Békés, 1935. (67. évfolyam, 1-118. szám)
1935-09-05 / 71. szám
4 BÉKÉS böző véleményeket: „Nem lépünk be, mert ezzel akarják megfojtani a szociáldemokráciát.“ „Csak szövetkezzen aki akar, előbb lesz nekünk mindig munkánk, mint a szövetkezetnek, mert az ármentesitő társulatnak nem kell a szövetkezet.“ így tovább ... Azonban a megfontoltabb és tisztultabb látókörű munkások Csomós János vezetésével a szövetkezeti eszme mellé állottak és kijelentették, hogy áldozatok árán is készek a szövetkezet megalapítására és jegyezni fognak üzletrészeket. Megindult a részvényjegyzés és szép sikerrel haladt előre. Mostmár az O.K.H. kebelében alakult szövetkezeti Központból kértük a további útbaigazításokat. Legnagyobb meglepetésünkre a Központ csak hallgatott. Mi azután egy szép napra merészen kitűztök az alakuló közgyűlést es erre meghívtuk a Központot is. Mármost ott is látták, hogy komoly a dolog. Alakuló közgyűlést azonban még nem tarthattunk, de lejött dr. Steuer György Öméltósága és egy népes értekezletet tartott dr. Daimel Sándor akkori alispán bevonásával. Csakhamar megállapítást nyert, hogy a közóhaj megnyilvánulása mellett teljes erkölcsi és anyagi garanciával rendelkezünk, sőt a vezetés és irányítás zavartalanságát is biztosítva látták. (Ugyanis az ország minden részében felmerült a kívánság ilyen szövetkezet megalakítására, de kellő biztosíték hiányában legtöbb helyen csak jámbor óhaj maradt, azért volt a Központ minden megmozdulással szemben mindenkor annyira tartózkodó.) Végre 1925. március 29-én tartott közgyűlésünkön 129 taggal szabályszerűen megalakultunk. Ma már 202 tagunk van 230 üzletrésszel, .tehát a tagok száma csaknem megkétszereződött. A tagok a múlt év végéig befizettek üzletrészre 3363 P 30 fillért. Ennyi pénzt összehozni kubikosoknak a legnehezebb időben, már magában is szép eredmény. De jött a legnagyobb probléma: a munkaalkalom. Hisz ezért teremtettük elsősorban a szövetkezetei, munka nélkül a szövetkezet olyan, mint viz nélkül a tüzfecs- kendő, lőszer nélkül a harcoló katona. A tagok a vesetőségét folyton csak munkáért zaklatták. Most jött tehát a tüzpróba. De igyekezetünk nem maradt eredménytelen. Már május hó elején munkát kaptunk a Fekete- Körösi ármentesitő társulattól. Megkötöttük az első munkavállalási szerződést a Hosszú- foki, majd a Határéri, Gyepeséri és Korhány csatorna' tisztítási, bővítési munkálataira. Ezeknél a munkálatoknál dolgoztunk 1925. évi május havától 1927. év végéig. Ez 636.155 köbméter földmozgósitást tett ki 917.662 P 24 fillér értékben. Volt idő, amikor vállalatunknál 800-nál is több munkás dolgozott Csomós János munkafelügyelő keze alatt. Mindjárt az első csonkaévi mérlegünk 31,238.090 korona, azaz kereken 2500 P. tiszta nyereséggel zárult. A cselekvő vagyon 9563 P, a szenvedő vagyon 5177 P, a tiszta vagyon 4386 P volt az év végén. Ez adta meg a lendületet szövetkezetünknek s biztosította további fennmaradását. 1927. év végén vállaltuk Békés vármegyétől a dobozi ut földmunkáit, ahol 51.828 m3 földmozgósitás történt 71.707 P 16 f értékben. Ez a munka 1928 május hó 20-án nyert teljes befejezést s mintegy 5000 P haszonnal járt. Ezzel együtt 687.983 m3 földmozgósitást végeztünk, s a végrehajtott munkák vállalati összege 989.369 P 40 fillér, kereken mondhatjuk, hogy egy millió P volt, melyből munkabérekre 826.769 P 44 fillért fordítottunk, tehát a vállalati ösz- szeg 83%-át. Érdemes megemlíteni, hogy 42 munkára pályáztunk, ebből 28 munkát nyertünk el. De a dobozi ut munkálata volt az utolsó önálló vállalatunk. Ezek után csak Központunk által vállalt nagyobb munkálatokba kapcsolódhattunk be. így a Központ által szövetkezetünk részére vállalt Füzesgyarmat—karcagi útépítésen, majd a Budapest— kertvárosi csatornázásnál, később Miskolc— lillafüredi útépítésnél dolgoztak munkásaink, a jelenben pedig a Gödöllő — máriabesnyői vasútvonal áthelyezésénél foglalkoznak néhá- nyan a tagok közül. Az most a célunk, ha már önállóan nem vállalhatunk munkát és igy a vállalkozói hasznot — amely szövetkezetünk további megerősödését mozdítaná elő — nélkülöznünk is kell, legalább munka- alkalmakat keressünk tagjainknak, ennek folytán Központunk áltál vállalt munkák után részesülhessenek munkabérpótlékban és egyéb támogatásban. Ma is ez a legfőbb törekvésünk, hogy tagjainkat munkához juttassuk, mert vállalati utón nehéz munkát találni, mivel a földmunkákat leginkább házilag vagy inségmunka keretében végeztetik, nagyobbszabásu munkát pedig elegendő forgótőke hiányában nem vállalhatunk, ilyenbe csak központunk kapcsolódhatik bele, de tagjainknak ez is munkát és egyéb anyagi támogatást jelent. Ama törekvésünkben, hogy a tagokat munkához juttassák, mint szép sikert könyvelhetjük el, hogy Gyula városa nagy gazdaságában már 6 év óta tagjainkkal végezteti az aratási és cséplési munkálatokat és a tagok ugyanitt harmados tengeriföldhöz jutnak. Ez a szép siker azonban elsősorban a város és a gazdaság vezetőségének nagy megértésében és a szövetkezeti eszme felkarolásában és támogatásában leli magyarázatát. De nézzük meg, miképen felelt meg szövetkezetünk alapszabályaiba lefektetett egyéb céljának, mely igy jelöltetett meg. „Á szövetkezet célja a tagok anyagi helyzetének javítása munkavállalás, munkaeszközök közös beszerzése, a tagok munkához való juttatása és hiteligények kielégítése által“. A munkavállalásról és a tagoknak munkához való juttatásáról már nyújtottam rövid ismertetést. Nézzük most a tagok anyagi helyzetének javítását. Legelső helyen kell említenem, hogy a munkások a vállalati haszonból, dacára annak, hogy a szokásos munkabért megkapták, külön munkabérpótlékban részesültek. Ilyen címen eddig 5364 pengőt fizettünk ki tagjaink között, persze arányosan és csak azok részére, akik a munkán dolgoztak. Ha még hozzáfűzöm azt is, hogy a munkabérpótlékot leginkább a téli időszakban osztottuk ki, akkor meg lehet Ítélni, hogy ez milyen segítséget jelent. Ha a tagok aratási időszakban dolgoztak a vállalati munkán, külön aratási segélyben részesültek, hogy még a nyár folyamán vehessenek télire búzát. Mikor vállalati munkánk volt s amikor a búza őszi és tavaszi ára között olyan nagy eltérés volt, azt is megtettük éveken át, hogy az őszi időszakban nagyobb meny- nyiségii búzát vásároltunk s tagjaink részére a beszerzési áron adtuk akkor is, amikor már jóval nagyobb volt a búza ára. )C A megalakuláskor igen sok tagunk talicska nélkül volt, ekkor minden igénylő részére talicskát csináltattunk, melynek árát szövetkezetünk fizette meg, az illető tagunk pedig munkabéréből törlesztette. Nagy gondot okozott tagjainknak a téli tüzelő beszerzése is. Ezen is igyekeztünk könnyíteni. Tagjaink részére idejében beszereztük a tűzifát, ennek árát a szövetkezet készpénzzel fizette, tagjaink pedig — sokszor több éven át — munkabérükből törlesztették. Ez különösen meglepetést okozott a szomszédoknál, mert nagy csodálkozással nézték a tűzifával megrakott és a kubikos udvarára beforduló terhes szekereket. Sok jómódú gazda meg is jegyezte, hogy ennek a munkásnak már megvan a tüzelője, neki meg ezután okoz nagy gondot. A tagok részére sátorponyvát is szereztünk be, hogy a szabad munkahelyen az idő viszontagságai ellen védve legyenek. A munkahelyre utazásnál előlegeztük az útiköltséget. így nyújtottunk mi kamatmentes hitelt tagjainknak. Ilyen címen most is 1238 P 98 f van kint a tagoknál. A tagok rászoruló iskolás gyermekei minden esztendőben egy pár uj cipőt kaptak. Évenkint átlag 50 pár cipőt osztottunk ki. Erre a célra 2609 pengőt fordítottunk. Ugyancsak elláttuk a tagok gyermekeit minden esztendőben tankönyvekkel. Központunk támogatásával szép segélyző könyvtárral rendelkezünk. De a tagok érdemes gyermekeit tanulmányaiknak folytatásában Központunk jelentékeny tanulmányi segélyben is részesíti. A gyengén táplált és vérszegény munkásgyermekek között az 1932. és 1933. évben 4500, a folyó évben pedig már 2473 reggelit osztottunk szét, mely reggeli 3 del tejből és kenyérből állott. Nagycsaládu tagjaink közül többen részesültek karácsonyi segélyben. Nagyobb betegség vagy haláleset alkalmával, amikor a családin snlyos és elviselhetetlen anyagi gondok nehezedtek, Központunk utján segélyt eszközöltünk ki. A tagok gyermekeit több Ízben tömegesen orvosilag megvizsgáltattuk. Bizony, legtöbbnél az volt az orvosi megállapítás, hogy gyengén táplált, gyengén fejlett, vérszegény. A leginkább rászorultakat megfelelő helyre üdülni vittük. Eddig 20 gyermek részesült ilyen üdülési nyaraltatásban. Tagjaink közül 12 idősebb munkás a m. kir. földmivelésügyi miniszter ur Őnagy- méltóságától hosszú, kiváló, hűséges és megbízható munkásságáért kitüntető " oklevélben és fejenként 100 P jutalomban részesült. Ezt a kitüntetést nagyrabecsiilt polgármesterünk mindig bensőséges ünnepség kereteben, meleg, örömteljes és buzdító szavakkal nyújtotta át. De nemcsak tagjainkat segélyeztük, hanem adományokat nyújtottunk újonnan épülő templomokra, az iskolásgyermekek Szent József Gyermekkonyhájára. Örültünk, hogy mi is adhattunk nemes célokra. Tagjaink nagymérvű támogatása mellett szép tőkét is gyűjtöttünk a vállalkozói haszonból. Már 1929-ben székházat vásároltunk 10.000 P készpénzért, azonban ennek telke kicsinységénél fogva nem volt alkalmas a fejlesztésre. A rajta levő ház pedig állagában igen elavult, azért alkalmasabb székház megvételén fáradoztunk. Régi székházunkat 1934-ben eladtuk 3.200 P ért. Itt látszólag nagy veszteség ért bennünket, de ez minden háztulajdonossal megtörtént, mert 1929-től nagyot estek a házak árai, de mi a veszteséget mégis kelyrehoztuk azzal, hogy nyomban vásároltunk 7710 P-ért egy uj székbázat, mely a tatarozási és felszerelési költségekkel 10.000 pengőben van. Ezért a házért még 1929-ben legalább 25.000 P-t kellett volna adni, tehát amit elvesztettünk a régi háznál, megnyertük az uj vételnél. Ez a székházunk alkalmas a fejlesstésre, sok helyisége és szép telke van, s a városnak egyik legforgalmasabb helyén áll. Nem
