Békés, 1935. (67. évfolyam, 1-118. szám)
1935-10-20 / 84. szám
BÉKÉS 1985? >liber 20 Október 27-én, vasárnap lesz a Szegénygondozó Hivatal ruhagyűjtése. A beköszöntő téli idők szociális problémái szerte az országban megindították a szegénygondozás gépezetét. Az aggódás mindenütt munkára serkenti, csatasorba szólítja a szegények sorsáért dolgozók tömegét. Gyula város Szegénygondozó Hivatala is megkezdi a téli Ínségre való előkészületeket s ennek a munkának bevezetéseként a jövő vasárnap városszerte ruhagyűjtést rendez. A gyűjtést a cserkészek közreműködésével, utcánként, házról-házra járva bonyolítja le a Szegény gondozó Hivatal, oly módon, hogy minden háznál megjelennek a cserkészfiuk s átveszik azokat a használt alsó és felső ruhákat, lábbelieket, ágyneműt, amit a jószivü közönség a szegényeknek szánt. Hogy a gyűjtés minél gyorsabban és sikeresebben legyen lebonyolítható, kérjük a közönséget, előre készítse el a szegényeknek szánt dolgokat s bizalommal adják át a cserkészfiuknak, akik ezt a nehéz, de áldásos munkát magukra vállalták. Aki nem tud, vagy (bár nem hisszük) nem akar adni, ne vegye háborgatásnak az adománykérők bekopogtatását s úgy utasítsa el őket, hogy ezek a fiuk azzal az érzéssel menjenek tovább a másik ajtóhoz, hogy nem a szív hiányzott az adakozáshoz, hanem az adni tudás. Hisszük, hogy mint más városokban, nálunk is sikerre vezet ez az akció. Akihez nem mennénk el, mert olyan időben járnak arra, amikor nem volt senki otthon, az küldje be adományát bármilyen időben az Erzsébet Szeretetházba (VI. kér., Román-utca 1/b) s ott átveszik a Szegénygondozó Nővérek. A gyűjtés eredményéről annak idején részletesen beszámolunk. Mielőtt, rádiót vásárol győződjön meg az 1935 — 86. évi uj typusok meglepő teljesítményéről. Gyári főelámsit« BEKKER ANTAL. 283 v4—" A KALODONT rendszeres használata a veszedelmes fogkövet eltünteti és megakadályozza újraképződését. KALODONT uutwufya a, foqköwi’. A Nemzeti Egység vármegyei választmányi gyűlést tart gyulán. A Nemzeti Egység békésvármegyei választmánya 21 én, hétfőn délután egynegyed 5 órai kezdettel az Egyesült Kath. és Polgári Kör nagytermében választmányi gyűlést tart. Az ülésen dr. Tarján Béla gyulai választókerületi elnök fog elnökölni. Megjelenik ott és beszédet tart vitéz dr. Ricsóy Uhlarik Béla főispán és vitéz dr. Marton Béla, a Nemzeti Egység országos főtitkára, a záróbeszédet Schneider Mátyás, a gyulai szervezet elnöke mondja. A választmány tagjai részére meghívókat küld az elnökség. T A K € A Különös élmény. Irta: ANDAHÁZY KATALIN. Egy füzetet forgatok. Címlapjára, nem is oly régen ezt Írtam : Journal intimé. Lassan lapozgatok benne. Egy februárvégi dátumnál állok meg. A száraz keltezés után zárójelben: Casino de Paris. 'Négre. A szavak nyomán egy érdekes est emlékét élem újra végig: Francia ismerősöm meghívott estére a Casino de Paris-ba, — Hozza el magyar barátai közül azokat, kiket jónak lát — mondja. Elsőnek jó lesz Jolán, a pompáskedélyü magyar asszony, ki annyiszor volt szilárd támaszom. Másodiknak Ibolya, a kolozsvári egyetemi hallgató, kinek viszon én voltam a főtámasza. (így billen helyre az Örök Igazságosság elve s a jó magyar közmondás is igy igazolódik be: Jótét helyébe jót várj!) Harmadik meghívott lesz Géza, régi szögedi kollegám, kinek a francia-magyar konzulátuson van állása. Az ensemblet kiegészíti a főrendező: Nyugat fölényes fia és — egyelőre ismeretlen — barátja. A foyer ban találkoztunk. Végignéztem magunkon. A hölgyek ruhája a dolgozó nők szerény estélyi toilette-je, melyet ünnepélyessé varázsol egy kikölcsönzött, bodros, fekete tüllpelerin, egy idevágó ékszergarnitura, vagy egy lepkekönnyü. színes virágcsokor. A férfiak frakkban, a gomblyukban fehér gardénia, fehér organdi nyakkendők és a Párisban ily alkalmakkor elmaradhatatlan cilinderek. A kerek asztalnál rögtön egész virágrondó keletkezik: a franciák mesés virágokat rakatnak poharainkba, a magyar fiú sem akar elmaradni gavallériában. A műsor lepereg. Semmi különös. A tánczene felharsan. Magyar szomszédom felém hajlik, — Mire gondol, kedves földi ? — Arra, hogy erre a tangóra mennyit táncoltunk a szegedi Tisza-szállóban. — Úgy van. És a Kass-beli ötórai teákon. Csupán az itteni saxofon hangja lágyabb és tettebb s a zenészek formaruhája exotikusabb. — Meg az egri Koronában. És a gyulai Uri- Kaszinóban, teszem hozzá gondolatban. Francia—olasz szomszédom táncra kér Temperamentumosán táncol, dudol is hozzá olaszos tenor hangján. Utána barátja kér fel. Igénytelen figura, középfinom tánc, szürke, elmosott egyéniség. Most egy magas alak állitja meg keringésünket. Felnézek. — Egy néger. Meghökkenve nézek francia barátaimra. IP egyezöleg bólintanak. Titkos borzadás fut ra; keresztül. Iszonyodva eszmélek rá, hogy keztyi kezemet az ö lilakörmü, fekete tenyerébe tennem. De a kultúra szent nevében legyűr, irtózatomat s már táncolunk is. Megfigyeléseket teszek: U'Giuomult végtagok, jól ápolt körmök, hajlékony, karcsú termet. Kitűnő tánc. Feljebb is nézelődöm. A jól ismert, jellegzetes profil: brutális állkapcsok, szinte csattogó fogak, lapos, az arcrafekvő orr és természetesen csapott, állati homlok... Hm. Várjunk csak 1 Tévedek; a homlok nem csapott és nem állati. A homlok magas, boltozatos uralkodik a koponyán. A homlok intelligens európai. Most félénken megszólal magas-tenor s kissé torok-hangon, tökéletes, sima franciasággal: — Mademoiselle ugye nem francia ? — Nem. Miről gondolja? — Sokkal jobban táncol, mint a francia nők. Gondolom spanyol ? — Nem. — Talán orosz ? — Azért említi a két nációt, mert ebből él a legtöbb menekült Párisban ? Az én hazám létezé sérö), ön, Monsieure, biztosan nem is hallott még. Magyar vagyok. — A, mondja, s kicsinykén int kezével. — Én nem hallottam volna az ön hazájáról ? Jól ismerem fényes történelmi múltját. Tudom, hogy a Duna-medercében fekszik s hősies, bátor nép ';n. — Aztán beszél a világháború váratlan nyerői, a trianoni béke megalázó tényéről, ség szenvedéseiről, a Balkán barbárairól í felszínre került nációról. Mindezt fel angon és a megszokott négvr-mosoly köz- , széles ajkak szögletében, mintha mély, rii vonás húzódnék lefelé ... Csak a sokat szenvedett fajok gyermekeinek arcán láthatók ezek a titkolt, félénk, fájdalmas, keserű vonalak, melyek megszelídítik a legvadabb arculatot is. É$ ettől az
