Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)

1937-12-22 / 289. szám

1937. december 22 szerda

LXIX. évfolyam 289. szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal fäyiila Városház-utca 7 «aám Telefon Gyula 32,

mmmm Mwatamoamamm

Politikai napilap

Főszerkesztő:

OOBAY FERENC f

Előflzetésíjegy jhőra helyben 1.50, vidéken 1.80 pengő Egyes szám ára 8 fillér

Lelkiismeretvlzsgálat

Még tart az advent, még van egy-két napunk a töredelemre. Hatoljunk tovább lelkünk mélyébe. Készítsünk ott tiszta hajlékot annak, aki jön a seregek Urának nevében.

Sajátos jelensége korunknak, hogy az európai államok keresztényeknek mondják magukat és életükkel, viselkedésükkel, sajtójukban, irodalmukban, mindennapi életükben megtagadják keresztény voltukat. Iskolákban tanítják a minden korok legnagyobb parancsát, minden világi nyomorúság megoldásának egyetlen lehetó'ségét amelyet az annyiszor megtagadott Krisztus egyetlen szóban foglalt össze, abban, hogy : Szeretet. Legfőbb parancsolatnak nyilvánította: Szeresd felebarátodat, minttenma- gadat. Tanítjuk — mondom — és megdorgáljuk gyermekeinket, ha nem tanulják meg és nem mondják el folyékonyan és tőlünk azt látja a bennünk követendő eszményt kereső gyermek, hogy mi gyűlölünk, irigyek, kárörvendők, gonoszak vagyunk. Az eszmélni kezdő gyermek tudja azt, hogy szülei az Isten házában örök hűséget, örök szeretetet esküdtek egymásnak és azt látja, hogy családja körében sokszor a szeretetlenség, a viszály az ur, hogy szülei olyan gyakran az ő gyermeki füle hallatára bántón, durván, gyűlölettel beszélnek, viselkednek egymás iránt, sőt bekövetkezik a gyermeki lélek legnagyobb tragédiája, amikor ösz- szeomlik az a magasztos piedesztál, amelyre szüleit lelkében helyezte : meg kellett tudnia, hogy szülei esküszegők, csalják egymást. Ki felel ezért a borzalmas lélekgyilkos- ságért ?

Ha már a családban igy megszegjük a szeretet legfőbb parancsát, amikor gyűlöletünk, emberi gonoszságunk olyan erős, hogy szétpattantja a vérségi, családi kötelék összetartó kapcsait — mit várhatunk a társadalom világában? Szeresd felebarátodat, hangzik a legnemesebb felhívás és mf, keresztények milyen könnyen, lelkiismeretlenül marunk egymásba, tépjük ronggyá felebarátunk becsületét minél magasabban áll felettünk, annál szívesebben. Lelkiismeretlen könnyelműséggel kezdünk ki sokszor közéleti férfiakat, sokszor meg szemethunyunk, sőt támogatunk olyan bűnöket, melyeknek burjánzása nemzeti életünket kezdi ki, országunkat ragadja a pusztulás felé.

Szeresd felebarátodat, hangzik felénk és mi osztályokba, klikkekbe, politikai pártokba tömörülve gyűlölettel sorakozunk fel esymás ellen. Van olyan politikai pártunk, amelynek programtétele az istentagadás, a nemzeti érzés elvetése és az osztálygyülölet. Gyarló, nyomorult emberek ! Azt hirdetik, hogy ők a szegények evangéliumát prédikálják, hogy ők az elnyomottakért küzdenek és elfordulnak a legszegényebb mnnkáskörnyezetben felnőtt és egész földi életében a legigénytelenebb szegénységben élt isteni küldöttől, akinek szelíd szavát, a szeretet evangéliumát nem hallják meg. Azzal védekeznek, hogy hiszen nem tartják be Jézus tanításait és ellene fordulnak ők is, ahelyett, hogy minden erejükkel azon volnának, hogy Krisztus tanítása megvalósuljon. Volna-e akkor szűkölködő, volna-e elhagyott szenvedő ? De Krisztus nem ismeri az osztály- gyűlöletet, amint nem ismeri el az osztályokat sem. Nem felforgató forradalmár, mert azt hirdeti, hogy adjátok meg a császárnak, ami a császáré, de hozzáteszi, hogy Istennek is, ami Istené. És ez a parancs mindenkinek szól: a császárnak is. Isten pedig a maga részére csak szeretetet kíván: szeressük Istent, de tartsuk meg legfőbb parancsát: szeressük embertársainkat, sőt még ellenségeinket is !

Ha mindez igy volna, nem volna széthúzás, hanem megvalósulna a legideálisabb egység, nem volna tőkés elnyomás, hanem volna a becsületes, örömmel végzett munkának becsületes bére. Nem volnának partikuláris érdekeket hajszoló pártok, hanem volna hatalmas összefogás. Nem volna nyomor és dőzsölés, de volna igazságos jövedelemelosztás. Nem volna Trianon, mert az összetartó magyarságot nem lehetett volna legyőzni és kirabolni, szerte szaggatni. Nem volt Magyarországon az Emberfiának fejét hol lehajtania, mert palotában, kunyhóban mindenütt a gyűlölet, a széthúzás töltött be minden zugot és most van nyomor, van gyűlölet, csonka ország, négyfelé pusztuló magyar.

Elnyomták a Szeretet szavát és körülöttünk lángokban a világ, vagy robbanásra készen. Még most sem eszméltünk magunkra, még ma sem tesszük meg, amit meg kell tennünk, ha élni akarunk. Ma sem róttuk még le tartozásunkat azokkal szemben, akik annak idején egészséget, vért, életet áldoztak, hogy a magyar föld határaitól távoltartsák elleneinket. Kérdezem a Karácsonyra készülő magyar társadalomtól : megtette-e kötelességét azokkal szemben, akik egészségesen, pirosán, virágosán, fiatalon, dalolva mentek el és tépet- ten, sápadtan, némán jöttek vissza, vagy visz- sza se jöttek ? Jól esik-e majd az ünnepi falat, ha eszünkbe jut, hogy hány rokkant és családja, hány hadiözvegy, és árva nyomorog és lett beteg Lázárja a magyar életnek csak azért, mert a magyar társadalom a nagy hajszában félretolja azokat, akik annak idején helyettük állták a vérzivatart. Nem kell a csökkent munkaerejű hadirokkant, mert van •

wsssamwmwvnKe i bbmmmmaracra——b

elég kizsákmányolni való fiatal. A munkaadók nagy részének szemében bizony tehertétel a munkátkérő kabátján a frontharcos jelvény. Pedig a mai tűzharcosokat annak idején „drága hőseinknek“ nevezték a párnásajtós bürök urai.

Térjünk magunkba és ne hallgassunk azok szavára, akik tagadják és újra, meg újra megfeszítik a Megváltót. A mai sivár életvásár ordító zsivaján keresztül halljuk meg a Szeretet szavát. Ha úgy érezzük, hogy valakit igaztalanul megbántottunk, ne szálljon le a nap, ainig nem tettük jóvá. A haza, a nemzet joggal vár tőlünk áldozatos szeretetet, mert hisz sokszorosan visszaadja nékünk. Komolyan mélyedjünk el magunkban és gondoljuk meg, hogy azért boldogtalan a társadalom, azért vergődik kínokban az egész világ, mert életéből kirekesztette az örök szeretet Istenét. Isten nélkül nincs igazság, nincs boldogulás a földön, nincs magyar feltámadás sem! A gyűlölet a rombolás, a züllesztés energiája; a boldogulás, a feltámadás, az egészséges fejlődés útjára egyedül a szeretet vezet. A szeretet kovácsol egységbe minden magyart, hogy" szemeivel lássa, füleivel hallja meg az igazság útját, szavát, hogy eljöjjön egykor minden magyarok boldog karácsonya.

Addig omoljunk porba és piruljunk, mert nem tudunk szeretni és hívek lenni mindhalálig.

Horthy Miklós szózata;

Ne tegyék a Királyság ősi intézményét politikai küzdelmek játékévá

Szolnok városának hétfőn nagy ünnepe volt. A vármegye évi közgyűlésén, Horthy Miklós kormányzó jelenlétében ünnepélyes keretek között leplezte le néhai vitéz Horthy István ny. lovassági tábornoknak, a törvény- hatósági bizottság tagjának arcképét s ezzel a Horthy-nemzetség negyedik tagjának emlékét örökítette meg.

A kormányzó különvonata háromnegyed 11 órakor érkezett meg Szolnok város fellobogózott vasúti állomására. A kormányzó a főméltóságu asszonnyal együtt és fiaival, ifj. Horthy Istvánnal és ifj. Horthy Miklóssal együtt érkezett Gerlóczy Gábor szárnysegéd kiséretében.

A vármegyeház bejáratánál diszőrség tisztelgett a kormányzónak, akit a közgyűlési terembe történt belépésekor nagy tapsvihar és viharos, lelkes éljenzés fogadott. •

A közgyűlést Borbély György főispán nyitotta meg.

— Horthy István minden idők legvitézebb katonája volt — mondotta többi közt —, aki jászkun huszárjai élén fényes betűkkel irta be nevét a magyar történelembe.

Miután akormányzó az arcképleleplezésére az engedélyt megadta, Kenéz Béla ny. kereskedelmi miniszter mondotta el arcképleleplező ünnepi beszédét, amelyben mindenekelőtt azt a történelmi nemesi osztályt méltatta, amelyből vitéz Horthy István származott.

— Ennek a történelmi nemesi osztálynak — mondta — egy nagymultu családjából született Horthy István és örökölte szüleitől a kötelességteljesitést, a becsületes és lovagias gondolkozást testvéreivel együtt, akik közül kívüle még kettőnek: az országmentő kormányzónak és a hősi halált halt főispánnak képmása díszíti a vármegyeház falait. Rajongója volt a közéleti tisztességnek, a köteles- ségteljesitésnek s példaadő szerepe volt a nemzet nagy önvédelmi harcában és az erkölcsi eszmények ébrentartásában. Emléke és példája a nemzedékek hosszú sorát fogja lelkesíteni a küzdelemre, a nagy nemzeti célkitűzésért.

Ezt követőleg vitéz Nagybányai Horthy Miklós Magyarország kormányzója emelkedett szólásra és az alábbi beszédet mondotta :

— Őszinte köszönetét mondok családom nevében is Jász-Nagy-Kun-Szolnok vármegye közönségének, hogy nemes kegyelettel megörökítette emlékét nemrég elhunyt testvérbátyámnak, aki önzetlen kötelességteljesitésben töltött életén át hűségesen szolgálta hazáját. Ez a kép újabb kifejezője azoknak az elszakíthatatlan kapcsolatoknak, amelyek családomat ehhez a Magyarország szivében fekvő vármegyéhez fűzik. Itt szívtuk magunkba a magyar faj és a magyar föld szeretetét és a szülői otthon tiszta légkörében itt tanultuk meg a magyarság nemes hagyományait tisztelni. Ezért tartom én ezt a helyet különösen alkalmasnak arra is, hogy szavammal innen az egész nemzethez is forduljak.

— Amikor utoljára Szolnokon voltam, a magyarság egy életbevágó problémájának megoldását — az Alföld öntözését — indítottuk meg. E probléma szerencsés megoldása kiszámíthatatlan előnyöket fog idővel hazánknak hozni. Akkor rámutattam arra is, hogy szükséges a nemzet felfogásában és gondolkodásában előtérbe helyezni azt a kötelességet, hogy mindenki hazánk meggazdagodásának szolgálatába lépjen.

;— A régi időkben fajunk politizált, harn colt és vérzett — vagyontgyarapitó, a jólétet- fokozó kereskedelemmel és üzlettel azonban elvből nem foglalkozott. Ennek meg kell változnia. Erre neveljük, erre irányítsuk a fiatalságot. Ne akarjuk azokat a fiukat, akik nem arravalók, mindenáron az egyetemeken át olyan pályákra kényszeríteni, amelyeken hiva- tottság és rátermettség híján egyénileg egész életükön át csak tengődni, a köznek pedig ártani fognak, holott hajlamaiknak megfel elő más pályán hasznosat alkothatnának.

— Az állam maga mindent megtesz, hogy a nemzeti jólét felé uj utakat nyisson. Ma már örülhetünk, hogy hazánk áldott földjén olajat találtunk és remélhetjük , hogy még