Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1895
tiszta vagyontól. 1887/8r. tanév végén a tiszta vagyon csak 42065 frt 12 kr. volt. Ezen bajból való kibontakozásra másféle ut nem kínálkozott, mint amaz, a melyet már egyszer megkísértett volt a bizottság: a magas kormányhoz fordulni segítségért. Erre a lépésre most már engedélyt is nyert a föntartó testület az 1887. évi egyet, közgyűléstől. Az engedélyt megadó, 87. jkvi pont igy szól: . „Ugyanazon jegyzőkönyv 40. pontjánál jelenti az egyetemes tanügyi bizottság, hogy megbízatásához képest elolvasván a békés-csabai algymnasiumnak, Békés-Csaba városa által 1858. nov. 10-én kelt alapitó oklevelét, meggyőződött arról, hogy a békés-csabai evang. egyházközség a 48,000 frtnyi alapítványt csakugyan csak addig élvezheti, mig ggmnasiumot tart fönn. — Ennek folytán az egyetemes gyűlés megadja a nevezett tanintézetet föntartó egyháznak az engedélyt arra, hogy állami segélyért folyamodhassákAz 1885. évi egyetemes közgyűlés ugyanis utasította volt az algymnasiumot, hogy az állami segély ügyében benyújtott kérvényét az alapítvány jogi természetét igazoló okmánynyal lássa el. Ezen utasítás értelmében az egyház presbyteriuma az 1886- iki egyetemes közgyűlés elé terjesztette az algymnasium alapító-levelét, azon ismételt kérelemmel, hogy intézetét az állami segélyre ajánlani szíveskedjék. Az egyet, közgyűlése megbízta a tanügyi bizottságot, hogy vizsgálja meg az alapitó-levelet s tegyen jelentést az alapítvány természetéről a jövő közgyűlésen. Élkészült az uj folyamodás megint csak: évi 3000 frt állami segélyért; el volt látva minden kellő melléklettel s 1888. évi nov. 8-iki kelettel a püspöki hivatal utján föl lett terjesztve a minisztériumhoz. Sikerre azonban ez a folyamodás sem vezetett, mert már ugyanazon évi deczember 21-én 46679. sz. alatt kelt leiratában kijelenti gróf Csáky Albin minister, hogy tekintettel a rendelkezésére álló „pénzerő korlátoltságáéra, valamint arra, hogy a „tanintézet fennállását különös állami érdek nem kívánja“, iskolánkat állami segélyben nem részesítheti. Az elutasító válasz adására teljesen elegendő lett volna az első indok is : „a pénzerő korlátoltsága“ ; a másik bízvást elmaradhatott volna, mert nyilvánvaló, hogy községünk nyelvi viszonyainak nem ismeréséből csúszott be a magas leiratba. Tagadhatatlan tény, ugyanis, hogy községünkben éppen az
