Békés, 1936. (68. évfolyam, 1-298. szám)

1936-07-29 / 172. szám

*É' fc fc é s Amerikai stillt rablás a mezőpetri plébánián (A „Békés“ tudósító ja jelenti.) Gábor József mezőpetri plébános lakása előtt a na­pokban elegáns autó állt meg s két jól öltö­zött férfi szállt ki belőle. Határozott lép­tekkel besiettek a plébániára s közölték a cselédséggel, hogy a plébánost keresik. Gábor József előzékenyen betessékelte vendégeit, akik mikor beértek a szobába, hirtelen revol­Mindenható líristen! (A „Békés“ tudósitója jelenti.) A Kecs­keméti Közlöny érdekes cikkben írja le nyolcvan főiskolás diák életét a bugaci munkatáborban. A Turul-diákok vasutat épí­tenek, ötszáz méter hosszú vasútvonal al­építményét elkészítették már s most készü­lődnek a táborzárásra. * Az egyik sátor mögül két balbószakál- las „félárbócra“ eresztett fürdőruhás, meg­termett férfiú lép elő a délutáni napsugárba. Ugyanekkor a pusztaházi erdő mélyéről föl­hangzik a láthatatlan kórus: „Repeta, repeta, repeta /“ A „Szánt az ökör recece“ dallamára éneklik. A szövege rendkívül „változatos“ : „repeta“. Végig repeta. Néhol, ahol a' rit­mus megkívánja, ott „reduplikálják“ az első két szótagot. A fenti, rejtélyesnek látszó dolgok ma­gyarázata a következő: a Turul Szövetség bugaci munkatáborában vagyunk. A két bal- bószakállas férfiú, a tábor két főszakácsa: Bánk és Bojtos. A balbószakállnövesztést a tábori rend irta elő számukra. Stilszerü ne­vük van a rossz nyelvek szerint, mivelhogy a tábort az egyik bőjtölteti, a másik főz ugyan, de azt az egész tábor bánja. A vál­tozatos szövegű dal, amelyet az erdei kórus bömböl a két jeles férfiú felé, a tábor ama hangulatát akarja szimbolizálni, miszerint megint kevés volt az ebéd. A konyha mellől előkiabálják a kuktá­kat és rövid idő múlva fölhangzik a görög sorstragédiákhoz hasonló ellenkórus : „Nektek már a birka se jó! Nem bánt minket, csak a faggyú /" * Szóval remek a hangulat a bugaci mun­katáborban. A vidám kedélyű főiskolások jó­kedvét nem tudja semmi sem letörni. Még az eső sem. Legfeljebb a kánikulai humorterme­lés emelkedik még ijesztőbb mértékben. A táborban példás a rend. Az előirt foglalkozási rendből egy szemernyit se enged a táborparancsnok, Somlay Mihály szigorló orvos. Pontosan fél 4 órakor fújja a tábori kürtös az ébresztőt. Húsz perc múlva már a művészi kopjafákkal diszitett zászlórúd előtt sorakozik a tábor nyolcvan főnyi résztvevője. Elhangzik az ima: „Mindenható Úristen! Adj munkát és kenyeret minden dolgozó magyarnak !* Fölrepül a nemzetiszirrü turülos vert rántottak elő s követelték, hogy a plé­bános adja ki az egyházközség készpénz­vagyonát. A plébános szorongatott helyzeté­ben kénytelen volt felnyitni a páncélszek­rényt. amelyet a banditák kifosztottak. 40.000 leüt raboltak el. A román csendőrség széles­körű nyomozást indított kézrekeritésiikre. lobogó. És az ásóval talicskával fölfegyver­kezett munkahadsereg elindul a kb. 800 méternyire levő munkahelyhez. A bugaci kisvasút egyik szárnyvonalát építik ki a diákok. A sínpár a város gazda­ságát köti össze a KGV fővonalával. Itt Somodi Kálmán munkavezető (a kecskeméti Werbőczy B. E. dominusa) veszi át a pa­rancsnokságot. 0 jelöli ki az útvonal rész­leteit. Beosztja a „munkásokat“, helyettesé­nek. Fajszi Károlynak segítségével. 65 em­ber végzi a rendkívül nehéz munkát. Ahol domb kerül az utjukba „bevágásokat* csinál­nak. A mélyebb területeken töltéseket építe­nek. Eddig 500 méter hosszúságot építettek meg az egyetemista „kubikosok“, 2300 köb­méter földet mozdítottak meg. A jövő hét végére már 1500 méter hosszú lesz a vasút alapépítménye. Vagy tán még több is. A dolog nehezén ugyanis már túl vannak. Most már egyenletesebb talajon folytatják a munkát. Persze a jókedv munkaközben is uralko­dik. A táborparancsnok taligáját (aki a na­pokban szintén résztvett a munkában) három­szorosra töltötték meg. Még meg is tapos ták, hogy több férjen bele. Jókat nevetnek a hindu Chakravortin, aki belelt bőrkeztyü- ben forgatja az ásót. Félti a keze finomsá­gát, merthát sebészorvosnak készül. Fél 6 óra tájban föltűnik a kocsi a reg­gelivel. A fiuk „délibábénak nevezik. Állí­tólag azért, mert hamar eltűnik. Egy másik verzió szerint azonban azért, mert valóság­ban nincs is reggeli, csak úgy látszik. Fél 9 órakor tízórai. Fél 11 órakor bevonulás. A tábor remekül fölszerelt, náddal körülvett „fürdőszobájában“ lemosdik a társaság. Utána napiparancs. A kirándulószinben, amelynek falára rendkívül ízléses, színes, magyaros motívu­mokkal ékesített, művészi képet festett Vincze Lajos nyíregyházi festőművész, a tábor egyik tagja. A kép közepén a felírás : „A Turul Nemzeti Munkaszol­gálat 111. számú kecskémét—bu­gaci munkatábora 1936.julius. — Megnyitotta Bornemisza Géza ipar ügyi miniszter. — Átadta Kiss Endre dr. polgármester.“ Délután negyedötkor uzsonna. Fél öt­kor fegyelmező gyakorlatok, 6 órakor vita, szavalókórus, ének. Háromnegyed 7-kor ki­hallgatás, szolgálatváltás, 7-kor vacsora. Háromnegyed 8-köf tábortűz. Ilyenkor 1936 jutiük 29 előkerül a hegedű, szájharmonika, benzsó stb. Régi népdalok hangját viszi szét a pusztai szél. A külföldi vendégek is kitesz- nek magukért. A magyar nóta után az osz­trákok jódliznak. A hindu gangeszparti ex- otikus melódiákat kántál gitárt pengetve. A napokban egy arab vendég (egyébként Berlinben tanul az egyetemen) énekelte el nemzete himnuszát. Közben persze a kifogyhatatlan jókedv újabb és újabb ötletekkel fűszerezi a na­pot. Kirándulnak a környékbeli erdőkbe. Le­veleket Írnak a világ minden tájára. —..A parancsnoki sátorban kattog az írógép. (Hja, az adminisztráció!) — Félkilenckor takarodó kürtjei vet véget a tábor hangu­latos életének. A tábor remekül föl van szerelve. Kü­lön sátorban az összes újságok rendelkezé­sére állnak a világpolitika után érdeklődők­nek. A rádión fogják Európa összes jelen­tős állomását. Bent az erdő fái között ha­talmas vöröskereszt jelzi a betegsátort. Szél Imre dr.-nak, a tábor orvosának eddig szerencsére nem akadt komolyabb dolga. (Apróbb balesetekkel persze tömege­sen jelentkeznek a fiuk.) Mindössze a kül­földieknek ártott meg a magyar koszt. Túl zsírosnak találják (Ezzel szemben a magya­rok az ellenkezőjét állítják.) — Az élelmi­szerbeszerzést, postát és egyéb munkákat Simonyi Imre, orsz. alvezér, a tábor gh. tisztje végzi. Este bejön Kecskemétre és másnap délben utazik vissza megfelelő meny- nyiségii ennivalóval. Nagyon komor ember. Nem lehet vele tréfálni. A múltkoriban va­laki panaszkodott, hogy amióta Bugacon van, még nem lakott jól. Simonyi lefogatta fogdmegjeivel és tripla adagot tömött belé. A boldogtalan sírva könyörgőtt, hogy en­gedjék el. Azóta a mennyiségre nincs panasz. Legfeljebb a minőségre. De ez már a sza­kácsok bűne. * Sűrűn járnak be a fink Kecskemétre. Ilyenkor a tábor hat kecskeméti tagja: Somodi Kálmán, Bán Ferenc, Fajszi Károly, Nemeskéri Zsigmond, Tóth Lajos és Söós Kálmán kalauzolják • az idegeneket. — A társaság szabadidejét egyébiránt most az augusztus elsejei ünnepség előkészületei fog­lalják le. fi rossz elíérzet szerencsétlenségtől mentette m e$y vonat utasait (A „Békés* tudósítója jelenti.) Tóth János plébános vezetésével Lourdesból egy nagyobb zaráudoktársaság tartott hazafelé á györ—Sopron—ebenfurti vonalon. Nem messze Győrtől az egyik utas, Paulkovics János tá- piósülyi vasúti raktár nők, hirtelen felugrott a helyéről s kétségbeesett hangon kiáltozni kezdett, hogy állítsák meg a vonatot, mert érzi, hogy borzalmas szerencsétlenség fog történni. Az utasok között rémület támadt s a motoros vonat vezetőjét arra kényszerí­tették, hogy nyílt pályán megállítsa a sze­relvényt. Mikor a vonat megállt és a vezető át­vizsgálta a gépberendezést, megdöbbenve látta, hogy a fék-szerkezet eltört és a fék-kábel elszakadt. Kijelentése szerint néhány perces késedelem után a motorost borzalmas ka­tasztrófa érhette volna. Várható időjárás a következő huszonnégy- Órára: élénk szét, több helyen, kivált a nyugati és ás északi megyékben zivatar, A hősé) dtttöé- nefileg csikkén: Ad] munkát és kenyeret minden dolgozó magyarnak! furul-bajtársak a bogáéi munka laborban. A magyarokkal együtt építi a vasutat a német, osztrák, hindu és arab diák.

Next

/
Oldalképek
Tartalom