Békés, 1936. (68. évfolyam, 1-298. szám)
1936-06-27 / 146. szám
LXYI1I. évfolyam 146. szám Szombat íiyula, tíKití június 27 Eiöfiietési árak : Negyedévre : 4 P 50 fillér Egy hóra: . 1 P 50 fillér fidékre : . 1 P 80 fillér «:rdetégi díj előre flzeteüdő. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAIT LAP '/.erkeszlősé«;, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. Dobav János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények hirdetések és nyiltterek inté- zendök. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egy szám ára 8 fillér A kereskedelem nemzetgazdasági jelentőségét mindenkinek el kell ismernie. El kell ismerni szabadság-igényét s jogait, ebben az elismerésben azonban nem lehet elmenni az elfogultság és osztálykedvezés határáig. A kereskedelemnek megvannak a maga történelmi igazságai, de ugyanakkor megvannak a szociális és valláserkölcsi igazságok is, amelyek szintén érvényt követelnek maguknak. Nem támaszthat tehát igényeket a kereskedelem a szociális és a valláserkölcsi igazság rovására, mint ahogy ez utóbbi kettő sem léphet tel olyan igényekkel a kereskedelemmel szemben, amelyek kárt "és méltánytalanságot jelentenének számára. Éppen ezért nem tudunk helyeselni, bárha magyarázni tudjuk is, annak az OMKE által beterjesztett indítványnak hogy az üzletek vasárnapi zárvatartásának rendeletét oldják fel s engedjék meg, hogy a kereskedők a vasárnap reggeli órákban is árusíthassanak. Ma, amikor a kormány minden igyekezete arra irányul, hogy a munka és tőke viszonyát szabályozza, a munkaidő és munkabér kérdéseit a szociális igazságnak megfelelően rendezze, időszerűtlennek és a legkevésbé sem méltányosnak látszik a helyi kereskedelem néhány tényezőjének az üzletek vasárnapi nyitvatartására vonatkozó óhaja. Az üzleti alkalmazottaknak, akik pedig 10 óránál is többet dolgoznak naponta, éppúgy kijár a pihenés, mint az ipari alkalmazottaknak, akiknek munkaidejét a legtöbb szakmában pedig csak heti 48 órában állapította meg az iparügyi miniszter. Aki, mint á'kereskedelmi, illetve üzleti alkalmazott is, 60 órát dolgozik egy héten, méltán tarthat igényt arra, hogy a vasárnap az övé és a pihenésé legyen. De nemcsak szociális, hanem népegészségügyi szempontból sem helyeselhető a vasárnapi árusítás, mert az az alkalmazott, aki heti 60 órai munka után sem jut pihenéshez, leromlik, teste elveszti ellenállóképességét a betegségekkel szemben s könnyen megeshet, hogy egész életére terhére lesz az államnak, csaladja pedig nyomorba jut. Praevenció, ezt halljuk ma állandóan orvosi körökből, megelőzni a betegségeket, ez most a közegészségügyi munka noimája. Különös, észszeriit- len és méltánytalan kívánság tehát, hogy a kereskedelmi alkalmazott áldozza fel az egészségét és vele az élete egy hányadát, csak azért, mert vannak, akik úgy gondolják, hogy az alkalmazott ép olyan berendezése az üzletnek, mint a mérleg s épp úgy köteles szolgálni az üzlettulajdonos kénye- kedvét, mintha nem is élőlény, mintha nem is ember volna. Az nem elfogadható válasz, hogy csak az tartson nyitva, aki akar, mert ma egyik kereskedőnek sem megy olyan jól az üzlete, hogy átengedhesse a másiknak a vasárnapi árusítás óráit, végeredményben tehát mégis csak mindenkinek nyitva kellene tartania. És ott van súlyos ellenérvként a valláserkölcsi szempont is, amelynek Szent István országában szintén érvényesülnie kell. Felelős szerkesztő; Szerkesztő: DOBAY FERENC NAGY GUSZTÁV Megjelenik mindennap Megállapították a legalacsonyabb mezőgazdasági napszámbéreket (A Békés“ inunk atár sótól.) A város mezőgazdasági munkabéiunegállapitó bizottsága a napokban tartott illésén, amelyen Csige \Targa Antal dr. elnökölt s amelyen a munkaadók részéről Ludvig József 100 holdon felüli, Tar József 100 holdon aluli gazda, a munkavállalók részéről Galbács István és Kis István vettek részt, megállapította a legalacsonyabb mezőgazdasági napszámbéreket. Az aratási és cséplési férfimunkások bérét 24 kg., a női munkások bérét pedig 18 kg. búzában és élelemben állapította meg. Az év hátralevő hónapjaiban, ha a bérmegállapítást a földművelésügyi kormány jóváhagyja, a következők lesznek a munkabérek : férfi női gyermek Julius hónapban 2-50 1 80 1 -30 augusztus „ 2-50 1-80 1-20 szeptember ,, 1-80 1-40 — •90 október ,, 1-50 110 — •80 november ., 1.30 — •90 —■70 december „ 1-20 —•80 —•70 A bizottság ülésén a várost Horányi Márton dr., a vármegyei gazdasági felügyelőséget Nádudvari Sándor képviselte. Ä vasúti pályaudvar szenes vagonjai és az Erkel-maiom fosztogatói a bíróság előtt A dr. Ürmössy Erzsébet családi porceiiánjaiérí és a Scheibert- hentesraktár rácsos ablakáért is számot kellett adoiok (A „Békés“ munkatársától.) Öttagú társaság sorakozott fel csütörtökön a gyulai törvényszék Ungvári-tanácsa előtt: Bene István ötvenegyéves napszámos, hadirokkant, ifj Yáczi Mihály, Páskiij János, Baksa Mihály és Kneifel József. Az ügyészség lopásokkal vádolja őket. Bene és Yáczi leloptak egy költözködő kocsiról egy ládát. Váczi be akart törni Schei- bert József Ruca uccai raktárába, Paskuj, Baksa és Kneifel az Erkel-maiom buzarak- tárát dézsmálták meg. mind az öten pedig állandó kuncsaftjai voltak a vasúti állomásnak, ahonnan — maguk sem tudják pontosan hányszor — fát és szenet loptak. Előéletük megállapítása nem sok jóval biztat, mert kiderült, hogy Páskuj és Kneifel kivételével büntetett előéletnek, Bene István pláne tízszer volt már büntetve, igaz, hogy büntetései nagyrésze már régi keletű. A vasúti lopásokat mindnyájan beismerik s azzal védekeznek, hogy szegény emberok, télen pedig kell a tüzelő, meg aztán — mondják — hordták a vasút szenét-fáját sokan mások is, ha nem vigyázott rá a rendőr. A láda-lopás ellen a fürge beszédű Bene István kézzel lábbal tiltakozik. Azt beismeri, hogy Váczi a ládát elhozta az ö lakására, de ö elküldte vele. mert tudván hogy az lopott jószág, nem akart bajt zúdítani a fejére. Váczi el is vitte a ládát, otthon bontotta fel, amikor legnagyobb bosszúságára edényeket talált benne, u abban a reményben emelte le a költözködő kocsiról, amely Sarkadra vitte a dr Boros Gáborné dr Ürmössy Erzsébet bútorait és lakásberendezési tárgyait, hogy élelmiszer van benne. Amikor ez a lesújtó tévedés kiderült, Váczi a „kínaiakat“ ahogy ö a ládában talált régi családi porcelánokat nevezi, elásta, mert nem tudott vel<t mit kezdeni, vásárra vinni nem merte. Négy darabot adott belőlük — régi tartozás fejében — Benének, akinél ezeket meg is találták a nyomozó detektívek. Váczi igazolta Bene előadását és egyedüli tettesként vállalta a lopást. Az ügyész indítványára a bíróság elrendelte Tóth Károly kihallgatását és megkereste a rendőrséget, hogy Tóthot állítsa elő. Elrendelte egyúttal Cselényi Eerenc és vitéz Balogh Kálmán detektívek kihallgatását is. A Scheibert-féle betörést Váczi azonban már igyekezett elhárítani magáról, ügy adta elő a dolgot, hogy részeg fővel botorkált a Ruca uccában s az egyik ház ablakából női hangokat hallván, felmászott a rácsos ablakra. szeretett volna megismerkedni a nővel. Épen akkor jött arra egy csendörörmester, aki őt betörőnek nézte és elfogta, majd átadta a rendőrnek. Kiss Benjamin csendőr törzsőrmester elmondja vallomásában, hogy amikor rákiáltott az ablakrácsot feszegető emberre, az leugrott és elfutott, de sikerült elfognia. Váczi akkor részegnek tetette magát és azt dadogta, hogy a szeretőjéhez akart bemászni. Váczi- nak sikerült megszöknie tőle, de ő újra megtalálta, a Köröscsatorna partján egy szénaboglyában volt elbújva A helyzet olyan volt, hogy ő jobbnak látta rendőrt is hivatni, ezzel aztán a elfogták Váczit, aki akkorra már egészen megfeledkezett arról, hogy nagyon részeg. Visszavitték a helyszínre és megállapították, hogy az ablak külső rácsa le volt már feszítve. Scheibertné közölte velük, hogy a cselédlány, aki Váczit sohasem látta, a ház egész más részében lakik. Scheibertné akkor csodálkozva kérdezte Váczi tói, hogyan találta meg ilyen pontosan a raktár ablakát ? Mire a betörő egykedvűen