Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)
1937-03-11 / 57. szám
Gyula, 1937. március 11 csütörtök LXMX. évfolyam 57. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal | Politikai napilap Előfizetés egy hóra helyben Gyula Városház-utca 7 szám j Főszerkesztő; j 1.50, vidéken 1.80 pengő Telefon Gyula 32. 1 DOBAY FERENC f i Egyes szám ára 8 fillér Feltűnő asszonyszőkftetós történt Gyulán (Tudósítás a 3-ik oldalon) A főispán szenzációs bejelentésben leplezte le a közigazgatási bizottság ülésén a szociáldemokratáknak az 1018-as őszirózsás forradalomra emlékeztető és bolsevista izfi békésmegyei agitációját „Semmi olyan jobboldali mozgalom nincs és nem is voll, ami a normális és szokásos rendszabályokon felnii intézkedéseket szükségessé lett volna“ (A „Békés“ munkatársától) Békésvárme- gye közi gazgatási bizottsága szerdán délelőtt 9 órakor vitéz Ricsóy-Uhlarik Béla dr. főispán elnöklete mellett ülést tartott. Az alispán jelentését vitéz Pánczél József főjegyző olvasta föl és az alispáni jelentés szerint a tavaszi munkálatokat a lehullott eső hátrált atja, a mezőgazdasági lakosság helyzetében változás állott De, a búza árának emelkedése folytán beállott bizakodó hangulat megszűnt, a búza ái’a zuhanásszerűen visszaesett az állatárak ellenben szilárdak, ezzel szemben mezőgazdasági munkások helyzete súlyos, munkaalkalom alig van, a munkások készleteik kifogytak és igy egyrejobban nélkülöznek. Az ellátatlanok száma egyre szaporodik és gyakran keresik fel a munkáscsoportok a hatóságokat, munkaalkalmak lehetőségét kérve. Béhésszentaiidrás az alispáni jelentésben Az alispáni jelentés további részében a békésszentandrási vizsgálatokkal foglalkozik, amelyről a Békés annak idején elsőnek számolt be. A békésszentandrási vizsgálat eredményéről az alispáni jelentés többek között a következőket tartalmazta. — Az időjárás mostohasága ellenére is nagy lendülettel folyik a munka és a földmi- velésügyi minisztérium vízügyi osztálya minden erővel törekszik arra, hogy az építkezés különböző szakasszainak megkezdésére tervekben előirányzott időpontokat pontosan betartani lehessen és ezzel biztosittassék, hogy a vármegye életében oly nagy gazdasági jelentőségű duzzasztómű az előirt határidőre tényleg befejezhető, forgalomnak átadható legyen. A továbbiakban jelenti az alispán, hogy az építkezési vállalkozó a kitermelt földineny- nyiség köbméterenkénti egységárát nem állapította meg szűkkeblűén, de kétségtelen az is, hogy a munkások oly keresetet, amelyből saját élelmezésük, lakás és fűtési kiadásaik leszámításával az otthon hagyott családjaikat segiteni tudták volna,nem értékel A helyi munkások máskép birálandók el mint a vidékiek. — Általában megállapítható, hogy a munkások teljesítőképessége, mondja a jelentés, az esztendőkön át átszenvedt nagy nélkülözések következtében leromlott és igy az egyesek által mozgósított földmeny- nyiség nem érte el azt a határt, amelyet az előnyösen ismert békésmegyei földmunkásoktól várni lehetett. Ezt fokozta még az is, hogy a napok rövidek voltak és rendkívül csapadékosak, a talaj pedig teljesen át volt zárva, csákánnyal kellett mozgósítani a földet. A munkások kedv- telenek voltak, mert nem látták elérhetőnek azt a keresetet, amit vártak. Ha a munkásokat ki akarja elégíteni a válalkozó, az egységárakat emelni kell. Az általános munkás kér désről vitéz Márki Barna dr. alispán rendkívül érdekes megállapításokat terjesztett a vármegye közigazgatási bizottsága elé. — Hét esztendeje, mondotta az alispán, minden más hatóságot megelőzve foglalkozom intenzive a munkáskérdéssel és szereztem tapasztalatokat, amelyeknek alapján állíthatom, hogy a kérdést alaposan ismerem. Nehéz esztendők után szükségem volt arra, hogy tapasztalataimat, egy kedvező esztendő jelenségeivel egészítsem ki, melyre tekintettel, tudatosan előre jói megfontolt szándékkal nem tettem a iörvényhatósági bizottsághoz javaslatot arra, hogy in- ségmunkák megindítására, kölség- vetésébe fedezetet állítson be. Látni kívántam, hogy ha munkásaink tekintélyes része gazdasági munkáknál talál el• helyezkedést és megfelelő, a régebbi esztendőkhöz arányos közmunkákat folytatunk le, munkásaink sorsa miként fog alakulni. A kedvező esztendő lejárt és most már meg lehet állapítani, hogy a munkások az elmúlt esztendő munkálatainál semmivel sem kerestek többet, mint amennyi egyik napról a másikra való létfenntartásukhoz a legminimálisabb igények mellett is legfeljebb, ha elegendő. A keresetek csak a munkanapokon való megélhetést biztosították, de tartalékolni a munkanélküli napokra, a leromlott ruházatot pótolni, a nehéz esztendők alatt gyűjtött adósságokat kifizetni, adó- és egyéb kötelezettségeinek eleget tenni a keresetből nem lehet, aminek következménye széleskörű nyomor, mely természetszerűleg panaszokban jut kifejezésre. Az előirányzott összeg tízszerese sem lenne elég — Azt jelentettem, hogy tudatosan nem kívántam a költségvetésbe a munkáskérdés megoldását célzó szükségletekre fedezet felvételét, de bejelentem, hogy erre egyéb okom is volt. Az az összeg ugyanis, amelyet a törvényhatóság a feladat megoldására beállíthat ennek a kérdésnek megoldása szempontjából jelentéktelen. Legmagasabb összeg amit ezen a címen a törvényhatóság rendelkezésre bocsátott, ezer pengő volt és ennek az összegnek tényleg való biztosítása is elég nagy nehézségeket okozott, holott az összeg a kérdés megoldása szempontjából jelentéktelen, — mert ahhoz, hogy a legnehezebb viszonyok között éló' munkást is napi 1,20 p-ős keresethez hozzájuttatni lehessen, az előirányozható legmagasabb összeg tízszerese sem sem lenne elegendő, A költségvetésben ilyen összegnek beállítása reám nézve azt a kötelezettséget jelenti, hogy a kérdéssel intenzive foglalkoznom kell, a nélkül azonban, hogy a kielégítő megoldás reménye a legkisebb mértékig is mutatkoznék. Ha a munkások a vármegye alispánját látják a nyomoruk enyhítésére irányuló mozgalom élén, természetes, hogy a ki nem elégítő megoldás miatt is vele szemben elégedetlenek, amely elégedetlenséget a törvény- hatósággal szemben tanúsított és elveim közzé tartozó minden önzetlenségem ellenére sem tudok elviselni azért, mert engem abban a tekintetben, vájjon annek a kérdésnek kielégítő megoldása miként lenne lehetséges, sem a törvényhatóság, sem más soha meg nem kérdezett. A figyelmet ennek dacára számtalan esetben hívtam fel erre a kérdésre és ha nem is annyira nyíltan, mint most, jelentéseimből mindig kivehető volt a mélységes aggodalom, mellyel a munkásrétegek emberfeletti küzködését figyelemmel kisérem. A következőkben dr. Vangyel Endre főszolgabiró jelentését vitte az alispán a köz- igazgatási bizottság elé, mert a főbíró szerint az egyszobás Jakások hátralékának visszamenő- leges törlése a lakosság körében olyan hangulatot váltott ki, hogy azzal foglalkozni kell. A lakosság egy részénél az a felfogás uralkodik, hogy kár az adót rendesen fizetni. Az Ököl és az egyszobás házak Az alispáni jelentéshez elsőnek Beliczey Géza szólt hozzá és kifogás tárgyává tette, hogy a Békéscsabán megjelent Ököl cimü lap osztály ellen izgatott és röpiratok árasztják el az országot, kérdés, hogy az ügyészség meg- tette-e a szükséges intézkedéseket. Telegdy Lajos azonnal a békésszentandrási munkás-kérdésbe kapcsolódott bele. Megállapította, hogy a munkások valóban nem érhettek el nagy eredményt, amikor csáká- nyolni kellett a földet. — Döntő fontosságú ezekben az időkben, hogy a munkásokat megsegítsük — mondotta. Ami az egyszobás konyhás házak adóját illeti, ez sem adókérdés, hanem munkáskérdés. Egyszobás lakások tulajdonosai a munkások, akik legjobban izgulnak, legjobban hajlanak az izgatásra. Az egyszobás lakások adótörlésén tnl- menőleg Békésmegyének oda kellene hatni, hogy a kétszobás házak adóját is töröljék. Ezután az adóbehajtásokról beszélt és kíméletet kért a pénzügyigazgatótól. Azt is kifogásolta, hogy a késedelmekért még mindig 9 százalék kamatot fizetnek 6 százalék helyett. A következőkben megállapította, hogy az OTI házakat épit, óriási tartalékai vannak, itt lenne az ideje, hogy az OTI-dijakat leszállítsák.
