Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)

1937-10-12 / 230. szám

Oynla,l937. október 12 kedd LXiX. évfolyam 230. szám­BÉKÉS Szerkesztőség és kiadóhivatal Politikai napilap Előfizetés egy bóra helyben ByaíB Városház-utca 7 szám Főszerkesztő: 1.50, vidéken 1.80 pengő Telefon Gyula 32. DOBAY FERENC f Egyes szám ára 8 fillér Demokrácia és demokrácia A tömegeknek mindig jelentékeny szere­pük volt a népek életében, de talán sohasem olyan nagy mértékben, mint napjainkban. A mai kor egyik legfőbb jellemvonása, hogy a tömegek tudattalan tevékenysége lép az egyé­nek tudatos tevékenységének helyére. Erre a megállapításra jut Le Bon „A tömegek lélek­tana“ c. munkájában. Ha napjaink legújabb jelenségeit vizsgáljuk, akkor ezt a megállapí­tást oda kell módosítanunk, illetve arra kell kiegészítenünk, hogy az eseményeket ma a tudatosan cselekvő egyének nem közvetlenül irányítják, hanem elgondolásaik megvalósítá­sára a tömegek tudattalan tevékenységét használják fel. Ezt a tevékenységet azonban az egyének tudatosan és tervszerűen irányít­ják, anélkül azonban, hogy a tömegben tuda­tossá válna, hogy milyen külső tényezők hatása alatt cselekszik. Azok, akik ezt az irá­nyítást végzik, teljesen céltudatosan járva el, érzik, hogy az események menetébe bele kell avatkozniok, különben olyan gyorsuló üternü fejlődés következik be, mely alapjában ren­díti, sőt semmisiti meg annak az osztálynak, érdekcsoportnak exisztenciális lehetőségét, melyhez ők magok tartoznak, vagy amelynek szolgálatában állanak. . Eszközeik természetesen nem lehetnek sem közvetlenek, sem őszinték. Mindenesetre azonban alaposan ismernünk kell a korok, intézmények, a társadalmi berendezkedések törvényeit. A történelmi események figyelmes vizsgálata mindig azt mutatta, hogy a társa­dalmi organizmusok éppen olyan összetettek, mint más organizmusok és semmiképpen nincs hatalmunkban, hogy mélyreható átalakítások­kal hamarjában felforgassuk. A természetben néha látunk bizonyos radikalizmust, de ez nem olyan, mint amilyennek mi látjuk, ért­jük ; éppen ezért semmi sem olyan veszélyes valamely népre, mint a nagy reformoknak minden áron és hirtelen megvalósítására való törekvés, bármilyen helyeseknek is látszanak a reformok elméletileg. Ezek a hirtelen refor­mok csak akkor volnának haszonnal megva­lósíthatók, ha a nemzetek lelkét is lehetséges volna hirtelen átalakítani. De erre csak az idő képes. A gondolatok, érzelmek, szokások irányítják az embereket, ezek pedig mind bennünk vannak. Énünk pedig nemcsak a je­len önmagában való megtestesülése, hanem magában hordja a múltat is, ami pedig a je­lenen át a jövő kialakulásának is el nem mel­lőzhető tényezője. Mindezzel tisztában vannak azok, akik a tömegmegnyilvánulások tudattalanságát akar­ják céljaik szolgálatába állítani és önmaguk­nak kedvezően irányítani. Csak természetes, hogy nem leplezik le önmagukat. Legtöbbször fonetikusan egészen más értelmű jelszavakat dobnak be a tömegek közé, egészen más célok igéretföldjét mutatják meg nekik, mint amit a tömegakciókou keresztül el akarnak érni. Eb­ben a tekintetben igen érdekes és a ma köz­életének alakulásában rendkívül nagy szere­pet játszó jelszó a demokrácia. Ez a szó eti­mológiai értelemben népuralmat jelent, tehát azt, hogy a nemzetek sorsát ezentúl a kirá­lyok Isten kegyelméből való uralma helyett a népnek Isten kegyelméből való uralma irá­nyítsa. A tények ezzel szemben azt mutatják, hogy a világ legdemokratikusabb országa Anglia, pedig monarchikus kormányformája van, ezzel szemben a köztársasági államfor- máju Oroszországban van a legnagyobb zsar­nokság, ahol a nép egyáltalában nem uralko­dik, hanem vágy vakon engedelmeskedik, vagy elpusztul. Rátérve már most a magyarországi köz­életi jelenségekre, itt is azt láthatjuk, hogy végeredményében két irányzat küzd egymás­sal : az egyik demokratának mondja magát, demokratikus jelszavakat hangoztat, holott alapjában véve csak az a célja, hogy meg­mentse a plutokrata elemek, a nagykapitaliz­mus gazdasági pozícióit és ezek megtartásával a magyar nemzet felett való sivár, kizsákmá­nyoló önkényuralmát. A másik csoport meg­tartva a magyar állami berendezkedés király­ságformáját. népies és a keresztény nemzeti erkölcsiségi alapon nyugvó politikát folytat va, a népet a proletársorsból polgárrá emelve akarja a nemzet szociális boldogulását biztosí­tani. Természetes, hogy ez az ut a nehezeb­ben járható. Ezen az utón nem lehet hamis jelszavakkal irányítani a tömegek tudattalan és kritikátlan aktivitását : ezen az utón csak a teljes felelősség ballasztjával megterhelve lehet haladni. Korunk egyike azoknak a kritikus idők­nek, amikor az emberi gondolkodás a kiala­kulás utján van. a múlt eszméi, ámbár félig megsemmisültek még nagyon erősek, azok az eszmék zedig, amelyeknek helyettesíteni kel­lene őket, kialakulóban vannak. Korunk átme­neti és anarchisztikus időszak. Hogy mi lesz ennek a szükségképpen chaotikus korszaknak egykor a vége, nem könnyű megmondani. Miféle alapgondolatokon fog felépülni a jövő társadalma, nehéz megmondani. Annyi bizo­nyos, hogy a jövő kialakulásában döntő té­nyezőként fog jelentkezni a legújabb nagy­hatalom : a tömeg, illetve a tudattalan tömeg­aktivitást irányítók becsülete és lelkismerete. Itt kapcsolódhatunk bele mi a magyar jövő kialakulásába. Az adottságokkal számít­va, céltudatos, fokozatos munkával kell a szociális fejlődést biztosítani és előrevinni. Gondoskodni kell arról is, hogy a magyar A gazdasági élet javulásának talán legér­zékenyebb mutatója az építkezés. Ha van rá mód, az ember szívesen épit magának uj haj­lékot és szívesen hozza • rendbe időnkint kívül belül. Természetesen a nehéz gazdasági helyzetle­gelőszőr az építkezések csökkenésében, vagy majdnem teljes megszűnésében érezteti legha­marabb hatását. Az elmúlt évek joggal voltak a jónevti gyulai építőipar fekete éveinek mond­közélet népi irínyitása minél teljesebb mér­tékben megvalósuljon és a magyarság nem­zeti, faji jellege minél inkább kihangsúlyozod- jóm Emellett azonban a legenergikusabb for­mában lehetetlenné kell tenni minden hazug demagógiát. A társadalom tudatába bele kell vinni, hogy a közéletben szerepetjátszók tény­kedéseit tárgyilagos és intenzív kritikával kí­sérje. Ne a félrevezetett tömeg indulatainak függvénye legyen a magyar közélet. Haladjon a magyar állami berendezkedés a krisztusi alapokon nyugvó demokrácia fokozatos fejlő­désének utján. A múltból feltétlenül meg kell tartani és bensőségükben elmélyíteni az ab­szolút értékű lelki adottságokat, mint amilye­nek a magyar nemzeti érzés és a krisztusi kereszténység. Ezen az alapon továbbhaladva föltétlenül rávezetjük a nemzetet a boldogulás útjára. Vigyázzunk azonban a demokrácia üzé­reire. Legyünk résen és az ország sorsának vezetői valósítsanak meg minden olyan refor­mot, amely az adott viszonyok között egyál­talán megvalósítható, de vigyázzanak arra is,, hogy a népi tömegek szeme felnyíljon és meg­lássák Ézsau maszkjában is az ármányos Já­kobot. Gondoskodnunk kell nekünk is, a ma­gyar társadalom minden lelkiismeretes tagjá­nak, hogy belevésődjék a köztudatba, hogy a lehetetlent Ígérők romlásba viszik a nemze­tet. A politikai, általában a közéletben egye­dül való solvus conduztus a lelkiismeretes becsület. Aki ezt nem hordja magával, az nem jótevője, hanem árulója, sírásója a nem­zetnek. Erre gondoljanak azok, akik a töme­gek irányításának jogát követelik maguknak. hatók. Bizony alig-alig akadt valami munka, az is inkább a közületek, az állam és más hatóságok megbízásából. A magánmunka majd­nem teljesen szünetelt. Pedig annak idején az építőiparosok nem nagyon kaptak a közmun­kákon. Sokkal jobban szerették a könnyebb adminisztrációju magánmunkákat, ahol nem kellett például a pénzkiutalással kapcsolatban annyi mindenféle fórumon eljárni, hanem amint kész volt a munka, fizették is. Ma még Békésvármegye tör¥ényható§Hgának ükcíőja sí sárbogárd-kecikeinét-békésciaba ^ynlal va§ntYonalak megépítése tárgyában Már megemlékeztünk röviden arról a nagyjelentőségű indítványról, melyet Békés­vármegye törvényhatóságának legutóbbi köz­gyűlése elé dr. Geist Gáspár törvényhatósági bizottsági tag terjesztett. Az indítványban Geist Gáspár Bornemisza Géza miniszternek a parlamentben tett ama kijelentésébe kap­csolódott bele, mely szerint a kereskedelmi kormány megépíti a Dunántúlt az Alfölddel összekötő tranzverzális vasútvonal sárbogárd — kecskeméti szakaszát. Javasolja, hogy a tör­vényhatóság az érdekelt társtörvényhatósá­gokkal együttesen kérje fel a kormányzatot ezen vasútvonal rég tervezett meghosszabbítására. A sárbogárd—kecskeméti vonal egyenes foly­tatása lenne kelet felé Szarvas—Kondoros— Békéscsabán keresztül (a már meglevő vasút­vonalak részben való felhasználásával) Gyu­lára, az ország keleti határáig vezető útnak. Ennek tervei már nagyrészben elkészültek és a legértékesebb műtárgyak : a folyókon átve­zető hidak már készen vannak. Ennek a vasút­vonalnak gazdasági jelentősége Magyarország egyik legnehezebb körülmények között élő részének, a déli Tiszántúlnak megsegítése szempontjából szinte felbecsülhetetlen. A ja­vaslat további indokolásában előadja indítvá­nyozó, hogy ennek az országos átlagnál lé­nyegesebben sűrűbben lakott szélsőséges ég­hajlattal küzdő országrésznek egyik legnagyobb hátránya, hogy a nyugati agrárpiacoktól nagy távolságra van. A tervezett vasútvonal ezt a távolságot, illetve a szállítási fuvartételeket szállítaná le és fokozná ezáltal a vidék ver­senyképességét a távoli piacokon. További jelentősége, hogy az itt igen veszedelmes és gyakori munkanélküliséget enyhítené közvet­lenül a vasútvonal építése által, valamint köz­vetve a vasút révén lehetővé váló intenzivebb mezőgazdasági termelés által, Ez a vasutvezetés mintegy 111 km. uj vasúti vonalszakasz megépítésével járna, amely­ből Békésmegyére kb. 42 km. vonal jutna, melynek építési költsége mintegy 5 millió pengő lenne. A törvényhatóság közgyűlése az indít­ványt egyhangúlag magáévá tette és megbízta az alispánt a szükséges intézkedések megté­telével. A javuló gazdasági helyzet a gyulai építkezések

Next

/
Oldalképek
Tartalom