyezni Pedig a Duna csak keskeny vizszalag, a Tisza szilaj haragja csak gyermeki dacz ahhoz képest, a mit az ember akkor lát, midőn előtte zsibongva elterülnek a tenger hullámai Társadalmi viszonyaink azonban olyanok, hogy sokan férfi, sokan öregkort érünk, sokunkat tán el is hántolnák a nélkül, hogy tengert láttunk volna s megismerhettük volna azt a sajátságos, eleven életet, melyet csak atengeri utak állomásain, a kikötőkben találhatni fel. A mai tanítás egyik nevezetes módja a szemléltetés s erre különösen a természet-tudományok s a földrajz előadásánál kínálkozik alkalom. Az ember, főkép a gyermek, sokkal jobban ismeri meg a tárgyat, a melyről tanul és sokkal jobban tartja meg annak jellemző vonásait, ha képét nemcsak szóbeli előadás, tehát füle utján sajátíthat ja el, hanem szemével is úgy, hogy előtte áll az a tárgy a maga valóságában. Hiszen a leírás, akármilyen szakszerű legyen is, mégis csak az egyén
