Békés, 1935. (67. évfolyam, 1-118. szám)
1935-06-09 / 46. szám
1985 JiiniHS 9 BÉKÉS i ELET AFl ÁCS MÖGÖTT... Aki csak kívülről látja a fogházat, látja a vasrácsos ablakokat, látja a magas kőkerítést, amely a fogház udvarát elzárja a világtól, vagy aki volt már törvényszéki tárgyaláson s ott szuronyos legyűrök között látta ülni a kopaszra nyírt foglyokat, az úgy gondolja : a vasrácsos ablakok és a magas kőkerítés mögött valami rettenetes élet folyik, a rabokon bilincsek csörögnek, véznán és halottsáppadtan vánszorognak az udvaron és a folyosókon, s ha szólnak egymáshoz, már nekik szegeződnek az örök fegyverei s cellájuk köve véres és arcuk olyan, mint az el- kárhozottaké a pokol középkori illusztrációin. Aki meg a reading! ballada nyomán képzeli el a fogházak életét, az egyenesen borzalmakat vizionál s a vasrácsos épületeket a poklok tornácának tartja. Tévednek, akik a borzalmak és a vigasztalan szomorúság házának vélik a fogházat. Igaz, nem panzió és nem internátus, de nem is az a hely, ahonnan a humanizmus teljesen száműzve van. Legelső impresszióim egyike, a szinte klinikai tisztaság mellett, hogy a rabok nem szomorúak. Inkább kissé ijedtek és megilletődöttek, amikor Tompa Gyula dr. ügyészségi elnököt és Kotzó Emilt, a fogház igazgató tisztjét meglátják. Katonás a rend és a fegyelem s mikor belépünk egy-egy cellába, a „szobabiró“ vigyázz-t vezényel s jelenti a létszámot. A szobák is, mint a folyosók, pedánsan tiszták és a foglyokon is látszik, arcukon és ruhájukon egyaránt, hogy a tisztaság egyik főpontja a rendszabályoknak. A gyulai fogház 400 fogoly számára épült. A kétemeletes épület földszintjén az adminisztrációs helyiségek vannak, mig az emeleteken a különféle cellák, az előzetes letartóztatásban levők és a vizsgálati foglyok magánzárkái és a társas cellák. Nyáron s igy jelenleg is mintegy másfélszáz lakója van a fogháznak, a téli hónapokban azonban a létszám körülbelül 100 fővel rendesen megszaporodik. Mikor az ügyészség, amelynek felügyelete alá a fogház tartozik, valakit beutal, a gondnoki irodán lajstromozzák, majd megmotozzák és elvesznek tőle minden olyan tárgyat, amellyel kárt tehetne magában, vagy amelynek segítségével szökési kísérletet tehetne. Felvétel után orvosi vizsgálaton is átesnek a foglyok s aki valami ragályos betegségben szenved, azt elkülönítik s a fogház orvosa. Ilah Tóth Mihály dr. rendszeresen gyógykezeli. A vizsgálati foglyoknak meg van engedve, továbbá valamennyi fogházas elitéltnek, hogy kívülről élelmezzék őket, azonban az engedéllyel csak igen kevesen és csak az esetleges helybeliek élnek. Megbízható foglyok. A felkelést reggel 6, illetve nyáron 5 órakor és a lefekvést este 7 órakor csengetés jelzi. A nappalt a foglyok rendesen munkával töltik. Vannak, akiket a fogház 125 holdas gazdaságában dolgoztatnak, ide azonban csak a legmegbízhatóbb foglyok jutnak, cigányok, csavargók, visszaeső bűnözők külső munkára nem kerülhetnek. Az ipari képzettségű foglyok benn a fogház műhelyeiben dolgoznak. A fogháznak van asztalos, szabó, cipész, kovács és géplakatos műhelye, ahol a háziszükségletek egy részét állítják elő. Az inteligensebb foglyokat a sokszorosítóban vagy a fogház irodájában foglalkoztatják. Séta naponta kétszer van, reggel 6 órakor és délután 1 órakor egy-egy óra. A gazdaság, amelyet a földbirtokrendezés során a gróf Wenckheim László-féla földekből kapott a fogház, mintaszerű. A gazdálkodást Kotzó Emil gondnok irányítja és pedig a legteljesebb és legeredményesebb hozzáértéssel, ugv hogy a föld az 1934—35-ös gazdasági évben G ezer pengő tiszta hasznot hozott. A gazdálkodás az úgynevezett „norfolki négyes forgórendszer“ szerint folyik s olyan mintaszerűen, hogy a környékbeli gazdák oda járnak tanulni, de hasznát látják maguk az agrár rétegből származó foglyok is, akik rabságuk ideje alatt értékes tapasztalatokat szerezhetnek s tudásukat gyarapíthatják. A gazdaságban 1 fogházőr felügyelete mellett 10 fogoly állandóan kinn tartózkodik. 25 szarvasmarha és G ló a gazdaság állatállománya. Az ebéd mindennap két tál étel, leves és főzelék. Húst hetenkint egyszer kapnak a foglyok, a betegek azonban minden nap. Ugyancsak „diétás“ kosztot kapnak azok az anyák is, akik csecsemőikkel együtt vannak benn a fogházban. Jelenleg éppen két ilyen lakó van, az egyik közöttük az a szeghalmi cselédlány, akit nem régiben Ítélt el az Ungváry-tanács gyermekkitétel büntette miatt. A foglyok hetenkint egyszer valláserkölcsi oktatásban is részesülnek. Van egy tágas, világos imaház, ahol a katolikus rabok számára Szabó János dr., a református rabok számára Nagy Sándor és az evangélikus rabok számára Rohály Mihály lelkészek tartanak vasárnaponkint istentiszteletet. Az „öngyilkosai-bilincs. A nők teljesen szeparálva vannak, külön osztályuk van. Az ő napi foglalkozásuk a házi munka, a takarítás, mosás. Látogatásunkkor éppen nagymosás volt s az aszmonarchia kötelékében még bánkódni az „átkos közös ügyek“ miatt, amelyek abban az időben annyi honfiúi bánatot és keserűséget okoztak a negyvennyolcasok kebelében. Mint rajongó ifjú, magam is 48-as voltam akkor és sem a rajongó tisztelet és szeretet, amelyet Göndöcs iráni éreztem, sem pedig az engemet végtelenül megtisztelő bizalom, amelyet irántam, mint szerény hirlapiró, közügyekben bizalmas publicistája és gyakran pennás embere iránt érzett és tanúsított, nem akadályoztak benne, hogy választói minőségemben Jantsovits mellé álljak, amiért Göndöcs nemcsak hogy nem neheztelt rám, hanem azt egészen természetesnek és magától értetődőnek találta, anélkül, hogy a köztünk fennálló bizalmas viszony a választás alatt vagy annak múltával legkevésbé is megcsorbult volna. Maga Jantsovits Emil is nagy tisztelője és jó embere volt Göndöcsnek és 48-as volta miatt tisztán és kizárólag elvi okból fogadta el ellene a jelöltséget, amit bejelentettünk Irányi Dániel, az országos 48-as párt elnökének, aki Orb in Balázst küldte le Gyulára Jantsovits támogatására. Orbán Balázs, aki mellesleg írva születésére nézve báró és a legelőkelőbb erdélyi főurak egyike, a székelyföldi Szejke fürdő tulajdonosa s a „Székely föld" cimü jeles munka Írója, egyben a leglelkesebb 48-as képviselő és ultra demokrata érzésű ember volt, indignálódva olvasta a lejövetelét tudó falragaszokon „báró“-i minősítését, amit ő sohase használt és komolyan haragudott ha bárónak titulálták, Gyulára, érkezve, noha Jantsovits vendége volt, első vizitjével Göndöcs Benedeket tisztelte meg és igyekezett őt kapacitálni, hogy lépjen ő fel 48-as programmal ; sőt amikor Göndöcs Jantsovits házánál adta neki vissza a vizitet és aki akkor mint ebédre hivott vendég ugyancsak Jantsovitsnál voltam, tanúságot teszek róla, hogy Orbán Balázs megismételte felhívását, mondván: „állj mellénk, kedves Bence ! úgy is tudom, hogy szived hozzánk húz és mi közénk való vagy Te. Szükségünk is van Rád és mink fogunk Téged legjobban megbecsülni tudni. Itt mondom ellenjelölted füle hallatára, még ha megboszantanám is vele, hogy sokkal jobban támogatnálak Téged és szívesebben beszélnék a Te, mint az ő érdekében. Orbán tréfásnak látszó, de voltaképen komolyan értett kapacitálása természetesen nem sikerült és az óráig tartó dis- kussió a 48 és 67 közötti kiegyenlithetetlen politikai vitával fejeződött be. A választás egyébként, amint az különben előrelátható volt és sem Jantsovits, sem 48-as hívei egy pillanatig sem áltatták magukat, hogy máskép fog kiütni, a 67-es, vagyis a pártonkivüli programmal fellépett Göndöcs győzelmével végződött. Az összeirt 1208 választó közül 947 szavazott le, ezek közül Göndöcsre 627, jantsovitsra 323. Hanem a Wenckheim—Krivácsy között történt választás óta a 48 ások szavazata százzal szaporodott. Az újváros, mely természetesen egy szálig Jantsovitsra szavazott le, ezúttal nem maradt úgy magára, mint előzőleg. A 48 ra esett száznyi több szavazat ugyanis a többi, első sorban a nagy- magyarvárosi részről toborzódott. Göndöcs, jellegzetes egyéniségénél, szeretetre- méltóságánál fogva, egyik legnépszerűbb tagja lön és maradt egész képviselősége alatt a parlamentnek. Gyakran szólalt fel és habár nem volt magas nívójú, klassikus szónok, szabatos formában mindig volt érdekes mondani valója, soha sem vált unalmassá, sőt valamennyi felszólalásakor jóizü előadásával, főleg humorával zajos derültséget és igaz sikert keltett pártkülönbség nélkül a ház tagjai, a karzat és a lapok tudósításai révén mondhatni az egész ország közönsége körében. Noha pártonkivüli volt, a miniszterek — és ami a hatás és siker szempontjából éppen nem kicsinylendő — a minisztériumok tisztviselői is nagyon szerették; úgyszólván már hivatalukba belépésével nyert ügy volt köz és magánügynek egyaránt, aminek az érdekében eljárt, pedig nem ösmert fáradságot, ha bár a legegyszerűbb, legszegényebb emberek — akiknek száma pedig légiónyi volt — ügye-bajai- ban elkellett járnia. Jó szive nsra engedte, hogy bárkinek kérését teljesítetlenül hagyja. Ha pedig anyagi segélyről volt szó, azt többnyire a magáéból nyújtotta Az akkori viszonyok között nagy jövedelme is volt, nem ugyan parochiájából, mert az éppen nem volt nagynak mondható, (zárjelben megjegyezve a gyulai kath. parochia jövedelme, különösen a vele járó nagy anyagi kiadások, reprezentációs kötelezettségek folytán egyáltalában nem sorolható a dúsan javadalmazottak közé) hanem abból a járulékból, amit mint a grófné nyugalmazott gyámja élvezett és amelyet jótékonysága révén mindig az utolsó fillérig elköltött. (Folyt, köv.)
