Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)
1937-05-23 / 114. szám
LXIX. évfolyam lí4. szám City lila, 1837. május 23 vasárnap BÉKÉS Szerkesztőség és kiadóhivatal üyula Városház-utca 7 szám Telefon líj'cla 32. Politikai napilap Főszerkesztő; DOBAY FERENC f lllll Ilii IBIIBH— Előfizetés egy hóra helyben 1.50, vidéken 1.80 pengő Egyes szám ára 8 fillér Az olasz uralkodót, Olaszország királyát és Abesszínia császárát feleségét, leányát és fejedelmi kíséretét a szeretett és szívesen látott vendég pompájával és bensőségével fogadta a magyar főváros. Pompázott a természet, ragyogott a napsuga ras tavaszi ég és ragyogott minden, mert az öröm és az ünnep fénye vonta be. Ezekben a napokban igazán az ország, valóban a nemzet szive volt a főváros, amely magában fogadta s hűséges és hálás szeretetével körülvette azokat, akik a barátság és a megtiszteltetés gazdag ajándékát hozták, az immár hatalmas imperiumból a kicsiny, lefegyverzett Magyarországnak. Az őszinte rokonszerv és a feledhetetlen hála ünnepei voltak azok, amelyekben a felséges uralkodó párt hazánkban tiszteltük. Ünnep, mely pecsét barátságunk és kölcsönös megbecsülésünk pecsétje, ünnep, miből mi erőt és önérzetet merítünk, ünnep, mely záloga a boldogabb jövőnek. Két rokon lelkű nemzet szelleme és lelke erősítette meg frigyét a budapesti napokban, két olyan nemzet, amelynek egymás iránti rokonszenvét nem külpolitikai érdekek, nem mai keletű barátság, nem ügyes és számitó opportunizmus kiváló élete, hanem a lélek és a szív, a gondolat és érzés olyan rokonsága, amelynek története több évszázadra nyúlik vissza. Milyen öröm volt látni azoknak, akik testben is ott voltak hallani nekünk, kik csak lélekben lehettünk ott, az egymásra talált két nemzet ünnepének fejedelmi pompáját, hallani zengő éljenét és evviváját, érezni és tudni, hogy dicsőségünkben, megalázottságunkban és kifosztottságunk- ban nem vagyunk magunkra hagyva. Hogy megszentelt igazságunk mellvértje melleit van a császárrá lett király erős nemzetének barátságában immár fegyverünk is. Milyen öröm volt érezni, hogy erősödik bennünk a boldog hit, a jobb jövő fényes megújhodás, a gyöt- relemes nagypéntek után következő husvét felemelő és vigasztaló reménye. Eltöltött mindnyájunkat a büszke öntudat, hogy a magyarság még mindig, még „legyőzötten-* és komoly tényezője a keleteurópai politikának, nemzet amellyel számolnia kell mindenkinek, aki ellenünk érez, nemzet, amelyre számítani lehet mindenkor barátnak. A taps, amely maroknyi, de szellemében, katonai erényeiben a nagy és dicsőséges nemzetre emlékeztető honvédségünk felvonulását kisérte, azt mutatja, hogy a magyar—olasz barátság, a budapesti államfő-találkozó nem pusztán érzelmi eredetű, hanem szerepet játszik benne a magyar erkölcsi és katonai erők mérlegelése is. Az a felismerés, hogy a magyarság mindenképpen méltó és komoly fegyvertárs s lesz különösen akkor, ha körültekintő, de energikus fellépése s a belátásra kényszerülő genfi közvélemény hozzásegíti ahhoz, hogy földrajzi helyzetének, történelmi múltjának és az igazságnak megfelelően elhagyja kényszerű lefegy- verzettségét. Jól esett, hogy bemutathattuk: mitsem változtunk, sőt a megpróbáltatásokban még gazdagodtunk. Katonai erényeink még erősebbek, mint valaha is, mert jól tudjuk, hogy amit nemrégiben vesztettünk, minőségben keli behoznunk, mint ahogy jól tudjuk, hogy ennek a belátásnak, ennek a követelménynek kell érvényesülnie a magyar élet minden vonalán, ha meg akarunk maradni az élő nemzetek sorában. 1817-ben, mikor József palatínus fényes magyar kísérettel utazgatott Olaszországban, Mezzofanti bíboros Bologna kapujában magyar nyelven köszöntötte a nádort, azonban a fényes kíséretben senki sem akadt, aki az üdvözlésre magyar nyelven tudott volna válaszolni. Százhúsz éve ennek, e százhúsz év alatt azonban ujjászülettünk. Jött egy reform-kor s nemcsak a nyelv, hanem a nemzeti, majd népi szellem is felébredt s megindult az uj államalkotás, alig több mint egy évszázad múlt el felettünk s mi a gyarmattá süllyedt Magyarország irodalomban, művészetben, kultúrában és szabadságban ismét a nagy népek mellé jutottunk. Ne legyünk büszkék ? Ne legyen bennünk mértékletes öntudat és Önbizalom ? Nem lehetünk jogosan birók önmagunkban, kik igy is már annyiszor Budapest polgármestere értesítette a székesfőváros összes hivatalait, intézményeit, üzemeit és önálló vagyonkezelésű intézeteit, hogy a világháborúban résztvett frontharcosok egyedüli hivatalosan elismert társadalmi érdekképviselete az Országos Frontharcos Szövetság. A rendelet további részében közli, hogy a szövetséget és annak helyi szerveit müA lassan és hűvösen ébredező tavasz végén a természet hirtelen kánikulai tempera- túrára kapcsolt, mintha most akarná egyszerre kipótolni az eddigi hónapok fukar adagolása miatt elmaradt melegmennyiséget. A melegen tűző nap egyszerre benépesítette a szabad és nem szabad fürdőket. A kiránduló helyek hü- sén gyermekkacagás csattan és bizonyos gerlepároknak is egyre gyakrabban adódik okuk, hogy az illatozó erdő szélén jót kacagjanak. ‘ Szóval itt a nyár és itt a nyaralás gondja, öröme. Elgondolkodunk, hogy Gyula városának tagadhatatlanul szép erdős folyóvizektől többszörösen átszelt határa milyen nagyszerű nyaralási lehetőségeket nyújt. Ha még megfelelő hatósági irányítás elősegíti ezeket a lehetőségeket, a város komolyan számbavehétő jövedelmi többlethez jut. Mint legilletékesebbhez, dr. Varga Gyula polgármesterhez fordulunk ezzel a kérdéssel. Megkérdeztük, hogy van-e lehetősége annak, hogy a városban komoly nyaralási élet fejlődjön ki. Vau rá lehetőség — mondotta a polgár- mesterünk, annál is inkább, mert a legtöbben nem is tudják, hogy máris mennyien nyaralnak Gyulán — már vidékiek. Igaz, hogy szerény igényű nyaralók, akik a tanyáknyujtóttá egyszerű, de tiszta és egészséges ellátással is megelégszenek. Ezek a nyaralók főként a Nagyváradi utón, az Oláhréten és Remetén helyezkednek el. Ellátásukkal meg vannak elégedve. Sokan kifejtették, hogy olyan aránylag intelligens és figyelmes házigazdákra alig találtak más vidéken. Természetesen a gyulai piac változatossága és olcsósága is megköny- nyiti nyári vendégeink ittvaló tartózkodását. A Körös partja, a népkert nem utolsó sorban járulnak hozzá, hogy nyaralóink évente visz- szatérjenek és önkéntes propagandái legyenek Gyulának és környékének, mint nyaralóhelynek. Ha kimegyünk a határba hétvégén ren geteg vikendezőt találunk, akik az erdőben, a körösök partján sátratverve paradicsomi egyszerűségben pihenik ki a munkásnapok fárafeltámadni tudtunk ? Szellemi és erkölcsi erőket dokumentáltunk felséges vendégeink előtt és ezt dokumentálták ők is előttünk S dokumentálták egyben azt is, hogy Magyarország kormánya vezetésével jó utón halad s kezére a nemzet sorsát nyugodtan bizhatja. ködésükben minden tekintetben támogassák. A polgármester rendeletében kiemeli, hogy addig is, amig a frontharcos érdemek törvényes szabályozása által elismertetnek, a hatóságok őket megkülönböztetett bánásmódban részesítsék. Ezen rendelkezés a fővárosnál alkalmazott frontharcosok körében őszinte örömöt és elismerést váltott ki. dalmait. Ennek a nyaralási formának elősegítése elsősorbn a társadalom feladata. A városra annyi tartozik, hogy a várost iparkodjék minél vonzóbbá, portalanabbá tenni, hogy vendégeink e miatt ne panaszkodjanak. Sajnos, sokat egyelőre pénzhiányában — nem tehetünk. A kövezett utakat portalanitjuk, a nem kövezett utakon ezt — sajnos — nem tehetjük meg. De azt sem tudjuk megmondani, hogy mikor leszünk abban a helyzetben, amikor nagyobbarányu utcakövezést tudunk végezni. Tagadhatatlan azonban, hogy a város nagyot fejlődött. Aki visszaemlékszik a háború előtti időkre, az tudja, hogy pl. az akkori igen nagy országos vásárok idején a felhajtott nagy tömegű lábasjószág a Bonyhádi-uton nem bokáig, hanem féllábszárig érő portengerben haladt végig és ma a Bonyhádi-ut könnyen portalanitható sima kőut. Kívánatos volna a por leküzdése szempontjából, ha a Sarkadi-uttól a Fehér-Körösig terjedő útszakasz megfelelő burkolásával igyekeznék a törvényhatóság annak poros voltát csökkenteni, egyrészt, mert sokan laknak az ut mentén, másrészt pedig, mert erről az útról igen sok por száll a városra. Erős lökést adna Gyulának, mint nyaralóhelynek egy természetes meleg vizet produkáló mélyfúrású kút. A magam részéről bizonyosra veszem, hogy Gyulán is lehetne meleg vízre akadni, ha talán sem gázt, vagy legalább is metángázt, sem olajat nem adna is az a kút. Hajdúszoboszló példája lebeg előttünk, mint szép álom. A tervbevett vikendtelep, valamint a diák és tanoncnyaraltató megépítése is sokszáz nyaralót fog Gyulára hozni, hiszen már eddig is vannak évenkint diák-, cserkész- és tanonc- nyaraltatások a Városerdőben, hát még ha megfelelő felépítmények biztosítják az elhelyezést és az ellátást. Hiszem — fejezte be szavait a polgár- mester — hogy ebben a tekintetben még nagy fejlődési lehetőségek vannak Gyulán. Gróf Pongrácz a tisztviselökérdésröl Pongrácz Jenő gróf, a gyulai választó- kerület országgyűlési képviselője az iparügyi tárca költségvetési vitájában felszólalt és rámutatott arra, hogy az általános drágulás következtében milyen súlyos helyzetbe jutott a tisztviselő társadalom, melynek — bár fizetését már eddig is több ízben csökkentették — ez a drágulás valóságos fizetésredukciót jelent. A megélhetési index emelkedése a háztartásokban komoly zavarokat okoz Kérte az iparfelügyelők stalusrendezését, ami a mérnöki kar egyéb kategóriáinak érdekével egyáltalában nem ellenkezik. Budapest székesfőváros újabb rendelete a frontharcosok érdekében Oyula, mint nyaralóváros
