Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1868
4 idejében. Tegyük íel a jobbat, tegyük fel az utóbbi esetet. Nem az én felfedezésem, én csak utánmondom, mint elismert igazságot, hogy testi tekintetben napról napra silányulunk. Vájjon mi ennek az oka? Talán az épségnek természet adta feltételei, talán a levegő, melyet szivünk, — talán a tei’mékek, melyekkel táplálkozunk, változtak meg? Korántsem; azok magokban véve most is a régiek sőt sok tekintetben javultak; mi lettünk hűtlenek azok egyszerűségéhez. Megváltozott életviszonyainknak azon kinövése is lett, hogy eledel dolgában szívesebben nyúlunk az iny csiklandoztató- hoz, semmint a táplálóhoz; levegőből inkább választjuk a zártat, a puhitót, semmint a szabadot, az edzőt; mozgásra könnyebben elszánjuk nyelvünket és kezünket, még pedig sem erkölcsi, sem testi tekintetben nem üdvös téren, semmint lábainkat, holott a járás-kelés tiditő voltát nem vonjuk kétségbe. A példa vonz, és a gyermek hasoxdó életmódot követ. Ha már a tanuló ezen satnyitó életmód és az ő nem kis terjedelmű iskolai elfoglaltsága mellett még a regényeket is bújja; ha ellenszerül még szegény iskoláink sem nyújtanak kellő testgyakorlatot; ha az elpuhult szüléket okvetlenül még elpuhultabb magzatok követik : hova jutunk egyszer- csak? No de az, ha csupán a test nagysága, ha csupán csak a kéz és láb izomereje-forogna veszélyben, a testi erőre kevésbé támaszkodó tanulónál még valahogy csak megjárná; ámde a bajba szerveink erős egymásra hatásánál fogva az egész idegrendszer, tehát azon részek is bele vonatnak, melyekre kiválókig a tanuló szorul rájok : az agy velő és a szem. Magunkról tudjuk, hogy a midőn betegek vagyunk, mind gondolkodó, mind látó erőnk sokkal fáradékonyabb, mint egyébkor. Pedig az elpuhultság nem egyéb, mint alacsonyabb fokú, állandó betegség; mert hisz egészségesnek csak nem egészséges az oly hitvány test, mely fájdalmában minden kis szellőre, minden csekély légváltozásra feljajdul. Ezek szerint tehát a gyermek tanuló épen ne foglalkozzék olvasmánynyal? Sőt igen! de nem regénynyel, mely a gyermeknek a nagyobb kor élvei, szerinte titkai után kapkodó vágyát annyira ingerli, képzeletét annyira felgyútja, hogy attól megválni nem tud, hogy azzal eszik, azzal alszik, sőt azzal ül az iskolában is! Vannak utazások, vannak népismertetések, vannak történetek, vannak ifjúsági iratok, — ezek valók gyermeknek; mert ezek csendes természetüknél fogva nem uralgnak fölötte, ezektől könnyen meg tud válni, ezek tulajdonkép idejébe sem kerülnek, mivel tá- magattatván általuk tanulmányai, az olvasmányra fordított időt benyeri a tanulásnál. Addig nem igen szoktuk az embert megfigyelni, értékét nem igen mérlegelni, mig a társadalom önálló tagjává nem lett; ezért ugv tetszik, mintha az ember önálló korában válnék azzá, aminek
