Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)
1937-02-08 / 31. szám
Szerkesztőség és kiadóhivatal Gyula Városház-utca 7 szám Telefon Gyula 32. Politikai napilap Főszerkesztő; DOBAY FERENC f Előfizetés egy hóra helyben 1.50, vidéken 1.80 pengő Egyes szám ára 8 fillér Az orosz helyzet Amióta Oroszországban a bolsevizmus lett az ur, igen hehéz az orosz belső viszonyokról világos képet alkotni. A kommunisták uralomrajutása után pár esztendeig igen nehéz helyzetben voltak Oroszország uj urai Nemcsak az általuk vallott elvek megvalósításának nehézségei, de különböző polgárháborúk is bizonytalanná tették a helyzetet a volt cári birodalomban. Lenin halála után következett be az az időpont, amely pár esztendőre mintha a nyugalom és programmegvalósitás éveit hozta volna Oroszország számára. Nagy gazdasági terveket dolgoztak kí és az orosz népnek a bolsevista irányba való szellemi átgyúrása mellett egyben az ötéves terv alatt ismeretes gazdasági elgondolást is megvalósítani próbálták. Fantasztikus, de nyilván tendenciózus híresztelések keltek útra Oroszországból, amelyek nemcsak arról számoltak be, hogy a tömegek mennyire szivvel-lélekkel a bolsevista eszme szolgálatának élnek, hanem arról is, hogy Oroszország rövidesen földi paradicsom lesz a szovjet urainak jóvoltából. Igaz ugyan, hogy ezeket a híreszteléseket időnként elhomályosította egy-egy lázadásnak a veszedelme, panamák felbukkanása, nyugta-, lanságok fellángolása, amelyeket a szovjetvezetőség könyörtelen kézzel torolt meg. Egy ideig úgy látszott a dolog, mintha ezek a jelenségek nr;m mennének túl azon a mértéken, amilyen mértékben más, nem a bolsevizmus elgondolásain nyugvó államokban előfordulnak. Az Utolsó két esztendő azonban megmutatta, hogy Oroszországban igen komoly és mélyreható bajok vannak. A múlt esztendőben zajlott le az úgynevezett Zinovjev-per, amelynek áldozatul estek olyan vezető kommunisták, akik valamikor Lenin legbizalmasabb hívei közé tartoztak és az uj Oroszország kialakulásában jelentős részt vettek. Alig egy esztendőre rá Sztálin, aki Oroszország korlátlan urának látszik, legalább is máig, újabb óriási per megindítására utasította a szovjethatóságokat s ennek következtében már ki is végeztek 13 olyan bolsevistát, akik még egy, vagy két év előtt Oroszország urai közé tartoztak és Sztálinnál együtt dolgoztak. A híradások szerint a börtönök megteltek letartóztatottakkal, állítólag magát Lenin özvegyét is gyanús szemmel nézik, Litvinov pedig, a szovjet külügyi népbiztosa, Gent'ből sietve hazautazott, hogy feleségét megmentse attól a sorstól, amelynek már annyian áltozatul estek. Nincs módunkban ellenőrizni azokat a híradásokat, amelyek már-már nyilt lázadásról tudnak s azt sem tudjuk eldönteni, hogy Vorosilov, a szovjethadsereg főparancsnoka és Sztálin között valóban lett volna-e súlyos nézeteltérés, vagy sem ? Egy azonban bizonyos, hogy ezeknek a híreknek valami alapja van, hiszen az alatt az idő alatt, amig Oroszországban viszonylagosan nyugalom volt az előbb említett kisebb jelentőségű zavaroktól eltekintve, sem óriási bünperekről, sem súlyos tömegmozgalmakról még az a sajtó sem adhatott hirt, amely egyébként a bolsevizmus halálos ellensége. Szinte kétségtelennek, sőt bizonyosnak látszik, hogy Oroszország óriási válságba jutott. A bolsevizmus értelmezéséről van szó. Abban sem vagyunk biztosak, hogy amit ma Sztálin csinál, az még bolsevizmus- nak nevezhető-e olyan értelemben, ahogy Lenin gondolta. Lenin egy szörnyű, az emberiség túlnyomó többsége által eleve el nem fogadott elgondolást akart megvalósítani. De ez mégis csak elgondolás volt és megvalósítására Lenin és munkatársai valamiféle szisztémát dolgoztak ki. Ma úgy tűnik fel a helyzet, hogy nem elvekről Jván szó, amelyeket bizonyos uton-módon megvalósítani akarnak, hanem egy ember diktátori hatalmának biztosításáról : magyarán, egy rémuralom további fenntartásáról. A kormány Olaszországba küldte gróf Pongrácz Jenő képviselőt (A „Békés“ munkatársától.) A Békés munkatársa Budapestiül jelenti, hogy Gyula országgyűlési képviselőjét, gróf Pongrácz Jenőt, a magyar királyi kormány különös megbízással j Olaszországba küldte. Gróf Pongrácz Jenő értesülésünk szerint 1 tiz napot tölt a magyar kormány megbizásá- ! ból Olaszországban. \ fc # ■ * Kifosztották Budapest alatt Stéberl András teherautojai (A „Békés“ munkatársától.) Stéberl András világhírű gyulai hentesáruit a fővárosba saját autóján szokta felszállitani. ilyen rakomány indult útnak Gyuláról péntek este. Az autó a szokásos útvonalon : Csabán, Szolnokon keresztül haladt Budapest felé. Az éjjeli órákban szabályosan meg is érkezett a gépkocsi a fővárosba. A sofőr a vámhivatalnál állt meg, azért, hogy a szokásos vámvizsgálatnak alá vesse autóját. A fővárosi vámközegek és a sofőr azonban meglepetéssel tapasztalták, hogy hiány van g áruban. Stéberl András sofőrjének ekkor eszét jutott, hogy Vecsés előtt, amikor leszállt aut< járói, óvatosságból megnézte a rakomány amiből nem hiányzott semmi. Erre való vissz! emlékezés után a sofőr visszahajtott Vecsésr ahol a csendőrségnél előadta azt a gyanujá hogy Vecsés és Pestszentlőrinc között az aút< megdézsmálták. A csendőrség megindította a nyomozás Nagykátai csempészeket fogtak el a békéscsabai pénzügyőrök (A „Békés“ tudósítója jelenti.) Az utóbbi idők egyik legnagyobbarányu szacharin- és tüzkőcsempészését leplezte le a békéscsabai pézügyőrség. Az egyik pénzügyőr az állomáson teljesített szolgálatot, ahol a gyanúsan viselkedő embereket figyelte. A pénzügyőr egy valóban gyanús, aránylag kicsi, nehéz csomagot ruhája alá rejtő férfire és nőre lett figyelmes, akik az állomás épüfetéből jöttek ki , és a város felé igyekeztek. A pénzügyőr felbonttatta velük a csomagokat. Gyanúja helyes volt, mert az egyik csomagban hat kilogram szacharin, a másikban egy kilogram tűzkő volt. Leigazoltatásuk során kiderült, hogy a férfit Árpás Istvánnak hívják, a nő pedig a felesége s hogy nagykátai lakosok. Így az eljárást a házaspár ellen folytatják. E Ellopták az egyik gyulai cukrászda sóját (A „Békés“ munkatársától.) A gyulai rendőrségen hétfőn megjelent Lindenberger István, gyulai cukrászda-tulajdonos és ismeretlen tettes ellen lopásért feljelentést tett. Lindenberger István feljelentésében előadta, hogy a nyáron nagyobb mennyiségű ipari-sót raktározott le a br. Wenckheim Béla utcában lévő üzleti pincéjébe, amit fagylalt készítésre szokott használni. Az ipari-só az elmúlt nyáron nem fogyott el, mert nem volt huzamosabb ideig nagy meleg és a fagylalt-fogyasztás korlátolt voltA múlt napokban a cukrászinasát lekül- dötte aprófát vágni a pincébe, a fiú amikor visszajött, jelentette főnökének, hogy valaki járt a pincében, mert a tavalyról megmaradt só eltűnt. Lindenberger István feljelentése alapján a rendőrség megindította a nyomozást annak a kiderítésére, hogy kilopta el a gyulai cukrászda ipari-sóját. A dévaványai kofa és leharapott orra a gyulai kórházban (A „Békés“ munkatársától.) Nem mindennapi dráma játszódott le szombat este Déva- ványán, ahol Nagy István 52 éves piaci árus elment a kocsmába társaival. A dévaványai piaci árusok nagyon jól érezték magukat a kocsmában, nem negyon akartak hazamenni. Amikor már több liter bort elfogyasztottak, maguk is belátták, hogy a jóból is megárt a sok. A kocsmából való kijövetelkor Nagy István összeszólalkozott F. J.-sal, aki Nagy Istvánt leteperte a földre és leharapta az orrát. A megcsonkított kofát a gyulai mentők a kórházba szállították, de behozták a földre került orrát is. A gyulai kórházban azonnal kezelés alá vették és visszavarrták Nagy Istvánnak a leharapott orráL A műtét olyan jól sikerült, hogy a dévaványai kofa már elhagyta a kórházat. És ez minden eddiginél súlyosabb válságot jelent. Amig a tömegekkel többé-ke- vésbbé el lehet hitetni, hogy bizonyos elveket az ő érdekükben akarnak tüzzel-vassal keresztülvinni, addig a hiszékenyebbek talán követik a vezetőket. Amikor azonban a tömeg észreveszi, hogy az ő érdekei semmivé váltak s már nem arról van szó, hogy a nagyközösség javára akarnak valamit megvalósítani, hanem csak egy embernek és az ő klikkjének a biztosításáról, akkor a válság szele érinti meg az egész rendszert. Lehet, hogy Sztálin győztes marad. Az azonban kétségtelen, hogy Oroszországban valami erjedés indult meg. Valami reakció mindaz ellen, ami volt s ami van. Hogy mit hoz a jövő, nem tudjuk. A történelem azonban azt tanítja, hogy a terror és rémuralom borzalmaitól megundorodva a néphangulat teljesen az ellenkező irányba szokott átcsapni. Nincs kizárva, hogy a bolsevizmusról belátható időn belül úgy fogunk beszélni, mint amelynek a megvalósulása még csak arány- lagosan rövid időre is és fennállásának lehetősége, az emberiség történetének rejtélyei közé tartozik.
