Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)

1937-10-09 / 228. szám

LXiX. évfolyam 228. szám Gyula,1937« oktétser 9 szombat BÉKÉS Szerkesztőség és ktadáhivatnl SygSa ¥árosház-íitea 1 szám Telefon 4»yu!a Politikai napilap Főszerkesztő i B«BAY FERENC' f Előfizetés egy hóra helyben 1.50, vidéken 1.80 pengő Egyes szám ára 8 fillér ■nsrmn-----—— Mi vár reácl. magyar gyermek? Nézem a nevető, hancurozó gyermekse­reget. Szivünk, lelkünk gyönyörködve látja a vidám zsivajt a sarjadásba szökkent magyar életreményt. Ügy szeretnék velük kacagni, velük örülni és nem tudok. Nem tudok, mert eszembe jut, hogy a mát a holnap követi, a ma még gondtalan vidám gyermeksereg fel­serdül és az életkapuján belül kéredzkedik. És eszembe jut, hogy most olyan sokan van­nak ott belül és még annyian zörgetnek már régen bebocsátatásért. Vájjon a ma gondat­lan kicsinyei nem fognak-e hiába zörgetni ? Vájjon olyan világot hagyunk-e mi rájuk, amelyben meg tudják találni helyüket a nap alatt ? Nem lesz-e sokkal inkább siralomvöl­gye ez a föld, mint ma ? Nem kell-e majd nekik a legsivárabb nyomor karmaiban ver­gődve megátkozniok születésük pillanatát ? Ha arra gondolunk, hogy mennyien akar­ják a világot fejetetejére állítani, mennyien szeretnék a gonoszt elszabaditani ezen a kí­nokkal vajúdó világon, akkor egyáltalában nem rózsás a jövő, amit szivünkről szakadt magzatainknak jósolhatunk, nem biztatók a kilátások, amelyek a világ mai állása alapján elénk tárulnak. A világ majdnem minden sar­kában ég, majdnem minden földrészen vagy tombol már a háború elszabadult fúriája, vagy minden pillanatban elszabadulhat. Mintha az apokalipszis könyvének rémületes próféciái kezdenének megvalósulni. Az ember, a gon­dolkodó ember látja ezt és vagy nem akar ellene semmit tenni, vagy nincs módjában az események bekövetkeztét megakadályozni. Hiába tekintünk nyugatra, a nagy nemzetek maguk is olyan súlyos életkörülményekkel viaskodnak, hogy nem jut erejük arra, hogy a jövőt befolyásolható tudatos tevékenységet fejtsenek ki. Nem egyszer maguk is hozzájá­rulnak a bonyodalmak előidézéséhez, mert ez által versenytársaikat akarják gyöngíteni. Nagy gazdasági átrendeződések korát éljük. Ezekből az átrendeződésekből ma még csak az átmeneti kor zűrzavara jutott nekünk. Nem tudjuk azt sem, hogy mikorra várható ennek a kaotikus állapotnak a tisztulása. Nem tudjuk, vájjon nem következnek-e be a helyzetet még jobban súlyosbító bonyodalmak. Az eseményeknek ebben a viharzásában csak az a nemzet tud megállani és magának vihar­álló berendezkedés alkotását megkísérelni, amely belsőleg teljesen egységes, teljesen együtt dolgozni tudó. Tudomásul kell ven­nünk, hogy a világon végigsivitó orkán raj­tunk vág először végig és ha nem talál ben­nünket együtt, a legerősebben összeforrva, elsöpör. Nem elég arra hivatkoznunk, hogy sikerrel állottuk egy ezredév viharát, hanem meg kell mindent tennünk, hogy államunk, társadalmi berendezkedésünk elég erős le­gyen a jövő harcaira is. Mert nem üres ijeszt­getés az, hogy ma minden és mindenki ek- razitos hordó felett jár őrült halotti táncot. Ha mi magunk dobjuk a szikrát a robbanó anyagba, akkor igazán nem lehet még csak kilátásunk sem arra, hogy megmenekülünk. Mindenki előtt, aki nem hunyja be a szemét és nem dugja be a fülét, világos, hogy ma a világon két ellentétes áramlat harcolja élethalál harcát: a mindent romboló és tagadó ateizmus és a Krisztus zászlója alatt a világot felépíteni akaró keresztény nacionalizmus. Már megkezdődött a két csoport kijegecese- dése : a kristályosotjási pontok egyrészről Moszkva, másrészről pedig Róma és Berlin. Itt nem lehet kitérni : vagy egyikhez, vagy másikhoz tartozni kell. Ezek közül csak a moszkvai őrület kívánja, hogy a köréje cso­portosulok tagadják meg Istenüket, nemzeti mivoltukat, mindent, ami eddig szép és er­kölcsös volt, vesszenek el, hogy helyébe a nihil bódulatába sülyedve legyenek mindenre 'S3 kapható vazallusai a világromboló őrület zsarnokainak. A másik oldalon a nemzeti ér­zés legteljesebb kiélése elengedhetetlen elő­feltétel. Ott józan erős nemzeti egységekre van szükség, hogy megvédhessék a világot a mindentelsöpréssel fenyegető barbárság ellen. Ebben a harcban természetes, hogy csak a kereszt jegyében lehet győzelmet aratni, csak Krisztus vezérlete alatt lehet a világot előre­vinni. Hiszen a kereszténység nemcsak vallás, hanem kulturális adottság is, erkölcsi alap, amelyen egész mai társadalmi és állami be­rendezkedésünk felépül és amelynek alapján maradva tarthatjuk meg csak a jövő fejlődé­sének lehetőségét. Mindezeket megfontolásra ajánljuk mind­azoknak, akik ma a magyarság sorsának irá­nyitásából részt kérnek. Figyelmébe ajánljuk különösen azt, hogy a ma olyan aktuális és feltétlenül megoldandó szociális problémákat csak Krisztus szellemében lehet igazán meg­oldani. Minden más csak árnitás és szemfény­vesztés. A kereszténység azonban nem árucikk, amelyből el lehet alkudni, a kereszténység egészen magának követeli az egyéneket épp úgy, mint a nemzeteket. Mindent akar, hogy mindent adhasson. Félig keresztények épp úgy nem lehetünk, amint nem lehet a szoci­ális problémákat csak félig megoldani. Csak Krisztus társadalma tud megnyugtató választ adni a ma ily nehéz kérdéseire, csak ő ad útmutatást a káoszból való kimenekülésre és csak ő tudja elvenni annak a kérdésnek égető kétségeit, hogy mi vár a magyar gyermekre. Sürgős volna, hogy az OTI. gyulai székhazát kibővítsék Már ismételten szóvátettük, hogy Gyulán kicsi az Országos Társadalombiztosító Intézet gyulai kerületi pénztárának székháza. Már a mai hivatali forgalom is akkora, hogy csak zsúfolva tudják a tisztviselők feladataikat el­látni. A rokkantság és öregségi biztosítás ok­mányai évről-évre szaporodnak és előbb-utóbb nem férnek el a mai épületben. Arról már nem is beszélünk, hogy az OTI választmányi ülések céljaira a városháza közgyűlési termét kell minden egyes alkalommal kölcsönkérni, de itt van egy sürgetően aktuális kérdés : a szakorvosi rendelők elhelyezése. Az OTI or­szágos igazgatósága már annyi gyulai vonat­kozású kérdés elől kitért, szeretnénk hinni, hogy a szakorvosi kérdésben nem lesz ugyan­az a helyzet. Ha a megfelelő helyiség hiánya akadályozza a szakorvosi rendelés megvaló­sítását, úgy tessék a szükséges építkezéseket elvégeztetni, annál is inkább, mert mint fen­tebb kimutattuk, az épület mai állapotában nem felel meg még a mai adminisztráció kö­vetelményeinek sem. Azt is szeretnénk tudni, hogy miért olyan nagy a csend a tervezett nyaraltató építése körül. Csak annyit tudunk, hogy a város felajánlotta a megfelelő telket és úgy hallottuk, hogy a Társadalombiztosító országos igazgatósága a maga részéről is ki- viendőnek találta a tervet. Sok csalódásunk után most már aggódva figyeljük a nagy csendet mely e körül az ügy körül uralkodik. Attól tartunk, hogy előttünk ismeretlen okból ez is a meg nem valósuló gyulai kívánságok számát fogja szaporítani. Nagyon örülnénk, ha idevonatkozólag az illetékesek nyilatkozata tisztázná, illetve eloszlatná aggodalmainkat. Feloiszíoiták gráf Weuchheim Dénes hétezerhatszúsE holdas Rifrtoliál Ismeretes, hogy a nagy iparmágnás gróf Wenckheim Dénes halála után a dobozi ura- ialom fizetési nehézségekbe került és igen íagy gondot okozott a hagyaték rendezése. Kz elhunyt két gyermeke gróf Wenckheim Lajos és gróf Wenckheim Friderika örökölték i 7600 holdas dobozi magánbirtokot, amelyet :öbbmilliós adósság terhelt. A terhek enyhí­tése érdekében a birtok egyrészét értékesítet­ték, 2Ö00 hold parcellázása által. Ezek után megegyezés jött létre, amelynek értelmében gróf Wenckheim Lajos 3000 holdat, gróf Wenckheim Friderika 2600 holdat örököl és a két birtokot ezek után már csak oly összegű adósság terheli, amely teher már könnyen el­viselhető. Ot év a miniszteri székben A Darányi-kormány három szakminisz- :ere kapott legfelsőbb kitüntetést és elisme -ést abból az alkalomból, hogy öt éve meg­szakítás nélkül tagjai, előbb néhai Gömbös 3yula, utóbb Darányi Kálmán kabinetjének. Ót esztendőt eltölteni miniszteri székben anj* lyi, mint öt éven át megszakítás nélkül alkotó munkát végezni, fáradhatatlanul szolgálni az országot. Ez a hármas miniszteri jubileum a nemzeti munkának éspedig a legfelsőbb rendű nemzeti munkának ünnepe volt. Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter az or­szág pénzügyi vonatkozású nehéz problémáit nldotta meg rendre és sikeresen, Hóman Bá­lint a kultúra fáklyáját gyújtotta meg és vilá­gított vele barázdáktól a tudományos kuta- :ások műhelyéig, Lázár Andor hivatásánál ogva, mint kodifikátor vett részt minden tör­vényalkotásban, emellett saját munkakörében őre volt jognak, törvénynek, igazságnak. És mindhárman együtt és egyénenként épp úgy, mint a kormány és a törvényhozásban, meg­testesítői annak a haladó konzervatív és erő­sen szociális színezetű, tömegek érdekvédel­mére és felkarolására irányuló népies, gazda­sági politikának, amelynek jegyében és szel­lemében Darányi Kálmán miniszterelnök az ország ügyeit alkotómunkával intézi. Mindhárom jubiláns miniszter oszlopos tagja kezdettől fogva a kormánynak, alkotá­saik értékét az egész nemzet ismeri és mér­legelni is tudja. Ezért szolgálatuk ötesztendős évfordulója alkalmából az egész nemzet osz­tatlan örömmel vette tudomásul a legfelsőbb helyről őket ért elismerést és kitüntetést. A német mezőgazdasági önellátás legujaöb fejlődése A német mezőgazdaságnak technikai szempontból tekintett legnagyobb baja, a ta-‘ aj szegénysége, amin a bőséges műtrágyázás sem tudott segíteni, jóllehet sehol a világon íem használták annyi és oly emelkedő mér­őkben a műtrágyát, mint éppen Németor­szágban, 1890 és 1936 között a nitrogénfo­gyasztás 55.000 tonnáról 540.000 tonnára emelkedett, a foszfát 204.000 tonnáról 701 ezerre, a hamuzsir pedig 30.000 tonnáról en­nek több mint harmincszorossára, 1.046.000 tonára emelkedett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom