Békés, 1935. (67. évfolyam, 1-118. szám)

1935-08-15 / 65. szám

1935 augusztus 15 BÉKÉS 3 illetve azok lecsapolása nem volt hatással, világos, hogy az esőjárást sem befolyásolták. Ezt bizonyitják egyébként azok a régi fel­jegyzések is, amelyek aszályos és vizes esztendőkről Írnak. Gondoljunk csak az 1863 évi aszályra, melynek emléke még élénken fennmaradt a nép emlékezetében. Nagy szá­razság volt az 1831 évet követő esztendők­ben is, amikor a magyarországi halászatra vonatkozó iratok szerint a halastavak helyén csordák legeltek. Ez időben a tiszai halászok öly nyomorba jutottak, hogy nagy részük megvált mesterségétől. Megcáfolják az esők járásának megváltozását a csapadékmérő állomásoknak az utolsó hatvan esztendőben észlelt rendszeres feljegyzései is, melyek szerint az évi csapadékmennyiségek most sem kisebbek, mint régebben voltak. A száraz és nedves esztendők régebben is épen úgy változtak, mint manapság, s így teljesen alaptalan az az állítás, hogy a vizek szabályozása éghajlatunkat szárazabbá tette volna. A kérdés második részében azt a vádat hozzák felszínre, hogy a vizek lecsapolása a talaj elszikesedését okozza. Statisztikai adato­kat közölnek, hogy az Alföld szikes területe az utóbbi évtizedekben egyesek szerint félmil­lió, mások szerint egy millió kát. holddal szaporodott. Van azonban olyan statisztika is, mely szerint a szikesek területe 60.000 kát. holddal apadt. Annyi bizonyos, hogy e statisztikák megbízhatatlanok, mert az egész Tiszavölgyben három millió holdat ármente- sitettek, s ha ebből néhány évtized alatt egy millió elszikesedett volna, a gazdaközön­ség, amelynek pénzén az ármentesités és belvizszabályozás történik, már rég betömte volna a csatornákat, s átvágta volna a vpdgátakat. A kérdéshez részletesebben csak a ve­zetésem mellett működő társulat szempontjá­ból szólhatok hozzá. A társulat területén nincsen olyan talpalatnyi hely, amely az utolsó negyven év alatt végzett belvizlecsa- polási munkák megkezdése óta elszikesedett volna. De nem ismerek olyan területet sem, amely az ármentesitési munkák megkezdése óta szikesedett volna el. Az 1852-ből szár­mazó térképek és iratok szerint akkoriban a jelenlegi társulat területének körülbelül negyed része állandó mocsár volt, amely csak nagyon csapadékszegény években száradt ki, amikor e helyeken sovány legelőt nyújtó kákás fü termett, egyébként büzhödt vizük emberi és állati betegségekkel fertőzte a környéket. A békési Gyurirét, Tarafü, a csabai Kisrét és Nagyrét, a gyulai Pejrét, Tavaszrét és Oláhrét voltak a legnagyobb mocsarak. E mocsarakat a vizek szabályozása alkalmával kiszárították, a mélyebb helyeken azonban szikesek maradtak. A statisztikus szerint a szikek tényleg megszaporodtak, de azt nem közük, hogy helyettük sokkal jelentékenyebb kiterjedésű mocsarak szűntek meg. De nem is keletkezhettek itt uj szikesek, mert nincsenek meg a szik képződésének az előfeltételei. A szikképződéssel, a szikek megjavításával rendkívül behatóan foglalkozik úgy a külföldi, mint a magyar tudományos világ. A külföldiek közül főleg az angolok végeztek beható vizsgálatot az Indiában levő Sind tartomány szikjeinek megjavítása céljából. Munkáiknál például szolgáltak az Alföld szikjavitó munkái, annál is inkább, mert a magyar szikesek hasonlóak a sindiekhez s a magyar szikkutatásnák már évszázados múltja van, s jelentékeny eredményeket mutatott fel. A tudományos 'Vizsgálatok szerint az olyan szikek, amilyenek társulatunk területén vannak, oly mélyebb fekvésű helyen kelet­keznek, amelyre nagyobb területről viz folyik össze. E viz, miután elfolyni nem tud, elpá­rolog, s hátra hagyja a benne feloldott szik­sókat, továbbá felszínre hozza az altalajban levőket is. Ahol folyó viz folyik a földeken, ott szikek nem keletkezhetnek. Az Alsó- fehérkörösi Ármentesitő, Belvizszabályozó és Yizhasznositó Társulat területe gyüjtőmeden- eéje volt a Maros, a Fehér- és Fekete-körös kiöntéseinek. A kiöntött árvizek esős tava­szokon a fent említett mocsarakban, s egyéb teknőkben gyűltek össze, s gyűjtötték össze évszázadokon, sőt évezredeken át e helyeken a sziksókat. Mivel azonban megkezdődött a társulat belvizlevezető tevékenysége és csa­tornákon levezette a magaslatokkal körülvett mocsarak és kisebb teknők vizét s gondos­kodott arról, hogy a tavaszi esőzések alkal­mával idegyülő viz azonnal elfolyhasson, anélkül, hogy a benne feloldott sziksókat lerakná, nemcsak megszűnt a további szikese- dés, hanem megkezdődött a meglevő szikesedés kilúgozása, vagyis megjavítása. A javítás a teknők szélén kezdődik s fokozatosan halad a legmélyebb helyre ásott csatorna felé. Azok a gazdák, kiknek földjén ily szikesek vannak, évről-évre többet szántanak fel belőle. (A „Békés“ munkatársától.) A kereske­delmi és iparkamarák előterjesztésére Borne­misza Géza iparügyi miniszter tervbe vette, hogy azokat az ipari továbbképző tanfolya­mokat, amelyek a háború előtt a kézműves- iparosság ipari készségének fejlesztését és szakismereteinek bővítését szolgálták, de amelyek a nehéz pénzügyi viszonyok folytán az utóbbi évek folyamán nem voltak fenn­tarthatok, ismét felújítja. A tanfolyamok céljaira a miniszter az egyes városokban és községekben, ahol az előfeltételek megvannak, mintamühelyeket szándékozik létesíteni. E mintamühelyek berendezéseinek beszerzésére az intézkedés már megtörtént. Ezek a mintamühelyek szakmák szerint a következők : asztalos mintamühely, fameg­munkáló gépműhely, fuvólakkozómühely, férfi- és nőiszabó és szabásmiihely, cipész, kaptafa- igazitó, cipőfelsőrészkészitő műhely; láng- hegesztő műhely, könyvkötő (aranyozó, metsző, bőrmunkás műhely). A mintamühelyek berendezéseinek, vala­mint a tanfolyamok oktatóinak költségeit a minisztérium viseli, mig az egyes városokban az elhelyezést, illetőleg a helyiségek fűtését és világítását a városok adják. Annak megállapítása, hogy egyes helye­ken melyik szakmában van meg a mintamü­helyek és tanfolyamok létesítésének szüksége, a kereskedelmi és iparkamarák feladata. Ennek megfelelően a kamara a hozzátartozó vidéki városokban meghallgatja az ottani érdekelteket és megteszi a szükséges intéz­kedéseket. A gyulai ipartestület elöljárósága augusz­tus 8-án tartott ülésén foglalkozott a tovább­képző tanfolyamok kérdésével és úgy hatá­rozott, hogy négy tanfolyam felállítását kéri a minisztertől: a szabó, a bőriparos, az asz­talos és a szobafestő szakma részére. Nem valószínű, hogy a gyulai iparosság minda- négy tanfolyamot megkapja. Az iparügyi költségvetésben mindössze 50.000 pengő van felvéve az egész ország területén felállítandó KÖLCSÖNÖKET FOLYÓSÍT házra és földre BETÉTEKET előnyösen gyümölcsöztet a Gyulai fiókja. ELADÓ BÉKÉSCSABÁN: Kistabán-utca 25 számú ház, Kastély-utca 3 számú ház. GYULÁN: Kossuth-tér 25 számú ház, 195 6-18 Szt. László-utca 1 sz. ház. Ily szikes társulatunk területén legtöbb Gyulától délkeletre terül el. Az Alsó-fehérkörösi Ármentesitő, Bel­vizszabályozó és Yizhasznositó Társulat területén tehát nemcsak újabb elszikesedés nem folyik, de a belvizcsatornahálózat áldásos működése folytán a szikes területek kiterje­dése évről-évre fogy. (Folytatjuk.) tanfolyamok részére, amelyek elnyeréséért az ország négyszáz ipartestületének nagyobb fele igényt emel. Ilyen körülmények között nagy eredmény lesz, ha a gyulai ipartestü­let, amely taglétszámát tekintve Békéscsaba és Orosháza után harmadik a megyében, megkapja a szabóipari továbbképző szaktan- folyamot. Erre volna elsősorban szükség, mert ma a szabóipar a legfejlettebb iparága Gyulának. A hajdan hires és hatalmas bőr­ipari szakma csak ez után következik. Nem kellenek vérmes remények ennek a tanfolyamnak és a vele kapcsolatos minta- műhelynek elnyeréséhez, mert a tárgyi fel­tételek megvannak már hozzá. A szükséges helyiségeket Tarpai Ottó, az iparostanonc- iskola igazgatója készséggel felajánlotta, dr. Varga Gyula polgármester is hozzájárult az ipartestület akciójához, ami azt jelenti, hogy a helyiségek fűtése és világítása is bizto­sítva van. Ezidőszerint Gyulán egy ipari tanfolyam van, a borbélyoké, akik ezt maguk, állítot­ták fel az iparostanonc iskolában. Értesülé­sünk szerint ősszel a szobafestő szakosztály is felállítja a magáét, ezenkívül kis jóakarat kell csak hozzá, hogy az asztalosoké is meg­kezdje hasznos munkáját. Az ipartestület elnöke, Barát István asztalosmester ugyanis felajánlotta műhelyét és gépeit a mintamühely céljaira, arról kell csak még gondoskodni, hogy a műhely fűtése és világítása biztosítva legyen. Ennek felállításával az ősszel három mintamühely és tanfolyam kezdhetné meg működését. Az ipartestület pár nap múlva küldi meg az iparügyi miniszterhez intézett kérel­mét a szegedi kereskedeimi és iparkamará­hoz, mely a tanfolyamok és mintamühelyek felállítása szükségének kérdésében véleményt adni hivatott. Kérjen „bevásárlási könyvecskét“ a Tanai divatházban, ahol minden hitelképes egyén 6 havi hitelt élvezhet, minden költség nélkül. 218 1—, Szabó, böTiparos, asztalos és szobafestő továbbképző tanfolyamokat kér az ipartestület. Az iparügyi miniszter újra felállítja a mintamühelyeket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom