Békés, 1936. (68. évfolyam, 1-298. szám)
1936-09-03 / 201. szám
LXVI1I. évfolyam 201. szám Csütörtök Gyula, IO*i6 szeptember 3 ElSSietési árak : Weryedévre : 4 P 50 fillér SiffT bóra : . 1 P 50 fillér fiiékre : . 1 P 80 fillér • iráetési díj eiör** fisetendö. POLITIKAI, TÁRSADALMI fiS KÖZfiAZDÁSZATI LAP "/„«■ikrsztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. 9* baj’ János könyvkeresk*dése, hova a lap szellem; részét illető közlemények hirdetések és nyiltterek inté z-endök. — Kéziratok ne-rs adatnak vissza. Egy szám ára 8 fillér Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC Szerkesztő: NAGY GUSZTÁV Megjelenik mindennap Kedden megkezdődött Budavár enilékünnepsége Htimann miniszter nagy beszéddel nyitotta meg az emlékkiáliitást (A „Békéstudósítója jelenti.) A budavári emlékünnep kedden megkezdődött. A nagyszámban megjelent külföldi vendégek és a magyar közélet kiválóságai jelenlétében nyitotta meg Hómann Bálint vallás- és köz- oktatásügyi miniszter az Iparművészeti Múzeumban rendezett kiállítást, amely magában foglalja a várvivó hősi sereg és a védő oz- mánság emlékeit. Hómann miniszter gróí Zichy István a Nemzeti Muzeum főigazgatójának üdvözlő szavaira a következő beszéddel válaszolt: — Magyarország földje ősidők óta központjában áll a világtájak küzdelmeinek. Kelet és nyugat, észak és dél népei ezen a területen ütköztek meg. Hol a kelet, hol a nyugat népe foglalta el ezt a földet, mig végül a keletről jött magyar nép végleg birtokába vette s ezen a földön a keleti magyar nép nyugati magyar néppé vált s ezer év óta áll itt őrt a nyugati világ keleti haíármes- gyéjén. — A magyar nemzet határtalan küzdelmei során sok sebet kapott. Háromizben a végpusztulás szélére sodorta végzete. Első- ízben rövid ideig tartott nehéz sora ; a tatár- pusztitás nyomában hamarosan megindult a virágzó munka a nemzet talpraállitása érdekében. A második támadás után másfélszázévig került idegen uralom alá s ekkor már saját erői nem voltak elegendők felszabadításra. De ekkor egyszer tudatára ébredt Nyugat kötelességének és Nyugat hadai vettek részt a felszabadítás nagy munkájában. Ennek a felszabadító munkának csak röpke mozzanata volt Budavára felmentése, de ez a röpke mozzanat nagy és szimbolikus eseménye lett az egész küzdelemnek. — Emlékünnepe ez a nap az elszakított részek visszaszerzésének, az idegen uralom alatt sínylődő magyarok visszakerülésének, a történeti Magyarország feltámadásának. Adja isten, hogy az itt kiállított történelmi emlékek minden magyarnak ösztönzést és buzdítást adjanak a szebb jövő télé vezető nagy nemzeti munkára. Budavára visszafoglalásának jubileumát az egész keresztény világ őszinte együttérzése kiséri. Hat nemzet küldöttsége érkezett a fővárosba, a belga, ólasz, osztrák, lengyel, svéd és német nép képviselői tisztelegtek Budapest polgármesterénél. Szerdán délelőtt a templomokban ünnepi istentiszteleteket tartottak, a koronázó templomban Serédi hercegprímás pontifikálta a szentmisét. Délután 5 órakor a Bécsikapu- téren tartanak emlékünnepélyt, amelyen megjelenik a kormányzó is. Leánygimnáziumot Gyula városának! Gyulán az érdekelt szülők kezdeményezésére már hosszabb idő óta folynak tárgyalások tanügyi szakemberek bevonásával arról, hogy a lányok gimnáziumi oktatásának ügyét hogyan lehetne célszerűen megoldani. Azzal ugyanis, hogy Gyulán van állami polgári leányiskola, a lányok nevelésének kérdése még nem tekinthető megoldottnak. A leánygyermekek a polgári iskola elvégzése után, tehát körülbelül 14 éves koruktól kezdve egészen férjhezmenéstikig, — hiszen igazi élethivatásuk mégis csak ez, — a szülői házbau megfelelő módon annál kevésbé foglalkoztathatók, minthogy a férjhezmenés időpontja, — részben a gazdasági viszonyok gyökeres megváltozása folytán, — a háború előttihez képest egy néhány évvel idősebb korba tolódott el. Emiatt sok olyan család akad, elsősorban a tisztviselőség körében, de más társadalmi rétegben is, ahol a leány- gyermeket tovább óhajtják képeztetni és gimnáziumi érettségivel biztosítani a nő élethivatásában talán még fokozottabb jelentőségű általános műveltséget. Hogy e cél érdekében a szülök minő anyagi áldozatokra hajlandók, mutatja az a tény, hogy az elmúlt tanévben 40 lány járt át naponta Gyuláról Békéscsabára csupán a leánygimnáziumba. Ez a kényszermegoldás azonban sajnos nemcsak anyagi áldozatokkal jár. Ahoz, hogy ezek a lányok Gyuláról reggel 7 órakor induló u. n. iskolavonattal Békéscsabára átmehessenek, már jóval G óra előtt föl kell kelniök, vissza pedig a legjobb esetben a délután 2 órai vonattal, — tehát otthonukba félhárom óra körül érkezhetnek. Sőt vannak olyanok is, akik délutáni órák miatt csak este 7 órakor jutnak haza. Nem szorul bővebb magyarázatra, hogy a tanítási eredmény szempontjából miért nincsenek elragadtatva a pedagógusok ettől az u. n. „vonatozó diák •‘-típustól, — fiuknál, lányoknál egyaránt, — (erről nemrégiben ujságközlemény keretében nyilatkozott kemény őszinteséggel egy országosan ismert nevű szerzetesrendi szakember), másrészt különösen fejlődő korban levő leányoknál minő veszélyeket, ártalmakat jelent az állomásokon való ácsorgás, várakozás, az esetleg üres óráknak idegen városban felügyelet nélkül való eltöltése és nem utolsó sorban a mindennapos fásult vasúti utazgatás. Ezen a pedagógiai és valláserkölcsi szempontból nyugodt lélekkel mondhatjuk tarthatatlan állapoton valami módon segíteni kell ! Mielőtt a legegyszerűbbnek és leginkább célravezetőnek látszó megoldást előadnók, a teljesség kedvéért ismertetnünk kell azokat a megoldásokat, melyek alapos megvitatás és tájékozódás után nem bizonyultak megfelelőknek. így fölmerült az a látszólag egyszerű megoldás, hogy a lányok járjanak be a kitünően fölszerelt és nagyon jó hírnévnek örvendő gyulai róm. kát. fiugimnáziumba mint rendes, vagy legalább is, mint magántanulók. Ez lendített volna a gimnázium nehéz anyagi helyzetén is valamit. A rendes tanulóként való bejárás gon dolata azon az alapon merült föl, hogy protestáns gimnáziumokban régóta érvényben lévő felekezeti autonómiájuk révén ez. ma is lehetséges. Ez a terv azonban azért nem volt megvalósítható, mert a kát. középiskoláknak eddig nem volt meg az autonómiájuk és amikor ez év nyarán életbelépett, minden várakozás ellenére sokkal szükebb keretek között valósult meg, mint amilyennel a protestáns intézetek rendelkeztek. Ma az a helyzet, hogy lányok csak magántanulók gyanánt lennének felvehetők a gyulai róm. kát. fiugimnáziumba. — igy is csupán az V. osztálytól fölfelé, minthogy ezt írja elő az 1934 évi XI. t. e. végrehajtási utasítása olyan városokra, ahol van polgári leányiskola. (Ennek a megszorításnak nyilván az a célja, hogy megvédje a polgári leányiskolák növendéklétszámát.) De nem vezetne célhoz az sem, ha polgári leányiskolát végzett lányok magántanulóknak iratkoznának be a gyulai gimnáziumba, természetesen megfelelő különbözeti vizsgák letétele után, amint az a Békéscsabára átjáróknál is szükséges. Nem pedig azért, mert nem tekintve azt a hátrányt, hogy igy a lányok fiugim'náziuui tanterve szerint vizsgáznának, szinte leküzdhetetlen nehézségeket okoznának a különbözeti vizsgák. Hiszen négyévi la tin-nyelvi anyagból, azonkívül algebrából és természetrajzból kellene vizsgázniuk! Éhez külön magántanfolyamra lenne szükség, ami igen költséges. De ezenfelül a kát. középiskolák időközben életbelépett autonómiájának már kiadott szabályzata még azt sem engedi meg, bogy a magántanuló lányok valamennyi előadásra bejárhassanak. Csupán a demonstrativ órákra teszi ezt lehetővé. Vagyis szigorúbb, mint az említett vall. és közokt. ügyi min. végrehajtási utasítás, melynek 3 §-a (egyéb föltételek mellett) csak annyit mond ; „leánytanulók nem vehetnek részt a fiútanulók testnevelési óráin, rendkívüli tárgyak óráin,, iskolai kirándulásain“. Hozzáfűzhetjük még, hogy ezen a helyzeten a kát. autonómia keretében a közeljövőben kiadandó középiskolai „rendtartás“ a jelek szerint semmit sem fog enyhíteni. El kellett tehát ejteni egészen a gyulai róm. kát. gimnáziummal kapcsolatos megoldást, mert rendkívüli nehézségek állanak útjában. Minthogy viszont nyolc osztályú önálló leánygimnázium létesítése a költségek miatt nem jöhetett szóba, fölvetődött az a gondo-
