Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)
1937-05-31 / 120. szám
Qynht, 1937. janin s 1 kedd LX1X. évfolyam 120. szám. Szerkesztőség és Kiadóhivatal Politikai napilap Előfizetés egy hóra helyben tíyula Városház-utca 7 szám Főszerkesztő; 1.50, vidéken 1.80 pengő Telefon Gyula 32. DOBAY FERENC f Egyes szám ára 8 fillér Ez az igazság! Nyugtalan az. akinek nem tiszta a lelkiisme- rete s ha zörren egy levél — mint a költő mondja — poroszlót jönni vél. igen. az ilyen lelkial] pót rémképeket lát és láttatni szeretne ott is, aiiol végeredményben semmi sincs. így a Népszava is a gimnazistáknak és a fiúiskolái hallgatóknak ront neki ádázul. Hogy igy szervezkednek, úgy kiabálnak . . . Borzasztó ez különösen akkor, ha még azt is meggondoljuk, hogy 1500 munkás is kiment Hitler országába. Hol itt a kormány ? Miért nem gátolja meg ezeket a hajmeresztő jelenségeket minden lehető módon ? Mindenesetre figyelemre méltó S. 0. S. ez a túloldalról. A magát szociáldemokratának nevező orgánum mindig mélységes hallgatásba burkolódzik, valahányszor arról van szó, hogy a moszkvai rubelek, sőt cservonecek gurulósa nyomán itt is, olt is kommmunista sejtek kezdik meg ir.fernális tevékenységüket. Jellemtelen lehet — elismerjük — hallani, tapasztalni azt, hogy akadnak egyesek, sőt csoportok, akik, ha hatalmukban állana a legkeményebb formában kérnének számon minden régi és uj bűnt Mert hiszen csak ez a baj, ez a felháborodás oka. Mit akar állítólag a szociáldemokrácia? A uép boldogulását, az igazságos vagyonelosztást, becsületes munkaviszonyokat és munkáséletet — állítólag! Hát a Ili. birodalom mai urai nem ezt valósították meg ? De igen, csakhogy hozzá merték tenni, hogy Németországban első a német. Nem hajlandók saját véreik rabszolgasorsát tűrni és azokat élösdiek prepotenciájának kiszolgáltatni Nem hajlandók fajukat, hazájukat megtagadni és nem eDgedik a családi élet tisztaságát lezüllesz- teni és gúny tárgyává tenni. Ez azonban baj Marx Károly hívőinek, mert egy a fajiságtudatával telitett német nemzeti állam, amelynek osztályait nem az osztálygyülölet választja el egymástól, hanem az egymás megbecsülése köt össze, nem agitációs médium. Baj a Conti csoportnak az is, hogy munkások kerültek ki a horogkeresztes országba. Pedig hát ha biztosak volnának abban, hogy mindaz, amit ők és koncos barátaik összeírtak és szónokoltak a Német birodalomról, igaz, . hogy t. i. a munkás helyzet Németországban tűrhetetlen, akkor örülniük kellene a munkások németországi kirándulásának. Annyira csak józaneszünek és itélö- képesnek tartják a magyar munkásságot, hogy a saját bőrén tapasztaltakat semmiféle agitativ tevékenység sem fogja bennük a valóságtól eltérően beállítani. Nem képzelhető el az, hogy az annyi megpróbáltatáson átment magyar munkásság most egyszerre helyesnek, jónak fogadja el a német vi szonyokat, ha nem azok. Ha pedig a munkásság számára emberhez méltó tisztességes életet biztosítottak a horogkeresztesek, akkor éppen a népszaváéknak lehelne a legkisebb okuk a jajgatásra, siránkozásra. Ha ellenben a németoiszági munkások tisztességes élete csak blöff, legyenek meggyőződve az összes szociáldemokrata aggódók, hogy a hazajövő munkások majd elmondják azt itthon és a leghatékonyabb eilenpropagandát éppen ezek a munkások fogják kifejteni. Mi azonban megmagyarázunk valamit. Először azt, hogy a kormány szigorúan alkotmányos alapon áll : nem Buchingeréknek kell az alkotmányt a Nemzeti Egységgel szemben megvédeni. Másodszor pedig azt, hogy meg tudjuk érteni azt a fiatalságot, amely azt látja, hogy ez az ország és pedig ennek szinmagyar része, elsősorban a magyar munkásság a kérlelhetetlenül kiuzsorázó idegen, liberális nagytőke, kartelbe, trösztös kar maikban senyved és pusztul, ez ellen a Ujtogató rém ellen a legradikálisabb irányban keres és vél találni oltalmat, hogy megmenthesse fajtáját és nemzetét. A nemzeti élet, a szociális igazság- küzdelme ez, mely küzdelemben a szociáldemokrácia nem a kisemberek oldalán harcol. Ez az igaz- - ! A bősök ünnepe Évenként visszatér a kegyeletes gyászünnep. Evenként hatalmas csokorba gyűlnek a magyar szivek emlékezésének virágai és az emlékvirág nem hervad. A bajokkal, gondokkal terhelt mák és holnapok tegnapok ködébe tűnnek, Trianon kínzó évfordulói évtizedekké halmozódnak és a magyar szív még mindig fáj és mindig könnyesen gyújtják lángra a magyar Mementók lobogó amforáját a trianoni magyar milliók. Ennek a fájó kegyeletnek ünnepét ülte meg Gyula város közönsége is vasárnap. Szombaton este a gyulai cserkészek koszomzták meg a városházi hősi emléktáblát. Vasárnap reggel a tfmp- lornokból szállt az emlékezés imája a dicsőség mezején elhullottakért, közben a békéscsabai Gyó- ni Géza Bajtársi Egyesületnek a trianoni hátaitól elindult kegyeleti stafétája tette le koszorúját a gyulai országzászló talapzatára. A József főherceg laktanya emlékművére Sipos Aba ezredes helyezte el aj helyőrség koszorúját. Tizenegy órakor az országzászló körül gyülekezett a város iinneplöközönsége. Ott volt a főispán, az alispán, polgármester, a vármegye és a | város tisztikara. Megjelent a helyőrség tiszti kül- ! döttsége, egy katonai diszszakasz. Felvonultak a hadirokkantak zászlójuk alatt, a frontharcosok a leventék zenekarral, a Gyulavezér Bajtársi Egyesület női és férfi tagjai, a gimnázium, a polgári leány- és fiúiskolák tanulói tanáraikkal az elemiiskolások tanítóik vezetése alatt, a cserkészek stb, A szép ünnepséget az Erkel Ferenc és a református egyesitett énekkar nyitotta meg a „Hiszekegy1 eléneklésével. Harsányi Pál, békésbánáti református esperes a következő magasszár- nyalásu ünnepi beszédet mondotta : Rózsanyilásos májusnak idején Gvula város népe, drága magyar vérem, repülje át lelked észak kelet dél és napenyészet tájait, Volhiniától a Do- berdóig, Verduntól a Feketetengerig s szórd tele a jelölt és jeltelen sírokat honszerelmednek tűzpiros rózsáival, kegyeletednek érintetlenül tiszta hófehér virágaival, a feltámadás és élet bizonyos reménységének soha meg nem hervadó zöld cipruságaival s„ tégy bizonyságot, kiáltsd bele ebbe a világba, zengd a csillagos égnek magasságába: a hős soha nem hal meg, a hős megdicsöiil! Gyöngyharmatos meg napsugaras májusi vasárnapon Gyula város népe, drága magyar vérem, a szivedről tépett soha meg nem hervadó virágokat és lombokat áztasd kegyeletes könnyeidnek záporként hulló gyöngyharmatával örök virulásra, — csókold szerelmed és honszerelmed tüzsugaruan káprázatos ragyogó napfényével, hogy könny és ragyogás s hervadhatatlan virág tegye a bizonyságot, kiáltsa bele ebbe a világba, zengje a csillagos égnek magasságába: hős soha nem hal meg, a hős megdicsőüi! Népek büszkesége én magyar népem, történelmi csodák dicsősége én magyar vérem a hősi ünnepem hívjad csak tetemre nem a kürülöttiink lakó népek söpredékeit, nem a szülői fészket is megrabolni képes hiénákat, sakálokat és keselyüket, nem a fehér kenyeret, ezred éven át adott földet, megtaposni és megszentségteleniteni tudott árulókat, hanem hívd tetemre Genfbe, Londonban, Párisban a világ leghatalmasabb népeit és kérdjed: melyiknek voltak Árpádjai és Hunyadiai, melyiknek voltak Rákóczyai és Kossuthjai, melyiknek voltak századokon át mindig idegenekért vérező, egész Európa civilizációját védő, halhatatlanul hős katonái, melyiknek a története volt olyan Golgotha- járás és husvét föltámadás örök csodája, mint a magyar népé s akkor hívd tettemre őket negyed századdal a szörnyű világégés utáD, hogy a trianoni bűnöket szégyelve, velünk együtt tisztelegve álljanak meg a világ legvitézebb és legnemesebb népének hős katonái, a magyar katona emléke előtt s velünk együtt tegyenek bizonyságot, velünk együtt kiáltsák bele ebbe a világba, velünk együtt zengjék a csillagos égnek magasságába: a magyar hős soha meg nem hal, a magyar hős megdicsőüi. Népek büszkesége, én magyar népem, történelmi csodák dicsősége, én magyar vérem e hősi ünnepen hívjad csak bizonyságul nem is a körülöttünk lakó népeket, nem is a világ leghatalmasabb népeit és nemzeteit, hanem hívjad ide magát az élő lsteut az erénynek, igazságnak, becsületnek, életnek Urát. kit sem megcsalni hazugsággal, sem megcsufolni bűnnel nem lehet, mutass reá én magyar népem Kassára, hogy az ma Kosice, Kolozsvárra, hogy az most Gluj, Pozsonyra, hogy az ma Bratislava, mutass reá Kárpátoknak általa alkotott kerítésére, mely ma összetörettetett, mutass reá rablóit földön négy millió könnyező, sínylődő, vergődő s itthon csonka és megcsufolt határok között vívódó magyar népre, mutass reá erre a két ezredév után megújult magyar Golgotára, a nemzeti becsület, vitézség, dicsőség trianoni sirbatételére, a farizeusok es judások pokoli seregére. S hald imádságos érzésekkel, hald ahogy ö maga mondja, az élő Isten, az erénynek a becsületnek, az igazságnak, az életnek és feltámadásnak Ura : a hős nem hal meg, hanem megdi- csöül és él fiákban, unokákban és dédunokákban és küldöm és odaültetem Kárpátok bércére a fehér- rnhás angyalt, ki tegye a bizonyságot, kiáltsa bele ebbe a világba, zengje a csillagos Égnek magasságába : mit keresitek a holtak között az élöt, íme a magyarság föltámadott és él ezredéves dicsőségének fényében ! Népek büszkesége, én magyar népem, történelmi csodák népe, én magyar vérem, tisztelegj hőseid emléke előtt, kik megdicsöültek, de éppen azért élnek a te véredben, a te életedbe. Fogadd hálával az örök igazság Urának Istenének iizene- netét s indulj föltámadásra, uj ezredévek magyar dicsőségének fénylő utaira Ezután Gombos János, a Gyula vezér B, E. tagja szavalta el nagyhatást kiváltva Gyula diáknak egyik szép alkalmi versét. A mindvégig felemelő, jól megrendezett ünnepséget a dalárdák zárták be a Himnusz eléneklésével. * * * Nagyobb szabású ünnepség volt vasárnap délután négyórakor a Szentháromság temetőben levő Hősi emlékműnél. Megjelentek az összes gyulai iskolák növendékei tanáraik és tanítóik vezetésével. A hősök temetője bejáratánál állott a gyulai helyőrség önkénteseiből alakított disszakasz. A gyulai frontharcosok egyenruhás szakasza, továbbá a polgári ruhás frontharcosok nagy száma. Bent a temetőben Dr. Varga Gyula polgármester fogadta a Takács Elemér alezredes vezetésével kivonult tiszti küldöttséget. Az ünnepséget a gyulai reálgimnázium növendékeiből alakult énekkar által előadott gyászének nyitotta meg. Hulják László V. osztályú gimnáziumi tanuló szavalta el ezután a Magyar ének cimü verset nagy hatással. Ezután egymásután helyezték el kegyeletük jeléül a gyulai helyőrség, frontharcosok, nőegylet és a római katolikus eleraiiskoiák nevében azok képviselői koszorúikat a hősök emlékoszlopánál. Egy elemista cserkész és egy eiemista kisleány szavalt a meg- dicsöült hősökről. Szabados Antal hittanár, lelkész felöltve magára a fekete gyászornátust és Huszár László kántor kísérete mellett mondotta el a halotti könyörgést. Végül a magyar himnusz el- éneklése után a nagyszámú közönség részvételével megtartott kegyeletes ünnepség végétért. A gyulai frontharcosok dr Varga Gyula polgármester vezetésével és a gyulai nöegylet képviselői kíséretében átvonultak a temető középső részén a főút melletti emlékműhöz, amelyet a honleányok kegyelete emelt a régi 48-as szabadságharc női hősihalottjának Pfiffner Paulinának emlékére. Az emlékmű előtt dr. Csiszár Sándor frontharcos rövid, tartalmas és a szabadságharc hősei emlékének hódoló beszéd kíséretében he lyezte el az Országos Frontharcos Szövetség gyulai Főcsoportjának nemzetiszinszalagos örökzöldből kötött, pirosrózsás koszorúját a síremlékre. Ezzel a kegyeletes aktussal fejezték ki a nagy világháború még életben levő résztvevői
