Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)

1937-11-05 / 249. szám

LXSX. évfolyam 249. szám Gyula, 1937. november 5 péntek BÉKÉS gteertees’ztőséfl és kJadóhlvatnl G$>(sl» Városháí-Blía 7 siÄni Teletöm fäywia 32. Politikai napilap Főszerkesztő; »OBAY FERENC Előfizetés egy bóra helyben 1.50, vidéken 1.80 pengő Egyes szám ára 8 fillér Kérdés, amelyre felelni beli A történelem minden korszakát a fele­letre váró kérdések a megoldást követelő problémák jellemzik. Egy nemzet, de az em­beriség boldogulása azon múlik, hogy mikép­pen tud megfelelni az elébe meredő kérdé­sekre, hogy miként tudja helyesen felismerni a kor problémáit és megérteni irányitó eszméit. A mi korunk átmeneti kor, amely azonban súlyos problémákkal vajúdik. Általános meg­állapítás, hogy az emberiség legtöbb megol­datlan feladata anyagi alapokból válik sokszor az emberiség katasztrófájává. Végeredmény­ben elmondhatjuk, hogy a szociális kérdések milyenségétől függ egy nemzet békéje, hala­dása, boldogulása. Szociális jelszavak alatt in­dulnak meg a nagy nemzeti és társadalmi mozgalmak. A haladás során társadalmi rend­szerek keletkeznek, fejlődnek, hanyatlanak és enyésznek el. Ennek a folyamatnak üteme at­tól függ, hogy a mindenkori társadalmi beren­dezkedésben a felszínen levők, akiknek az anyagi és politikai hatalom birtokában van, mennyire értik meg a kor szavát és meny­nyire nem szegülnek ellene a jelentkező szo­ciális követelményeknek. Igaz, hogy nem mindennapi bölcsességet és megértést kíván az, hogy egyesek, vagy társadalmi osztályok arra a magaslatra emelkedjenek, hogy egy re­mélt igázságosabb és boldogabb jövő érdeké­ben helyzetük előnyeiről legalább részben le­mondjanak. Kiváltságokat önzetlenül feláldozni csak kiváló jellemek tudnak. Ma a tőkeuralmi rendszer, az úgyneve­zett kapitalizmus hanyatlásáról, sőt bukásáról beszélnek. Már egészen átment bizonyos ré­tegek tudatába, hogy a tőkés rendszer feltét­lenül megszüntetendő, illetve felváltandó az úgynevezett kollektiv gazdasági rendszerrel. A hiba ott van, hogy úgy fogalmazzák meg a kor követelményét, hogy megszünte­tendő. felváltandó. Mesterséges, erőszakos és átmenet nélkül való beavatkozást követelnek, olyan téren, ahol minden elhamarkodott intéz­kedés ezrek, sőt milliók nyomorát, esetleg pusztulását vonhatja maga után. Ezeket a nyilatkozatokat vagy a fejlődés menetébe tü­relmetlenül beilleszkedni nem tudók, vagy pedig azok bocsájtják világgá, akiknek szán­dékuk nem őszinte, hirdetett tanaik mögött egészen más tendenciák húzódnak meg, cél­juk egyelőre csak a destruálás, a telkeknek addig való leziillesztése, hogy terveik szolgá­latára minden gondolkodás nélkül készen le gyenek. Emlékezzünk: 19 esztendővel ezelőtt ép­pen ilyen esős, ködös novemberi napokban vezényelték ki a munkásságot a főváros ut­cáira. Szociális helyzetük javítását Ígérték ne­kik, de egyelőre olyan nótákat kellett a fél­revezetett tömegeknek üvöltözniök, melyeknek az volt a refrénje, hogy kötelet Tisza Pista nyakára. A szociális helyzet még nyomorú­ságosabb lett, de a maguk célját mégis elér­ték : kora egyik legkiválóbb magyarját, Tisza István grófot meggyilkolták. Azt hirdették, hogy nem akarnak katonát látni, sőt a telje­sen felszerelt, morális szempontból is érintet­len Mackensen féle hadsereget is leszerelték, mert — mint mondották — a nyugati hatal­maknak annyira bírják barátságát és jóindu tatát, hogy önként biztosítani fogják az or­szág területi sértetlenségét és boldogulását. Az eredmény ez esetben sem maradt el: Franché d’ Eperais csak az előszobáig enged­te barátait, amikor Károlyi Mihály vezetése alatt elébe járultak és nyersen tudomásukra hozta, hogy semmi tárgyalni valója nincs ve­lük. Egy további eredmény a Vix-féle hatá­rok, majd Trianon. Ez az októbristák elért eredménye és az a végtelen nyomor, mely mindenek nyomán az országra szakadt. De volt még egy eredménye — és ez volt az, amit tulajdonképpen el akarlak érni — Kun Béláék rablóurahna. Ma két vonalon állunk szemben azzal a rendszerrel, melyet ma még kapitalizmusnak mondanak : az egyik a bol- sevizmus, a másik a fasizmus, illetve nemzeti szocializmus. És az a helyzet, hogy az a két nemzettársadalmi rendszer, mely vég­eredményben találkozik abban, hogy a tőke­uralom kinövései ellen hirdet harcot, a leg­élesebben szembekerült egymással és a jövő szociális berendezkedése eme a két eszme- áramlat küzdelmének eredménye szerint fog kialakulni. A szembenállásnak tulajdonkép­peni oka az, hogy egyik hamis tanokat hir­det, hazugságokra akarja felépíteni minden­korok legnagyobb zsarnokságát. Egy hatal­mas birodalom vergődik a legsivárabb nyo­morban az Ígért szociális jóiét helyett. A szembenálló két ország, mely nyílt sisakkal vallja, hogy a bolsevizmusnak el kell tűnnie az emberiség történetéből, már eddig is meg­tudta valósítani azt, hogy megszűnt a nyo­mor, a munkanélküliség és ezek az orszá­gok egy egész ellenséges világ akarata elle­nére is megvalósították és megvalósítják mind­azt, amit nemzetük tekintélye és boldogulása érdekében szükségesnek tartottak. Amazok tagadják a nacionalizmust és Sztálin országa fokozatosan felveszi cári elődjének pánszláv céljait és még fokozottabb mértékben iparko­dik azokat a világon elterjeszteni. A másik két állam nyíltan a leghatározottabb nemzeti politikát vallja és valósítja meg és ott boldo­gul a nép és a nemzet. Magyarországnak vá­lasztania kell : vagy beleszédül a bolsevizmus örvényébe, vagy létrehozza a maga leghatá­rozottabban magyar és keresztény nemzeti szocializmusát minden tekintetben a magyar léleknek és a múltnak a talajából termelve ki az intézményeket. Az ut nem kétséges: a magyarságnak élni kell és élni is fog ma­gyar földön és magyarul. A magyar nép bol­dogulása csak keresztény nemzeti alapon gondolható el, tehát a válaszút nem bizony­talan. Ae apostoli kormányzó szentelt tel az end rétit néph&zai; Az endrődi gazdakörnek a műit év folyamán a földmivelésügyi miniszter 2000 pengő állam­segélyt folyósított. Ennek az összegnek a fel- használásával most befejezték a népház és j munkásotthon céljait szolgáló székházukat. A székház ünnepélyes felavatása november 5-én történik meg A felavatási ünnepségen meg­jelenik dr. vitéz Riesóy-Uhlarik Béla főispán és dr, vitéz sarkadi Márki Barna alispán is Az ünnepséget ünnepi nagymise vezeti be, melyet Lindenberger János apostoli kormányzó celebrál, a mise után ugyancsak az apostoli kormányzó szenteli fel a népházat. Félegy órakor Csernus Mihály apatplébános a megje­lent előkelőségeket ebéden látja vendégül. Hagy fejlődési lehetősége van Gyulán a háziiparnak ismeretes, hogy a kormánykörök külö­nösen a falusi lakosság kereseti viszonyainak feljavítása céljából a háziipart akarják minél szélesebb körben meghonosítani. Ma már a házi iparnak — mint ismeretes — nemcsak jövedelem biztositó, illetve pótló jelentősége van, hanem kivitelünk szempontjából is je­lentős tényező. Vármegyeszerte megindult, illetve szép fejlődést mutat a lakosságnak a háziiparral való foglalkozása. Vannak már olyan vidékek, ahol a lakosság bizonyos házi­iparra specializálta magát. Gyula városában meglehetősen sok a szegény ember. Gondoljunk csak különböző külvárosi telepeinkre. Itt is nagyon elkelne, ha az intenziven űzött háziipar keresethez juttatná a munkásréteget. Megkérdeztük dr. Varga Gyula polgármestert, hogy foglalkozik-e Gyulán a lakosság háziiparral és mily mér­tékben, továbbá, hogy milyen fejlődési lehető­séget lát a polgármester a háziipar szempont­jából. Gyulán — kezdette a polgármester nyi­latkozatát —• a lakosságnak csak kis része foglalkozik háziiparral. Leginkább kosárfonás és némi fafaragással előállítható házieszközök gyártása folyik. Vannak ugyan egynéhá- nyan, akik ebből élnek meg, de bizony nem sokat keresnek vele. Kevesen is vannak na­gyon, akik háziiparral akarnák megkeresni kenyerüket. Hogy Gyulán nincs és a múlt­ban sem volt háziipar, annak oka az, hogy Gyulán a háború előtt jól éltek a munkások i is, nem voltak rászorulva, hogy háziiparra igyekezzenek némi keresetre szert tenni. Ma már természetesen más a helyzet. Megszűnt a jólét, nagy a nyomorúság a város munkás­társadalmában, hát bizony elférne egy kis kereseti többlet. De volna is jövője a "házi­iparnak Gyulán. Különösen a szövés minden faja, zsákszövéstől a legfinomabb szövöttáruig mindennek volna talaja. Nyersanyagot egye­lőre venni kellene, amint veszik azt a legtöbb helyen a vármegyében. Kendertermelésre még nem vagyunk egyáltalában berendezkedve, de nem várhatunk, amig — remélhetőleg nem­sokára — abban a helyzetben lesznek a gyu­laiak, hogy a szükséges nyersanyagot maguk termeljék. Addig is szép jövőt jósolok a kü­lönböző szövési munkáknak. Arról nem is beszélhetünk, hogy a házi­ipart olyan mértékben kifejlesszük, mint pél­dául Erdélyben van, de mert nincsennek meg hozzá a megfelelő adottságok. Nem tudnak itt már pl. kallózni, nincs is erre alkalmas vizünk, de elfelejtett a lakosság már úgyszól­ván mindent, amit őseik még tudtak és nagy­mértékben gyakoroltak. Megfelelő propa­gandával el lehet érni azt, hogy a lakosság megkedvelje a háziipart és fokozatosan házi­ipari központtá is válhatna Gyula városa. Raffiaszövés és tengeriháncs feldolgozás most is folyik a máriatelepi br. Apor napközi otthonban és reméljük, hogy kitartó munká­val elérjük, hogy a munkásréteg nagymérték­ben fogja jövedelmét háziiparral szaporítani. Trianonellenes indítvány az angol alsóházban Sir Gower, az angol alsóház magyarba­rát csoportjának elnöke, felszólalt a parla­mentben és a trianoni békeszerződés módosí­tása tárgyában javaslatot nyújtott be. Ebben a javaslatban azt hangsúlyozza a magyarbarát angol képviselők csoportja, hogy Magyaror­szágnak adják vissza azokat a területeket, melyek azelőtt is a magyar birodalom terüle­téhez tartoztak és amelyeken túlnyomórészt magyarok laknak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom