Békés, 1935. (67. évfolyam, 1-118. szám)
1935-09-05 / 71. szám
1985 szeptember 5 BÉKÉS 5 tagadjuk, büszkén tekintünk szép jelmondattal ekeskedő cégtáblánkra. Ez a mi házunkat jelzi és jól esik az a tudat is, hogy tehermentesen áll. Az anyagiakra vonatkozólag csak sikerült — legalább is nagy vonásokban — adatokkal szolgálni, de miképpen rakjam össze azokat a lelki motívumokat, amelyekből egy gyönyörű erkölcsi kép tárulna elénk ? Pedig ezen a téren is vannak eredményeink, de nehezebb kézzel foghatóvá tenni. Csak aki hosszabb ideig foglalkozik a munkásnép ügyével s aki legalább némileg is megnyerte bizalmukat, tudhatja valóban, hogy milyen nehéz viszonyok és nélkülözések között és — különösen napjainkban ez a nép, épen azért mennyi bujtogatásnak volt és van kitéve, pedig a szükség és nyomor maga is nagy lázitó, mégis, amikor már nem bízott senkiben, amikor minden urban ellenséget látott, dr. Steuer György olyan bizalmat tudott ébreszteni, hogy ez a nép ttizbe menne érte. Nem volt még olyan ellentét, amelyet közmegelégedésre meg ne oldott volna. Ez csak azért lehetséges, mert önzetlen jóakarattal, a munkás nép iránt érzett szeretettel és fáradságot nem ismerő munkával még a legnehezebb időben is megtudta szerezni a szegény nép bizalmát. Meg kell említenem azt a rendíthetetlen hitet is, mellyel a mi munkásaink dr. báró Apor Vilmos plébános iránt viseltetnek. Tántoríthatatlan úgy az egyeseknek, mint az összeségnek az a meggyőződése, hogy nincs olyan méltánylást érdemlő ügyük, amelyben a plébános ur nem állna teljes súllyal mellettünk. Hisz kezdetben ő támogatta ügyünket egyedül a megye és város vezetősége előtt. Vármegyénk főispánjai már úgy nyilatkoztak, hogy a szövetkezet pártfogásuk alatt áll. Ezt mind-mind neki lehet köszönni, pedig kezdetben csak mérsékelt jóakarattal találkozott a szövetkezet. Lehet-e csodálni, hogy a szegény munkásnép legnehezebb időben is meleg ragaszkodással és igazi tisztelettel övezi ezt a katolikus plébánost. De általános szövetkezetünkben az a meggyőződés is, hogy városunk polgármesterének támogatására minden érdemes ügyben a legteljesebb mértékben számíthatnak, mert szives leereszkedésével, igazi jóakaratával mindig felkarolja szövetkezetünk és a szegény munkásnép minden ügyét. Ugyancsak több alkalommal győződtünk meg arról, hogy nagy tiszteletben álló képviselőnk, gróf Pongrácz Jenő Öméltósága szövetkezeti munkásaink érdekében mindenkor meleg szeretettel járt el, sőt az országos szövetkezeti érdekeket is hathatós befolyással támogatja. így született meg azután az az általános bizalom és őszinte tisztelet, mely mindenkor megnyilvánul tagjainkban nagyra- beestilt személye iránt. De folytathatnám még tovább, azonban •ennyi is elég annak igazolására, hogy a legnehezebb időben is bizalmat lehetett teremteni a szövetkezeti tagok között azok iránt, akiktől lelketlen izgatások folytán nagyon elfordult a szegény nép tisztelete és bizalma. Mindez azt bizonyítja, hogy érdemes volt földmunkásainkkal foglalkozni, de csakis úgy, amint dr. Steuer György mondja: „A munkáskérdéshez ne nyúljon senki, csak az, aki szereti a munkásnépet“. Igen, még az erkölcsi képhez tartozik az is, hogy két tagunk a folyó évben lelki- gyakorlaton volt a jezsuitáknál a Manrézában s a lelkigyakorlatokról a legnagyobb meghatottsággal és elragadtatással számoltak be. így igyekszik szövetkezetünk az anyagiak mellett a tagok lelki világának is helyes kialakítására, Ez alkalommal is kedves kötelességünknek tartjuk, hogy őszinte hálával mondjunk köszönetét mindazoknak, akik a legcsekélyebbel is segítették szövetkezetünket nemes törekvéseiben. Nem sorolhatok fel mindenkit, mert ma már hála Istennek igen sokan vannak. de kérem őket, hogy ne vonják el tőlünk a jövőben sem nélkülözhetetlen támogatásukat. Az idő évezredein 10 esztendő parányi idő, de mi egy röpke pillanatra mégis megálltunk ennél a határkőnél, mert amikor a gazdasági válság végigsuhintott az egész világon, ropogott recsegett a legjobban megalapozott intézmény is. jól szituált vállalatok és részvénytársaságok megsemmisültek, akkor a mi kis szövetkezetünk erkölcsi és anyagi javakról számolhat be, jelentékeny vagyonnal rendelkezik s városunknak számottevő tényezője. Ezek az eredmények felelnek arra, vájjon érdmes volt-e városunkban megalapítani földmunkások szövetkezetét. Nyugodtan állíthatom dr. Steuer György Öméltóságának szavaival : „A földmunkásszövetkezeti mozgalom a magyar közélet és az ország szövetkezeti mozgalmának legszebb eredménye, de egyúttal a magyar munkásnépnek a leghiva- tottabb és legéletrevalóbb érdekképviselete lesz“. Beszámolómat pedig a legnagyobb magyarnak. gróf Szécsényi Istvánnak azzal a bölcs megállapításával zárom, melyet a mi központi vezetőnk egyik legutóbbi nagy munkájánál jelmondatnak használt: „A legnagyobb áldás nem abból származik, hogy ingyen kenyér adassák a szegény népnek, hanem hogy lehetőleg mindenkinek munkaalkalom nyujtassék, melyben talán fárasztó dologgal, de biztos és megérdemelt kenyeret lehessen szerezni. 1 népművelés! bizottság szétkfildte felhívását a jjöv® tanévre. Békésmegye iskolánkivüli népművelési bizottsága megkezdte előkészületeit az 1935 —36. tanévre. A bizottság most küldte szét a megye illetékes tényezőinek tájékoztatóját, amely részletesen vázolja a teendőket. Nagyon fontos és lényegbevágó a tervezet szerint az adminisztráció pontossága, mert határidőre kell beterjeszteni a miniszterhez a tanfolyamok tervezetét és ha ezzel elkésnek, az illető csoportok a most következő évben elesnek a tanfolyam tartásával járó tiszteletdijaktól. A népművelési bizottság súlyt helyez arra, hogy valamennyi felkért előadója résztvegyen a munkában és azokat, akik a népművelési tevékenységben nem óhajtanak dolgozni, felszólította, közöljék vele az akadályokat, hogy valamilyen módon el lehessen a távolmaradást kerülni. KÖLCSÖNÖKET FOLYÓSÍT házra és földre SETÉTEKET előnyösen gyiimölcsöztet a Gyulai fiókja. ELADÓ BÉKÉSCSABÁN: Kistabán-utca 25 számú ház, Kastély-utca 3 számú ház. GYULÁN: Kossuth-tér 25 számú ház, ma n-is Szt. László-utca 1 sz. ház. A főispán átvette hivatala vezetését. Fiji dr. Fái/ István, Bskésmegye főispánja kedden visszaérkezett szabadságáról és átvette hivatala vezetését. Esküvő, Gyöngyössy Ilonka és Szigetiig Gábor felső mezőgazdász városi tisztviselő szombaton (aug. 31-én) d. u. 5 órakor tartották esküvőjüket a ref. templomban- (Minden külön értesítés helyett.) Elhunyt törvényhatósági bizottsági tag. Kovács István endrődt kisbirtokos, Békésvarmegye törvényhatósági bizottsági tagja nirtelen elhunyt. Szívbaja cite meg. Temetése szombaton volt s azon a vármegye képviseletében Ugrin László tb íőiegyző vett részt. Yirágszál Székely Lajos ravatalára. Reményeket tápláló, küzdelmeket vívó, örömöket és bánatokat hordozo, tiszteletet és szeretetet élvező és adó értékes elet aludt ki és sötétségét, mozdulatlanságát nemcsak porbasujtott családja siratja, hanem városunk igen sok polgára, akik katolikus iskolánk növendékei voltak és az Ő’ keze alatt formálódtak hasznos polgárokká. Megkönnyezi mindenki, aki csak ismerte Székely Lajost, a régi Pestalozzi tanítót. Készen volt O a halálra, mert egész életén át mindig és mindenkinek megadia azt, amive! mint ember, mint tanító tartozott. Megadta Istennek, egynázának mindazt, ami jó hívek és jó polgárok részére követendő példa volt Megadta családjának azt, amit hitvesével a legszebb egyetértésben hiven szeretettel, szinte aprólékos gonddal vezetett. Odaadta egyházközségének tanítói egész kötelességét és tudását, mert egy teijes nemzedéket — először mint kát. tanitó, azután mint kát. iskolánk igazgatója és tanfelügyelője — nem a napszámos kelletlensé- gével, hanem a művész ihietetiségevel tanított és nevelt. Nem maradt adósa nemzetének, egyházának, városának, mert aki tanítói feladatát olyan kötelességtudással, sokoldalú, gazdag ismerettel oldotta meg mint Ő az az ember az isteni és emberi törvények szerint egyaránt lerótta minden tartozását nemzetével, egyházával, hazájával szemben Semmit sem tartott ő meg abból, amit kicsinynek, nagynak, növendékeinek barátainak, polgártársainak szerzetéből, széleskörű tudásából adhatott. Ez a méltó dicséret soha meg nem hal. Ezt nem rabolhatja el a halál. Ez fölemeli Székely Lajost a tanítóság legnagyobbjai közé, akik ugv távoznák el a világból, hogy nem maradnak adósai senkinek. Szent Pál apostol mondja: „Senki nem él magának és senki sem hal meg megának“. E szavak különösen igazak mi reánk tar itókra, akkor midőn egy egy tanitó hunyja le szemét Tudjuk, hogy a tanitó keze alatt nemzedékek nőnek és formálódnak, tehát — családjától eltekintve is.-— nem magának él. Viszont mikor meghal, nem magának, családjának hal meg, hanem mindazoknak szülőknek volt növendékeinek stb. akiket tisztelet, szeretet és hála hozzáfűzött. Székely Lajost osztatlan szeretet környezte iskolai, egyházi és társadalmi téren egyaránt és az a nagy részvét, mely koporsóját körülveszi, mindnyájunk fájdalmát tolmácsolja. Mi, tanitó testvérei, kedves Lajos bácsink kihűlt porai előtt meghajtjuk mély fájdalmunk és tiszteletünk gyászlobogóját és fohászkodunk a gondviselő Istenhez, adjon neki csöndes nyugodalmat, és itt maradt szeretteinek vigasztalást az eljövendő boldog viszontlátás reményében. E. L.
