Békés, 1935. (67. évfolyam, 1-118. szám)
1935-08-15 / 65. szám
2 BÉKÉS 19% angasztns 15 Aggodalmas hangon számol be az alispáni jelentés Békésvármegye gazdasági helyzetéről. A lakosság nagy része Az augusztus 12-én megtartott közigazgatási bizottsági ülésen előterjesztett alispáni jelentés a következőket mondja: A termés eredménye minőségben és mennyiségben is gyönge. Bár a cséplési munkát még nem fejezték be egészen, már most megállapítható, hogy a búza átlagtermése katasztrális holdanként alig 5 q-t tesz iri. Az Őszi és tavaszi árpa és a zab általában megközeliti a közepes terméseredményeket. A nagy aszály miatt a tengeri-termés kilátásai is igen siralmasak, sok helyütt ennek eredményét már egy kiadós eső sem növelné. A takarmány- és cukorrépa még bírja a szárazságot. A rétek és kaszálók teljesen elsültek és már első kaszálásuk is gyenge termést hozott, második kaszálásuk teljesen lehetetlen, sarjuszéna sehol sem volt. A mesterséges takarmányfélék (zabosbükköny, lucerna, lóhere, csalamádé, muhar stb.) nem sikerültek. A legelők teljesen kiszáradtak. A nagy szárazság és takarmányinség következtében az állattartó gazdák nagy gondok előtt állnak és a jószág kiteleltetése nehéz probléma elé állítja őket, annál is inkább, mert a szalmatermés sem volt bőséges és tengeriszár sem lesz sok. A takarmányinség már is érezteti káros hatását az állatárak különösen a szarvasmarha és sertés .árának esésében. A Magyar Országos Tűzoltó Szövetség már idestova hetven esztendeje küzd azért, hogy az országnak tíizrendészeti törvénye legyen, célját azonban rajta kívül álló okokból eddig elérni nem tudta. Ha szertenézünk az országban, azt látjuk, hogy a nap-nap után pusztító tüzek teszik tönkre az amúgy is súlyos anyagi gonddal küzködő lakosságot s a bősz elemnek nagyon sok esetben nem tudnak gátat vetni. Kormos üszkök. lerombolt házak, betevő falat nélkül maradt csaláközség állami anyakönyvvezetője, mondhatni élte tavaszán hunyt el ugyanott. József fia a lakatos mesterséget tanulta, de nem folytatta, hanem mint apja, vendéglős lett, előbb a népkertben, onnan Aradra került, ahol a vár mellett volt kis vendéglője. Hnszka Ignác, a kántortanitó legfiatalabb fia tragikus halált ért. Erdélybe jutott, ott lakott és a gyászos emlékű Janku Avrám (ökölbe szorul minden magyar ember keze, hogy a magyar nemzeti érzés arculcsapásával éppen az ő átkos nevével cserélték fel az aradi tizenháromnak lebontott szobrával ékesített gyönyörű Szabadságteret) mondom : a Janku Avrám oláh hordái gyilkolták le 1849-ben A mártírhalált szenvedett Ignác előtti látván fia lakatosságot tanult és Pesten mesterkedett, ahol országos névre tett szert hires kályhamunkáival, amelyek a múlt század első felében az egész országban elterjedtek. Gyermektelenül halt el. Hússka József, a kántortanitó neyyedik fia, Gyulán rőföskereskedő volt. Mint honvéd küzdött a szabadságharcban, az abszolút rendszer alatt tanúsított viselkedése miatt állandó megfigyelés alatt állott és mint Mihály bátyját, az ötvenes években, őt is elfogták és bezárták. Hazafiui érdemei honorálásául 1861-ben polgárnagyi minőségben (polgármester helyett ugyanis polgárnagyot mondottak) a város élére került. Ő építtette a mai csendőrlaktanyát képező emeletes házat, amely tulajdona volt és amelyben lakott. Az ő idejében épüít és nagyrészben az ő érdeme is a mai városháza, melynek építése alatt a városháza ideiglenes helyisége a Harruckern-téren levő Uferbach-féle ház volt. Polgárnagysága rövid ideig tartó volt, épp úgy nehéz télnek néz elébe, A majdnem katasztrofálisan rossz esztendő következtében a mezőgazdasági lakosság helyzete rendkívül súlyosnak látszik és miután az ipar, kereskedelem és más foglalkozási ágbeliek is végeredményben a mező- gazdaságból élnek, általában a lakosság hangulata elkeseredett és aggódó. A Keisner-malom mielőbbi megnyitása érdekében az alispán felterjesztéssel élt a pénzügyminiszterhez, felterjesztésére azonban válasz mindezideig nem érkezett. A mezőgazdasági munkások nagy része julius hó folyamán az aratási és cséplési munkáknál talált ugyan keresetet, mégis a vármegye egy-két községében nagyobb számr ban maradtak munkások aratás nélkül s igy ezekben a községekben számos családot kellett a hatóságoknak inségmunkával támogatni. Előreláthatóan számolni kell azzal, hogy a munkanélküliség az előző évihez képest az ősz folyamán jóval hamarabb fog jelentkezni és nagyobb arányokat fog ölteni. A jövő évi közúti költségvetés egybeállításának munkálatai folyamatban vannak ugv, hogy azt a szeptember havi közgyűlés letárgyalhatja. Az alispán reméli, hogy az igen nehéz gazdasági év ellenére is a közúti adóbevételek mégis oly mérvben fognak befolyni, hogy az útépítési és fentartási munkálatok fennakadást nem fognak szenvedni. dók, kétségbeesett, kezüket tördelő emberek láthatók mindenütt egy-egy ilyen tűz után. Ezeknek az óriási pusztításoknak a szervezetlenség az oka. Az ország tűzrendészete rendeleteken épült fel, amelyeket komolyan csak ott hajtottak végre, ahol a tűzoltóságok élén lelkes és önfeláldozó férfiak állottak. Ha ezek kidőltek a sorból, sok esetben a tűzrendészet nagy fáradsággal összehordott épülete roskadozni, düledezni kezdett, majd később összedőlt, vagy jobb esetben teljesen mint Mihály bátyja második képviselosege is, mert az országgyűlés feloszlatása után lemondott állásáról, utóda a provisorium alatt a kinevezett Brudkovszky lön. 1861-ben azonban a Huszkák vezető pozíciót foglaltak el Gyulán, egyik mint a a város országgyűlési képviselője, a másik mint a város feje. Huszka József nem volt nagy kaliberű, csak halkszavu, csendes, szerény ember, de rövid polgárnagysága alatt is tudott érdemeket s azok alapján népszerűséget magának szerezni. Hires volt vendégszeretetéről, különösen név- és születésnapjai tettek szert nagy hírre. Egy ilyen születésnapja alkalmából tett megjegyzését örökítette meg a krónika. A születésnapot disznóölés és disznótorral ünnepelte meg. Az asztal telítve volt a disznó adta finom ennivalókkal. A vendégek nem győzték eléggé dicsérni, hogy milyen gyönyörűen néz ki a véres hurka, de egyik se nyúlt hozzá, hanem egyre kolbásszal telitette tányérját és fogyasztotta azt nagy mohósággal. A házigazda végül is meg- sokalta a véreshurkára pazarolt sok bókot és azt mondta: „én nem tudom, hogy van az, hogy mindnyájan a vérest dicséritek, a kolbászról pedig egyikötök sem beszél, holott a kolbászból már a negyedik tálat hozzák be, a vérest pedig meg se kóstoltátok. Dehát nemcsak a véressel és hurkával történik ez — tette hozzá — igy van sok mindenfélével az életben, például a szép és jó, de szegény lányokkal, akikről a fiatalok elragadtatva beszélnek, de helyettük a senki által sem dicsért, ha nem is szép, gazdagokat veszik el.“ Igaza volt és a „véresről és a kolbászról“ szóló Huszka-mondás hosszú időn át szálló igévé vált a városban. (Folytatása következik ) elölről kellett kezdeni az épitőmunkát. Szilárd alapra van az országnak szüksége, törvényre, amely szabályozza a tűzrendészetet minden vonatkozásában, amely alól ne tudjanak kibújni se a magánosok, se a hatóságok, legkevésbé a bistositó társaságok, és ha meglesz ez az évtizedek óta várva-várt tűzrendészed törvény, ha a tűz elleni védekezés szakképzett tüzoltótisztek kezébe kerül, akkor sokkal kevesebb lesz a száma a tüzkárosultaknak. akkor nemzeti vagyonúnkat sem pusztítja olyan hatalmas arányokban a megfékezhetetlen elem. A tűzrendészed törvény legyen az a kőszikla, amely ellentállva minden viharnak, a rajta emelt épületnek megrendithetetlen alapja lesz. Ezt a törvényt már régen várja mindenki és most mi is e törvény megalkotása érdekében emeljük fel szavunkat és megkérünk mindenkit, hogy a maga erejéhez képest támogassa erkölcsileg az országos tűzoltó szövetség mozgalmát és hasson oda, hogy ez a törvény mielőtt megalkottassék. Mindenkinek rászállhat házára a vörös kakas, mindenkinek érdeke tehát, hogy törvényen épüljön fel az ország lakosainak tűzbiztonsága. Az országos tűzoltó szövetség augusztus hó 17—20 napjain, gyöngyösön tartandó nagygyűlésének is kiemelkedő pontja lesz a tűzrendészed törvény megalkotása melletti állásfoglalás. Vimabályozás és öntözés Irta : KIENITZ VILMOS társ. ig. főmérnök. Úgy a fővárosi, mint a vidéki napilapok mind gyakrabban foglalkoznak az Alföld elszikesedésének kérdésével. A cikkírók egyik része azt állítja, hogy a folyók szabályozása, tehát az árvizek megszüntetése, a folyók védtöltése által kirekesztett kártékony belvizeknek lecsapolása. a mocsarak kiszárítása egyrészt csapadékban szegényebbé tette az Alföld időjárását, másrészt a termékeny szántóföldek elszikesedését vonta maga után. A másik tábor szerint a kártékony vizek elvezetése és ezzel a párolgó vízfelületek megszüntetése nem bofolyásolta a csapadék- viszonyokat, továbbá nemcsak tagadja azt, hogy a belvizek levezetése a szikesedést elősegítené, sőt ellenkezőleg, a meglevő szikesedést javítja. Mivel a kérdés, különösen olyan katasztrofális szárazság idején, mint amilyen az Alföldet jelenleg sújtja, fokozottabb érdeklődésre tarthat számot, az Alsó-fehérkörösi Ármentesitő, Belvizszabályoző és Vizhaszno- sitó Társulat területére, tehát Gyula, Békéscsaba, Békés vidékére vonatkozó viszonylatban kívánunk hozzászólni. ’ A kérdés első része, hogy a vizek szabályozása következtében megváltozott-e az időjárásunk, s fogyott-e az évi csapadék- mennyiségünk ? Ennek megítélése végett tudnunk kell, hogy a nap melegének következtében felszálló vizpárák felhőt csak akkor alkothatnak, s a felhők esőt csak akkor adhatnak, ha a párák, illetve felhők hidegebb levegőréteggel érintkeznek, feltéve, hogy a levegőben annyi pára gyűlik össze, hogy felhőt alkotni és esőt adni képes lehet. A folyók szabályozása előtt, régebben a kiöntésekből és mocsarakból, melyek az Alföld területének harmad részét borították, sohasem szállhatott fel annyi pára, hogy az egy kiterjedt jótékony esőt nyújtson, annál kevésbé, mert a felső légrétegek állandó mozgása hamarosan más vidékekre sodorta azokat. Az esőt a nagy vízfelületek, a tengerek felől jövő páradús légtömegek adják, amelyeket a kedvező irányú szelek elsodornak. Mivel pedig a széljárásra az alföldi mocsarak, Meg kell alkotni a tíizrendészeti törvényt.
