Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)

1937-05-06 / 101. szám

tynta, 1037. május 6 csütörtök

LXII. évfolyam iOl. saásn,

DÚVU C

DülVlJtJ

S/erke$zt(sé(| és kiadóhivatal Ciyula Városház-utca 7 szám Telefon byula Sä.

8M6ÖKES^ BS8tSSS?$93HSySMB8í$K2

Politikai napilap Főszerkesztő;

UOSAY FERENC f

Előfizetés egy hóra helyben

2.50, vidéken 1.80 pengő Egyes szám ára 8 fillér

akik örökösen az ellentétek keresésében és 1 értékei a budapesti ünnepi napoknak. A két szításában élik ki külpolitikai tevékeny- ; nemzet erősebb és hatékonyabb lesz a nagyságúkét. szerű látogatás és a történelmi pohárköszönEzek a tanulságok lesznek maradandó tők hatása alatt.

mmmbwbbmmw—BWSB—i^wwwaKB—MWBaMWB^BWWMMiMWBaoBsanaMEBaHiHBMffnirfimrjwrviriT n ni ■•ni n «tnwBwmu ra

A főispán támogatja a gyomai épitő- munkásoknak a közmunkák megindítására irányuló kéréseit

! í

(A „Békés“ munkatársától.) Gyomán az építőiparosok szakmaközi értekezletet tartottak, amelyen egy emlékiratot szerkesztettek Gyoina község elöljáróságához és Békésvármegye főispánjához.

Az emlékiratban kérték a községi polgári iskola megépítését, amelyre rendelkezésre áll eca száztizezer pengő.

Kérték a vágóhíd megépítését, melyre kölcsön felvételét javasolják. Ezen kölcsön törlesztésére leköthető volna a vágóhíd jövedelme.

Kérték továbbá az Általános Egészségház létesítését, községi szegényház építését, a forgalmas utcák betonjárdával való ellátását, rossz téglajárdák kijavítását, a belvízi evezető csatornák kiépítését

Különféle alapokban 200 000 pengője hever a községnek felhasználatlanul. Ezt az összeget szeretnék a gyomai építőiparosok megmozgatni.

V féz dr. Ricsóy-Uhlarik Béla főispán a gyomai építőiparosok kérelmét méltányolva rendeletben hívta fel a főszolgabirákat sürgős véleményes javaslat megtételére. Rámutatott arra, hogy az építőiparosok közérdekű kérését Gyoma szempontjából is fontosnak és kívánatosnak tartja.

A mefvelí házak lebontása utón megindulhat a feözkárház nagyszabású építkezése

(A „Békés“ munkatársától.) Ha az ember mostanában a Karácsonyi János-utcának a közkórház felé eső oldalán megy, rögtön szemébe ötiik négy, csaknem egészen tövig lebontott ház. Ezek azok a házak, amelyeket a közkórház megvett az uj építkezések céljára. Egy házat lebontás céljára a szerződés szerint a tulajdonosnak engedtek át, mig a három háznak lebontását egy kis vállalat vette át a kórháztól, illő áron. Az üzlet jól sikerült, mert munkatársunk kintjárva, a helyszínen egy darab vályogot vagy téglát sem talált. Egy-kettőre szétkapkodták. Az a hir kering, hogy a kórház a zugban fekvő és már megvett újabb 3—4 házat nem bontatja le, hanem altiszti lakásoknak fogja felhasználni.

A gyulai építőiparosok és munkások szempontjából kívánatosnak tartanánk, hogy a több százezer pengős értéket képviselő építkezés mielőbb kezdetét venné, aminek nézetünk szerünt most már nem lehet komolyabb akadálya.

Égő gyertyái tartva kezében felakasztotta magát egy gyulai kőműves, aki Békésen kántori szolgálatot is teljesített

Miklas és Horthy

A hivatalos jegyzőkönyvek hangsúlyozták Miklas osztrák szövetségi elnök budapesti utjának udvariassági jellegét. Viszonozása annak a látogatásnak, amit Horthy Miklós kormányzó a múlt év novemberében Bécsben tett. A magyar nemzet azonban első pillanattól kezdve többnek tekintette ezt az utazást a szokásos diplomáciai udvariassági aktusnál. A két nemzet őszinte barátságának, testvéri együttműködésnek újabb tanujelét látta benne,

— s ezért adta oda a káprázatos pompájú fogadtatáshoz a kirobbanó lelkesedésnek azt a tüzét, amit ez a vendégszerető nép is csak kivételes esetben, kivételes személyeknek tud juttatni.

Az ösztönös népi megérzést teljes mértékben igazolták azok a történelmi jelentőségű pohárköszöntök, amelyek a Magyarország kormányzója által adott díszvacsorán elhangzottak.

Horthy Miklós kormányzó mondotta az első beszédet. Megemlékezett a két nemzet történelmi sorsközösségéről s azután igy folytatta: „ A múlt tanulságaiból merítünk erőt ahhoz, hogy megoldjuk az idő szelleme által felvetett kérdéseket és népeinket boldogabb és békésebb jövő felé vezessük . . . Legelsőbb óhajom, hogy Ausztia és Magyarország olyan sokszor kipróbált barátsága alapköve legyen a két ország jövőbeli boldog és békés fejlődésének.“

Miklas elnök meleghangú válasza ugyanezeknek a gondolatoknak ad kifejezést. Mindkét államfő őszinte, baráti hangon emlékezett meg Olaszországról, a római jegyzőkönyvről és arról a jóviszonyról, amely a két országot a Németbirodalomhoz köti.

Államfők ajkáról ritkán hangzanak el politikai jelentőségű kijelentések, — s már magában ez a tény is különös érdeklődéssel veszi körül a két ország fejének megnyilatkozásait. De fokozza ezt az érdeklődést a beszédek szokatlanul meleg, őszinte hangja, emelkedett szelleme, klasszikusan tömör fogalmazása.

A magyar nemzetet igaz örömmel és megnyugvással tölti el ez a melegség és őszinteség. A múlt súrlódásait elsimítva, ebben az országban valóban mindenki érzi a szomszédos Áusztriával való egymásrautaltságunkat,

— de ez túlmenően szivből fakadó érzésekkel is alátámasztja a jól bevált együttműködést.

Nyilvánvaló azonban, hogy a két pohárköszöntő történelmi jelentőségű szavai nemcsak Ausztria és Magyarország népének szóltak. Az osztrák államfő látogatása Budapest felé terelte a nemzetközi politika érdeklődését, élénken kommentálja az egész világsajtó s az ország határain túl is mindenki tudja, hogy ami most a magyar fővárosban történik, fontos része Középeurópa történelmének. Maguk a beszédek is világnyilvánosság előtt: a Budapesten akkreditált követek jelenlétében hangzottak el.

Kell tehát, hogy a világ közvéleménye — s elsősorban azokra az országokra gondolunk, amelyek gyakran és szívesen vertek volna éket Ausztria és Magyarország közé —- ezzel az ünnepélyes aktussal újból megpecsételnek lássa a két ország megrendithetetlen barátságát és más baráti államok felé való törhetetlen hűségét.

De kell, hogy tudomásul vegyék azt a békés hangot és épitő munkára való készséget, amely a pohárköszöntőkben kifejezésre jutott. Ausztria és Magyarország békét és igazságot akar -a Dunamedencében saját maga számára, — de ezzel egész Európa békés fejlődésének, előrehaladásának, boldogulásának ügyét szolgálja. Vegyék ezt tudomásul azok,

(A „Békés“ munkatársától.) Pomucz Péter , 30 éves gyulai kőműves segéd, édesanyja j Gyep-utca 7. szám alatti lakásán kedden délután egynegyed hat órakor, — amikor senki sem volt odahaza, — bezárkózott a kamrába és egy kötéllel a menyezetre felakasztotta magát. Mire rátaláltak, már meghalt. Pomucz búcsúlevelet hagyott hátra testvéreinek. Tettének okát nem jelöli meg, de

elbúcsúzik anyjától és testvéreitől, mert a túlvilágon reméli a boldogságát megtalálni.

Égő gyertyát tartott a kezében, amikor végzetes tettét elkövette.

Amikor bolttestére rátaláltak, megmerevedett kezeiben még mindég égett a gyertya.

A szomorú eset hátteréből rokonsága

(A „Békés“ munkatársától.) Gyulai István, volt gyulai hentes és mészáros ellen évek óta hitelsértés büntette miatt eljárás indult meg. A Gyulán közismert iparos, tönkremenése után Budapestre költözött. A büntető főtárgyalás megtartását az késleltette, hogy Gyulait Budapesten nem találták. Nem sokkal ezelőtt körököréből a következő felvilágosítást kaptuk:

— Tettének oka előttünk is ismeretlen, mert rendezett anyagi körülmények között élt.

Békésen kántor volt a görög keleti egyháznál.

Ezért évi ötszáz pengőt és kétszobás lakást kapott. Mint kőműves is jól keresett. így az anyagi ok elesik.

— Marad inditóoknak esetleg az, hogy

Békésen volt egy kis varrólány ideálja, akit nőül is akart venni, de ezt a házasságot az édesanyja ellenezte.

Hacsak emiatti elkeseredése nem borította fel hirtelen a lelki egyensúlyát. Víg kedélyű volt. Még kedden sem látszott rajta semmi. Az ünnepek után jött Békésről látogatóba és senki sem sejtette, hogy milyen végzetes tervet forgat Pomucz Péter a fejében.

zését rendelték el. A budapesti államrendőrség detektivjei a kibocsájtott körözőlevél alapján Gyulai Istvánt Budapesten elfogták és Gyulára szállították. A gyulai kir. ügyészség előzetes letartóztatását rendelte el. így azután Gyulai István mindaddig, mig büntetőügyét le nem tárgyalják, a gyulai fogház lakója.

Crjulai litván Tall; gyulai hentes

az ügyészség fogházában