Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1868

öt lassan-lassan tapasztaljuk. Pedig dehogy! Vissza kell mennünk iíjuságára, vissza gyermek korára, sőt vissza egész bölcsőjéig s egyenként keresnünk fel mindazon befolyásokat, melyek lelkére alakitólag hatottak; mert az ember lelke, különösen erkölcsi irányban, csakúgy nem állhat ellent a huzamos ráhatásnak, mint a legkeményebb kő sem a vésőnek. A huzamos ráhatások között, tekintettel tárgyamra, leghuzamosabb és igy legalakitóbb a regény- olvasás, mivel hogy ez a gyermekkor közepétől legalább is az ifjúság végéig köti le a hozzá szokottat, tehát a legnagyobb fogékonyság ( gesz idejéte. A hatás minősége a ható minőségétől függ. Hogy az olvasmány erkölcsileg nevelőleg hathasson, szükséges erkölcsi igazságokból kiindulnia, ezek körül forognia s az elbeszélt eseményeken keresztül oly jellemerőt átvezetnie, mely az erkölcsi igazságok előtt meghajolni tud és készségesen akar is. S vájjon ilyenek-e azok a mostanság nagyon kedvelt, azok az „érdekfeszitő“ regények? Alig vetem el nagyon a sulykot, ha állítom, hogy épen a legkapósabb, a Dumas-féle regények tartalmatlan tartalma alig egyéb, mint valótlanság, a képzelet ragyogó repkedése, úri körök csillogása, henye életmód. A való iránt kevés érzékkel lenni s a képzelet kápráztatásait követni — együtt jár; ez oly eredeti gyarlóság, melyben minden, a miveltség alacsonyabb fokán álló egyén, tehát a gyermek is leledzik. Ha már ezen természetes gyarlóságot évek hosszú során át még olvasmánnyal is támogatjuk, olvasmánynyal, melynek meséi sem a gyakorlati, sem az erkölcsi élet szabványai szerint meg nem oldhatók, melyekben a szereplők szép vagy nem szép szilinél, de minden esetre úgy festvék, hogy azokban a természetes, a lehető embert felismerni lehetetlen, melyek tehát a tanulónak a nevelés sarkkövét, az igazságot nemcsak meg nem adják, sőt a hozzájutásnak határozottan útjában állanak; ha ezen szakadatlan mámorban ringató olvasmányok a tanulóit any- nyira átjárják, hogy az iskola komoly irányának mint viszonylag ellentétes elemnek hozzá férnie sem lehet : hol veszi akkor a tanuló későbbre is a gyakorlati élet tényezői iránti nélkülözhetlen figyelmet, hol az igazság szeretetét, hol az indokot a komoly munkára, hol a meggyőződést, melyek nélkül pedig erkölcsi élet alig képzelhető. Ezek nem léte azonban még csak hiány s máris igen nagy baj; mekkora lesz a baj akkor, ha ezen hiányok helyébe tevőleges roszak lépnek,l mert üres tér az erkölcsi világban sincs. Helyükbe lép az ehteTeíiség, a munkakerülés, a vágyak özöne. Az erkölcsi elvtelenség uttalanná teszi előttünk jövő tetteink egész terét, lelkiismeretlen kezek hitvány eszközévé aljasit, megfoszt bennünket az önérzet legkisebb vigaszától is, elzárja előttünk a becsület legszűkebb ösvényét is. — A munkakerülés nem hagyja kikelni bennünk a kötelesség érzetet; tehernek tekinteti a hivatalt;