Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)

1937-10-05 / 225. szám

Gyula,1937. október 5 kedd

LX1X. évfolyam 225. szám

BÉKÉS

Szerkesztőség és kiadóhivatal Gyula Városház-utca 7 szám Telefon Gyula 32.

A maifeldi béketüntetés után

Hosszú idő óta nem volt a világpolitikának olyan korszakos jelentőségű eseménye, mint Mussolini németországi látogatása, amelynek legkiemelkedőbb pontja a maifeldi nagy gyűlés volt, ahol Hitler vezér és kancellár s a Duce hatalmas beszédet mondottak. Hz a két beszéd, ha nem is kifejezetten, de nagy vonalaiban a két nagyhatalom közös külpolitikai programját tárta a világ elé ; azt az eszmekört, amelyet a berlin —római tengely két vezető állama a világpolitikai kérdésekben mint irányelveket követni fog.

A kedd esti maifeldi ünnepség kétségtelenül a történelem lapjaira kerül és mint a világtörténelem legnagyobb béketüntetése fog szerepelni. Ezen az óriási arányú népgyülésen az olimpiai stadionban és a sporttelep előtt egymillió ember, a környező utcákban pedig kétmillió ember gyűlt össze, hogy közvetlen tanúja lehessen a nagy történelmi eseménynek.

Miután a rádióállomások Európa összes nagy metropolisaiból közvetítették Mussolini és Hitler beszédét, amit feszült érdeklődéssel várt az egész világ közvéleménye, a legkisebb túlzás nélkül azt lehet mondani, hogy világszerte legalább kétszázmillió hallgatója volt Mussolininek és Hitlernek.

Természetesen nem a tömegek részvétele, nem a nagy béketüntetés arányai tették történelmi jelentőségűvé a maifeldi ünnepséget, hanem az a körülmény, hogy két európai vezető nagyhatalom vezére, Hitler és Mussolini egész Európára, sőt az egész világra kiható nyilatkozatot tettek és ünnepélyesen kinyilatkoztatták, hogy a két nagyhatalom összefogásának legfőbb célja a béke biztosítása és azoknak a veszélyeknek az elhárítása, amelyek a világot most több oldalról veszélyeztetik.

A maifeldi ünnepségen Hitler Adolf félreérthetetlen módén kifejezte, hogy az óriási arányú tömeggyülés legmélyebb értelme: Németország és Olaszország baráti összefogása a béke biztosítására, olyan béke megteremtésére, amely nem gyáva lemondás gyümölcse, hanem a felelősség tudatától áthatott munkának az eredménye. Kijelentette, hogy a két nagyhatalom a saját érdekein túlmenően, egész Európa érdekét szolgálja a berlin—római tengely megszilárdításával. Egyetlen nép sincs, amely a német népnél komolyabban óhajtaná az igazi békét.

Mussolini hatalmas történelmi hivatásának és müvének méltatása után újból a béke kérdésére tért át Hitler és kijelentette, hogy az olasz és német birodalom ereje a biztosítéka annak, hogy fennmaradjon egy olyan Európa, amely továbbra is átérzi kulturális hivatását és amely nem hajlandó arra, hogy felforgató erők áldozatává váljék.

Minden kísérlet, amely cselszövényekkel ártani akar a két nép érdekközösségének, meg fog hiúsulni annak a száztizenötmillió embernek az akaratán, aki most ebben az ünnepségben egyesült.

Hitler frenetikus lelkesedéssel fogadott beszéde után Mussolini szólott valóban nemcsak a két néphez, hanem az egész világhoz és szinte felmérhetetlen jelentőségű hitvallást tett a béke mellett.

Mindjárt beszéde elején megadta a választ azoknak, akik aggodalmaskodva néztek a berlini találkozás eredménye elé. A Duce emelt kangon jelentette ki, hogy ennek a találkozásnak az eredménye a béke lesz. Mussolini ezután klasszikusan tömör szavakban ismertette a fasizmus erkölcstanát és kifejtette, a fasizmus és a nemzeti szocializmus között nagyon sok rokonelem van, ami nagyban kozzájárult ahhoz, hogy Németország és Olaszország megvalósítsa a berlin—római tengelyt. Németország nem volt hajlandó, minden nyoPolitikai napilap

Főszerkesztő;

POBAY FERENC f

más ellenére, csatlakozni az Olaszország ellen igazságtalanul alkalmazott szankciókhoz és ezt az olasz nép sohasem felejti el.

A fasizmusnak megvan a maga erkölcstana, — mondotta Mussolini, — amelyhez hü marad és ez az erkölcstan azonos az én saját erkölcstanommal : világosan és őszintén beszélni és ha az embernek van egy barátja, együtt kell vele haladni mindvégig.

A Duce ezután a diktatúra és a demokrácia szembenállásának kérdésével foglalkozott és kijelentette, hogy sem Németországban sem Olaszországban nincs diktatúra, hanem az államhatalom olyan erőkre és szervezetekre támaszkodik, amelyek az egész népet szolgálják.

Nincs igazabb demokrácia a német és olasz demokráciánál. A többi országban az elidegeníthetetlen emberi jogok ürügye alatt a politikát a pénz és a tőzsde erői dominálják, titkos társaságok és politikai csoportosulások utján, de sem az olasz, sem a német birodalom politikáját magánérdekü törekvések nem befolyásolják.

Beszédének befejező részében a Duce harcot hirdetett a romboló bolsevizmus ellen és kijelentette, hogy ha a szavak nem elégségesek a veszély leküzdésére, a fegyverekhez kell nyúlni. Ezt már megtette Olaszország Spanyolországban, hogy megvédje az európai civilizációt, amely jelenlegi ájuítságából fel fog támadni, ha hátat fordít a hamis genfi és moszkvai isteneknek és ha elfogadja a fasiszta és nemzeti szocialista forradalom nagy igazságait. Végül kijelentette Mussolini, hogy nincs szüksége egyik országnak sem a banális propagandára : a holnap Európája fasiszta lesz, de nem a propaganda, hanem az események folyamatának következetessége folytán.

*

Mussolini és Hitler tanácskozásairól nem adtak ki hivatalos közleményt. A két beszéd alapján azonban nagyjában meg lehet állapítani, hogy ezek az Európa sorsára nézve döntő jelentőségű tanácskozások miről folyhattak és milyen elvi megállapodások jöttek létre. Nem

Előfizetés egy hóra helyben 1.50, vidéken 1.80 pengő Egyes szám ára 8 fillér

fér semmi kétség hozzá, hogy az olasz-német összefogás legfőbb célja a béke biztosítása- A római jegyzőkönyvek szellemében alakult berlin—római tengely továbbra sem alkot zárt blokkot, hanem éppen ellenkezőleg, a nyitott kapu politikáját folytatja és a becsületes megegyezés útját egyengeti, lehetővé téve mindé* hatalom számára a csatlakozást ahhoz az evolúciós irányzathoz, ami ennek a tengelynek tulajdonképpeni lényege.

Kétségtelen, hogy az általános jellegű problémák tekintetében Németország és Olaszország a jövőben szilárdan egymás mellett fog haladni és együttesen igyekszik majd megegyezésre jutni a nyugati nagyhatalmakkal, feltéve^ ha azok a feléje nyújtott békejobbot elfogadják. Miután Németország és Olaszország teljes joggal az európai civilizáció legnagyobb veszedelmét a szovjetben látja, viszont pedig Franciaország a Szovjettel szövetségi viszonyt létesített (ha burkolt formában is), a berlin—római tengely és a nyugati hatalmak megegyezésének legnagyobb akadálya a Szovjet befolyása az európai politikára. Franciaország aligha mond le a Szovjettel kötött barátságáról és ezzel bizonyára számolt Hitler és Mussolini.

Hogy mégis hangsúlyozták beszédjeikben a megegyezés lehetőségét, ez kétségtelen bizonyítéka annak, hogy egy olyan uj formuláról tárgyaltak és állapodtak meg, amely lehetővé teszi a berlin—római tengely és Paris, illetve London megegyezését, a szovjetbefolyás távoltartását, anélkül, hogy a Szovjettel való régebbi keletű kötelezettségeiket fel kellene bontaniok.

Természetesen ennek a formulának a nyilvánosságra hozatalára, illetve a formula alapján megindítandó diplomáciai tárgyalásokra csak akkor kerülhet sor, ha Franciaország és Anglia elfogadják a feléjük nyújtott békejobbot és hajlandók a béke megóvása érdekében ugyanazt a jóindulatot és határozottságot tanúsítani, amit Olaszország és Németország a maifeldi nagy béketüntetésen Hitler és Mussolini félreérthetetlenül őszinte és világos nyilatkozatai utján tanúsított. Dr. 0. A.

Végleg rendezték az 0. F. B.

földek megváltási árát

Huszonötszázalék kedvezményt kapnak a hadirokkantak

Végre, közel 17 esztendő után nyugvópontra jutott a földhözjuttatottak kicsiny föld- decskéi megváltási árának végleges rendezése a 2000/1937. M. E. rendelet alapján. Annak idején a város területéből összesen 124 hold földet vontak megváltási eljárás alá és azt 43 igénylő között osztották szét. Hosszú időn keresztül hányódtak a szegény földhöz juttatot- tak a bizonytalanság hullámain. 1929. évben próbálták azután az 0. F. B. földek ügyeit nyugvópontra juttatni, ez azonban nem sikerült. Egyfelől a megváltási ár magasság az akkori alacsony földárakhoz mérten, másfelől az annuitás nagysága súlyos megterhelést jelentett az amugyis nincstelen s az élettel nehezen küzködő hadirokkantak, hadiárvák- és hadiözvegyek hatalmas tömegének.

A megboldogult Gömbös Gyula miniszterelnök igaz bajtársi és kisembereket segítő szociális érzését igazolja az a tény, hogy megkezdette az elődeitől átvett nehéz politikai hagyaték liquidálását. Célul tűzte ki a kisemberek lehető megsegítését, a hadirokkantak istápolását. Sajnos, közbejött halála megakadályozta őt szép terve végrehajtásában. Darányi Kálmán miniszterelnök folytatta és szerencsés kézzel meg is oldotta ezt a fontos szociális kérdést az által, hogy végérvényesen rendezte az 0. F. B. földek megváltási árát.

Az uj rendezés szerint a 124 hold föld megváltási ára 67.394 pengő 80 fillért tesz ki, az 1929. évi kiszámítás szerint 80.852 pengő 25 fillér árral szemben. Az uj megállapítás

értelmében egy hold föld megváltási ára 540 pengő körül mozog átlagban, mig a régi megállapítás szerint 650 pengőt tett az ki megközelítőleg. Amint látható, az uj rendezés során 110 pengő kedvezményt kaptak holdanként a földhözjuttatottak. A megváltásiár után a rendezés előtt 5.4 százalékos annuitást kellett fizetniük a nincstelenek, mig az a mostani rendezés után csak négy százalékot tesz ki.

A 43 földtulajdonos között huszonöt hadirokkant, hadiárva, illetve hadiözvegy van, akik az újonnan megállapított földvételárból még külön 25 százalékos engedményt kapnak úgy, hogy a végleges megváltási ár az előbbieknél körülbelül 400 pengőt tesz ki átlagban. Az annuitás ez év január 1-től évi 4 százalék, amely 2079 pengőnek felel meg özszesen. így azután egy hold földre cca 16 pengő esik évente a tőke kamat törlesztésre, amely 47 éven keresztül fizetendő.

A hadirokkantak között akad olyan is, aki ezideig megfizette rendesen az évi 5.4 százalékos annuitást, ma 1550 négyszögöles parcellájára a régi 685 pengő helyett csak 150 pengővel tartozik, ami évi 4 százalékos annuitás mellett ma már csak évi hat pengő megterhelést jelent.

Ilyen és ehhez hasonló tettekkel bizonyítja be legjobban a sokszor támadott „Nép“ hogy helyes utón jár a liberális éra alatt legelhanyagoltabb és leglenézettebb emberanyag a nincstelenek megsegítésében.