Békés, 1935. (67. évfolyam, 1-118. szám)
1935-08-22 / 67. szám
«EKES 1935 augnsztas Í2 nem jelentkezett. Helyette tárogató szólalt meg a toronyban, de az is csak rövid időre. Érdeklődtünk az ünnepély rendezőségénél, mi volt az oka emiek a bosszantó kellemetlenségnek s azt a felvilágositást kaptuk, hogy a zenekar az utolsó órában azzal az indokolással mondta le részvételét, hogy erre az alkalomra műsorra vett zeneszámát nem tudta betanulni. A nyilván ürügynek látszó kifogás semmiesetre sem menti fel a zenekar vezetőségét az ünneprontás vádja alól. Mindenki tudja, hogy a cserkészzenekarnak van bőséges repertoárja arra, hogy az egyórás térzenét minden fennakadás nélkül végig- játszhassa. Az indokolathan lemondás ürügyét tehát elfogadni nem lehet, annál kevésbé, mert nem ez az első eset, amikor a cserkészzenekar ilyen bántó semmibevevéssel bánik azzal a közönséggel, amely az ő fentartásá- ról gondoskodik. | KIMER IZIDOR Mint mester és mint ember egyaránt kiváló volt. Mesterségében miivésszé emelkedett, mint embert pedig előkelő szellem, kulturált elme és nemes lélek jellemezte. Nyomdája hire tnljutott az ország határain, neve fogalommá lett s a könyv és nyomtatvány, ami műhelyéből kikerült, maga volt a gondosság, Ízlés és nem egy könyve maga typographiai műremek. Kner Izidor lelket és egyéniséget vitt a mesterségébe s ez a nemes tartalom megkülönböztető jelleget adott munkáinak. Az az ember volt, aki nagyra tartotta a szellem kincseit s egész művészetével arra törekedett — se törekvése mindenkor célt is ért -- hogy e kincsek artisz- tikus, szép köntösben kerüljenek az olvasó kezébe. És mint irót is a legteljesebb elismerés hangján kell említenünk. ízes aforizmáin egy egész ország mulatott, derűje, szívből áradt humora közel férkőzött az emberek szivéhez. Nemes érték dőlt ki vele az élők sorából, olyan ember, akinek elmúlása komoly vesztesége úgy a művészvilágnak, mint a typographiának, községe és megyéje egész közéletének. Halálának hire, ameiyet a rádió kedden délelőtt röpített szét, T A K € A A gyulai Huszka-család. Visszaemlékezés. Irta: KÓHN DÁVID. (Befejező közlemény.) Huszka Imre nemcsak csinytevéseiről volt nevezetes, hanem jóízű mondásai és adomáiról is, amelyekkel éjszakákon át el tudta mulattatni társaságát, aminek sohasem volt hijjában. Mint mindig, az ő idejében is került panaszkodó a pénztelenség miatt, ha nem is olyan bőségesen és' különösen akkora joggal, mint a mai szomorú időkben. „A kínai császár — mondá — hasztalanul nyomatta akár arany és ezüst, akár bankó alakjában a sok pénzt; a népnek mindig kevés volt, többet és többet követelt. A császár megunta végre a sok panaszt és hogy a követelőzőket lecsititsa, csupa kétgarasosokat nyomatott, de akkorákat mint egy-egy malomkő s azokat vitette ki a palotája elé, azzal hogy mindenki annyit vihet belőlük, amennyi csak jólesik neki. De egy- egy kétgarasos felemeléséhez egy tucat markos ember, elviteléhez pedig hatökrös szekér volt szükséges, úgy hogy a pénz ott hevert a császári ház előtt és a kutyának se kellett. így utáltatta meg — mondá — a kínai császár népével a pénzt, amellyel máskép sehogy sem tudta kielégíteni. A fösvény, zsugori embert lenézte, megvetette, de — mint mondá — van egy mód rá, hogy valamennyi ilyen lelketleneket ki lehetne pusztítani a városból anélkül, hogy halálukért bármindenkit mélyen megrendített, aki tudta, ki volt Kner Izidor. Néhány hónappal ezelőtt elvesztette a szemevilágát. Képzelhető a veszteség fájdalma azon ember lelkében, aki a szemein át élt, velük alkotott, velük olvasott, velük nézte el gyönyörködve a papír fehér mezőin sorakozó mágikus betü-gyöngyöket s figyelte az életet, amelyről derűs meséket tudott mondani. Az egész ország részvéttel fordult sorsa felé s együtt érzett vele fájdalmában. Állapota azóta állandóan rosszabbodott s hiába volt minden gyógykezelés a halál elragadta az élők sorából. Halála hírére a vármegyeháza homlokzatára, mivel Békésvármegye törvényhatósági bizottságának örökös tagja volt. azonnal kitűzték a gyászlobogót. Tűzoltók napja. Szövetségi rendes közgyűlés és jubileum közgyűlés Pusztaföldváron. (A ,, Békés“ munkatársától.) A vármegye tűzoltóságának vezetői és a tűzoltó testületek küldöttségei augusztus 11-én Pusztaföldváron gyűltek össze, hogy megtartsák a tűzoltó szövetség reudes évi közgyűlését és jelen legyenek a pusztaföldvári tűzoltó testület tízéves jubileumi közgyűlésén. Már sugusztus 10-én ott volt a községben Dévényi Lajos vármegyei tűzrendészed felügyelő és Várkői Alajos járási felügyelő, szövetségi titkár, hogy fogadják a délután odaérkező dr. Ugrin László vm. tb. főjegyzőt, a tüzoltószövetség ügyvezető elnökét. Dr. Ugrin László megérkezése után azonnal szemlét tartott a községházán a tűzoltóság felett, ami teljes elismeréssel járt. A ttizoltótestület este fáklyás felvonulást rendezett a szövetségi elnök tiszteletére. Másnap reggel 6 órakor az orosházi tűzoltó zenekar zenés ébresztővel járta be a községet, majd amikor a sámsoni, tótkomlósi, gyopárhalmi, szentetornyai, gádorosi, szent- ! andrási, csorvási és ujkigyósi csapatok beérkeztek istentisztelet után megkoszorúzták a Hősszobrot és az ipartestületben megtartották a közgyűléseket. Délelőtt 11 órakor nyitotta meg a várkinek felelnie, vagy bűnhődnie kellene. Az említett lebuki egyik fal sarkába vagy három mázsányi aranypénzt kellene ugyanis felhalmozni és meghívni egyenként a zsugoriakat (meg is mondta név szerint hogy kiket) és felhatalmazni, hogy hozzanak zsákot és azt megtömhetik annyi arany- nyal. amennyit csak akarnak, de azzal a kikötéssel, hogy a zsákot el kell vinniök a kálvária dombig, anélkül, hogy azt útközben letennék, mert ha egy pillanatra is leteszik, akkor az aranyaktól elesnek, Persze, kapzsiságból, telhetetlenségből mindegyik annyit rakna azután a zsákba, amennyit csak elbír, de sőt erejét sokkal meghaladó meny- nyiséget és úgy, hogy ki se tudná vinni, de a zsákot sem merné a válláról lelökni s igy valamennyi, megszakadna s felfordulna már a lebukiban. így ezen a módon lehetne őket kipusztitani büntetés nélkül és amellett az arany is megmaradna. Az angolokat mondotta a legokosabb, a leg- tudósabb embereknek. Hiába akarják őket a franciák túlszárnyalni, akik pedig egyszer olyan vékony kis tüt fábrikáltak, hogy azt alig lehetett megfogni, de azért elküldték az angoloknak, akik a tüt erős nagyitóüveg segítségével meglátták és megnézve hosszában keresztül fúrták és úgy küldték vissza az álmélkodó franciáknak. A visszaemlékezésemben már említett Huszka Kálmán ősjogász unokaöccsét aki sokszor említett „száz éves malörjé“-ről panaszkodott neki, különösen kártyajátéka kapcsán, azzal licitálta túl, hogy volt neki — Huszka Imrének — egy öreg legénye, aki az ebédidő alatt naponta egy órát dárdlizott legénytársaival és tiz esztendő alatt egyetlenegyszer se volt tere ász bálája neki. A balszerencse ilyen foka Kálmánt is elnémította. Négy fiú közül: Gergely Endrődre, István megyei tűzoltó szövetség évi rendes közgyűlését dr. Berthótv Károly kormányfőtanácsos, a várm. tűzoltó szövetség társelnöke. Várkői Alajos járási tüzr. felügyelő terjesztette elő az évi jelentést, a zárszámadást pedig dr. Márai Ágoston szövetségi pénztáros ismertette. A közgyűlés ötven pengőt szavazott meg a pusztaföldvári testület zászlóalapja javára. Elhatározták, hogy a jövő évi közgyűlést Szentandráson tartják. Ezután a szövetség segélypénztára tartott közgyűlést. Az évi jelentés, zárszámadás és költségvetés letárgyalása után jegyző- könyvi köszönetét szavaztak dr. Ugrin László ügyv. elnöknek odaadó munkásságáért. Elhatározták, hogy a segélypénztár 1935. évi bevételének ló’ százalékából karácsonykor nyolc tűzoltónak 20—20 pengő jutalmat adnak. Hencz Antal békési tűzoltónak pedig, aki Magyarország legöregebb tűzoltója, kegy- dijat utalnak ki. Délelőtt 11 óra 40 perckor került a sor a pusztaföldvári önk. ttizoltótestület jubileumi közgyűlésére, melyet Baranyi József elnök nyitott meg. Paulovits Gyula gyógyszerész, tűzoltó parancsnok előterjesztette jelentését, majd dr. Berthótv Károly, utána pedig dr. Ugrin László tb. főjegyző, szöv. elnök köszöntötték a jubiláló testületet. Ezután Dévényi Lajos tűzrendészed felügyelő osztotta ki Paulovics Gyulának az ötéves, Trucz Lajos. Dancsó Lajos. Holecska István és Hisztói István tűzoltóknak a tízéves szolgálati érmet. Paulovics Gyula tűzoltó parancsnok indítványára vitéz dr. Márky Barna alispán, szövetségi -elnököt védnökké, dr. Ugrin László tb. főjegyző, szöv. ügyv. elnököt diszelnökké és Dévényi Lajos tűzrendészed felügyelőt tiszteleti taggá választották. Közgyűlés után közebéd volt. amelyen a bajtársakon kívül a község tűzoltó-barátai is részt vettek. Délután 2 órakor kezdődött a vármegyei tűzoltó-verseny, amelyen tiz csapat vett részt. Kiváló eredményt mutatott fel a szentetornyai csapat, amely a kocsifecskendő gyors szerelését 28 másodperc, vármegyei rekordidő alatt végezte. pedig Debrecenbe került, elsőszülött Imre fia pedig apja mesterségét, a magyarszabóságot tanulta ki nála s még a céh fennállása idejében avatták mesterré. Ezt a mesterré avatást emlékezetessé tette apja, ki akkor a ezéh atyamestere volt és mint ilyennek neki volt a hivatása s kötelessége a remeket a céh előtt annak elbírálására bemutatni. A remekruha egyébként megrendelésre készült. A fiatal Imre, Szénásy (akkor még Kratocvill) József, a Békésmegyei Takarékpénztári Egyesület későbbi jóemlékü vezérigazgatója vőlegényi ruhájának készítette. Az apa eképpen mutatta be a remeket: „Ez aztán becsületes, szép és tiszta munka. Fusson is ki a két szeme annak, aki ebben hibát talál. Tessék hozzászólani!“ Képzelhető, hogy az atyamester ilyetén előzetes döntvénye után senki sem mert gáncsoskodni, hibát kutatni. A ruha különben teljesen hibátlan, remek munka is volt és becsületére vált a felavatott fiatal mesternek. Ez az ifjú Huszka Imre egyébként szintén megbecsült, tekintélyes tagja lön a gyulai polgárságnak. Szép hangja volt és ezért tagja lön a hetvenes években alakult gyulai énekes szóló kvartettnek. Négyen voltak és pedig Huszka tenor- second, felváltva az ugyanilyen nemű s szép hangú Denhoff Antallal, Vanggel Sándor bariton, Császár Árpád bassista s kit utoljára, de nem utolsónak, hanem nagyon is első helyen kell említenem; Leopold Ignác — Leopold Béla, miként atyja szintén pékmester és Leopold Sándor nyomdatulajdonos atyja — tenorprim. Leopoldnak páratlanul gyönyörű, hatalmas hőstenor hangja volt, úgy, ha színpadnak megfelelő termete van, országos, sőt világhírű tenorista lehetett volna bármelyik nagy operaházban. Ez a solo kvartett sokszor lépett fel
