Békés, 1936. (68. évfolyam, 1-298. szám)

1936-07-29 / 172. szám

L.XV111. évfolyam 172. »zim. Szerda Gyula, 1936 julius 29 HRflfeíéfd árak SíoeyedévTe : 4 P 50 fillér Egy ínéra : . 1 P 50 fillér Vidékre : . 1 P 80 fillér hirdetési díj előre ftselendö. ______ r r RTh'T^P q &jllbs»s^ aiMtmmmmf Jsllk* aMkmmmtáf Plalr POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP Szerkesztősé«:, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. Oobay Jáuos könyvkereske­dése, hova a lap szellemi részét illető közlemények hirdetések és nyiltterek inté­sen dők. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egy szám ára 8 fillér Felelős szerkesztő: Szerkesztő: DOBAY FERENC NAGY GUSZTÁV Megjelenik mindennap un és jiztórM A kormány gabonaértékesitési rendszere az idén a nagyobb búzatermés ellenére is a világpiaci áraknál nagyobb minimális gabona­árakat biztosit a termelőknek. Ezenkívül abba a nagyon előnyös helyzetbe juttatja a gaz­dát, hogy nem függ sem a spekuláció kilen­géseitől, sem pedig nem kénytelen keresni, kutatni az alkalmas értékesítési időpontot, attól való félelmében, hogy ha ezt elmulasztja, kevesebb árat fog kapni. A minimális ár ugyanis stabil. Ennek egyik előnye az, nogy a gazdának nem kell a legsürgősebb mezei munkákat félbeszakítani, hogy búzát fuva­rozzon az állomásra, esetleg feneketlen sár­ban, csak azért, mert el kell találnia az ér­t tőkésítés alkalmas időpontját. Éppen ez a magyarázata annak, hogy a kormány az idei évre mint teljesen feleslegest, nem engedélyezi tőzsdei határidőüzletek kötését búzában. Ter­mészetes magyarázata ennek az, hogy egész exportfeleslegünk kivitele biztosítva van, a tőzsdei határidöüzleteknek állítólagos ár- kiegyenlitö szerepére, tehát semmi szükség nincs. Hogy ez az értékesítési rendszer bizo­nyos szűk köröknek, tehát bizonyos partiku­láris érdekeknek nem kedvez, az tagadhatat­lan. Néhány gabonaalkusznak bizonyára ke­vesebb lesz a konjunkturális haszna, mint akkor, ha a* buzahatáridöüzlet kötése meg volna engedve és annak leple alatt észrevét­lenül folyhatnék a papiros-buzajáték a tőzs­dén. Az ugyanis nem vitatható* hogy bár­mennyire ellenőrzi is a tőzsde a határidő­üzleteket, ha ezeknek. kötése meg van en­gedve, vígan burjánzik a papiros-búza. Ért­hető tehát,, hogy ezek a sziikkörü partikulá­ris érdekeltsége« minden követ megmozgat­nak a határidőüzietek kötésének szabaddá- tétele érdekében. Érthetetlen és erélyes vissza­utasítást érdemel azonban a kereskedők sza bad érdekképviseletének az a vállalkozása, hogy mint a spekuláció rohamosztaga, a gaz­dákat izgatja a minimális árak ellen és nagy harci felbuzdulásában annyira merészkedik, hogy valósággal a kormányt vádolja speku­lációval azért, mert fix áron biztosította buzakiviteli feleslegünk exportját. Ha figyelembevesszük azt, hogy a határ­időspekuláció kárait és veszedelmeit a magyar • gazdaközönség évtizedek óta a saját bőrén tapasztalhatta, csodálkoznunk kell azon. hogy a tőzsde úgynevezett gazdatanácsosai is a határidőüzlet fenntartása melleit foglalnak állást. Ezt azonban nem lehet olyannak te­kinteni, mintha az egyetemes gazdatársadalom kívánná a határidőüzletek felszabadítását. Nem is kívánja. A gazdák érdekképviseleté­nek legrégibb szaklapja máris határozottan szembehelyezkedik a tőzsde úgynevezett gazdatanácsosainak állásfoglalásával és nyíl­tan megmondja, hogy az a gazdatársadalom, amely évtizedeken át heves harcot folytatott a tőzsdei határidőüzletek és a mögöttük rej­tőző papiros-huza ellen, nem nyergelhet át máról-holnapra és nem belyezkedhetik arra az álláspontra, hogy á határidőiizletekre szükség van. A kereskedők említett érdekképviselete nem fogja a háta mögött találni a gazdatár­sadalmat. amely a kormány ga'oonaértékesi- tési rendszerének eddig csak nagy előnyeit élvezte és a jövőben is élvezni fogja. Nem állhat a gazdatársadalom a tőzsde úgyneve­zett autonómiájának védőcsapatai közé sem, mert hiszen a tőzsde sehol a világon nem állam az államban, mindenhol a kormány­hatóság felügyelete alatt áll s a tőzsdei kor­mánybiztos a tőzsde bármely határozata ellen mindenkor vétót emelhet. A gazdáknak nagyon jól kell tudni azt, hogy a világpiaci árak felett álló minimális árakat leszorítani nem lehet, de viszont azt is tudják, hogy a határidőüzleti forgalom mindig csak a spekulációnak használ. Nem lehetetlen, hogy átmenetileg néhány fillérrel emelkedhetnék határidőüzletben a búza ára, de többnyire már csak akkor, amikor a kész­let a gazda magtárából a kereskedő raktá­rába vándorolt. Ezzel szemben áll az a meg­becsülhetetlen előny, hogy a búza ára fix, nem ingadozik, vagyis az, hogy a gazda búzája valóságos kész]*nzt ér. Fegyelmi eljárást kért önmaga ellen a kondorosi községi orvos {A r Békés“ munkatársától.) Lapunk folyó hó 21-i számában egy cikk jelent meg, amelyben beszámoltunk arról, hogy folyó hó 18-án egy autó, amelyben az olasz követség egyik tagja s a Nemzeti Bank egyik főtiszt- viselője ült, nem messze Kondorostól elütött egy szabálytalanul haladó kerékpárost. A ke­rékpár megsérült utasát az autó felvette s be­szállította a kondorosi községi orvoshoz, hogy első segélyben részesítse. Pongrácz Jenő gróf országgyűlési képviselő szavait idézve meg­írtuk. hogy az autó utasai szerint hogyan folyt le a sérült bekötözése és tetanusz ellen való beoltása. Erre a cikkünkre vonatkozólag a mai postával a következő levelet kaptuk : A „ BÉKÉS Tekintetes Szerkesztőségének Gyula. 1036. évi julius hó 21. napján megjelent 165. számú lapjuk vezető helyén levő „Fel­jelentés a kondorosi községi orvos ellen“ főcimü cikkükkel kapcsolatban a sajtótörvény idevonatkozó rendelkezési jogán helyreigazitási jogommal élek s kérem a következő nyilat­kozatom közzétételét oly módon, ahogy azt a sajtótörvény előírja. Valótlan, hogy a sérült erősen vérzett volna, hogy első segély nyújtásáról lett volna szó, valótlan, hogy a kezelést a költ­ségek viselésétől tettem volna függővé, hogy a sérült félórán át kezelés nélkül nálam vér­zett volna, s hogy csak a gyógyszerek meg­érkezése után láttam volna a kezeléshez. Ugyancsak valótlan, bogy a diplomáciai tag­ságra kellett volna hivatkozni azon' célból, hogy a sérültet kezelésbe vegyem. Ezzel szemben áll, hogy a sérült a kór­házi megállapítás szerint csak 8 napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett (homlokon, arcon, karon hámhorzsolások, fülkagyló repe­dés). Ezen sérülések minősége is kizárja az erős vérzést. A sérült a baleset után azonnal a sé­rülés színhelyén az autó két úri utasa, vala­mint a színhely közelében lakó tanító és más jelenlévők által kifogástalan elsősegély­ben részesült s hozzám kifogástalan tiszta, fehér vászonkötéssel ellátva érkezett s reám igy nem elsősegélynyújtás, hanem szabályos sebészi kezelés jutott. Megérkezés után vacsorámat félbesza­kítva, azonnal a sérültet vettem kezelésbe. A kezelést saját anyagommal végeztem s kb. félórai kezelés után a végleges bekötéshez és oltáshoz (tetanus) szükséges anyagokra azt a kijelentést tettem, hogy azokról vala­kinek gondoskodni kell. Mivel úgy a sérült, mint az utasok ezt nem vállalták és az autón, kérdésemre történt kijelentés szerint mentőszekrény nem volt a 250.000 — 1929. BM. 58. §. kppontja ellenére, igy annak tar­talmát sem használhattam, megtagadtam a fenti anyagok sajátomból való viselését. Erre az autó két utasa a 3 P. 20 fillér értékű anyagot meghozta s ezeket én a kb. egy órai saját anyagaimmal való kezelés befeje­zése után a sérültnél felhasználtam. Különben az autó két utasa megérkezé­sekor úri módon bemutatkozott, az érintke­zés a legudvariasabb volt, felháborodásnak nyomát sem láttam s a bemutatkozás tényé­nél fogva nem kellett s nem is történt hivat­kozás arra, hogy az egyik ur olasz követ- ségi titkár. Kezelés után az urak udvariasan megköszönték közreműködésemet, ugyanígy elköszöntek s őket kikisértem. A sérült saját lábán jött és távozott, tiszta öntudattal birt, életveszélyről szó sem volt. Kezelésért sen­kitől nem kértem s nem is kaptam dijat. Ez ügyben a fegyelmi eljárást önmagam ellen megkértem s befejezése után az igazta­lan meghurcolások miatt az összes rendelke­zésemre álló törvényes lépéseket megburcolóim ellen folyamatba teszem. Kondoros. 1936 julius 24 Tisztelettel Bokáig Pál közs. orvos.“ Meghalt a legöregebb református lelkipásztor (A „Békés“ munkatársától.) Papp Imre, a hódmezővásárhelyi ref. egyház nyu­galmazott lelkipásztora folyó hó 27-én, éle­tének 91-ik évében elhunyt. A pátriárkái korú pap csak nemrégiben, ez év májusában vonult nyugalomba.

Next

/
Oldalképek
Tartalom