Békés, 1935. (67. évfolyam, 1-118. szám)
1935-04-11 / 29. szám
LXVII. évfolyam 99. szám Csütörtök Gyula, 1935 április fi Előfizetési árak : Negyedévre : Helyben . , 1 P 60 fill. Vidékre . 3 P 20 fill. hirdetési dij előre fizetendő, POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények hirdetések és nyiltterek inté- zendök. — Kéziratok nem adatnak vissza.-------------- f..........................— Egyes szám ára 10 fillér Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC. Megjelenik csütörtökön é s vasárnap. I Megjöttek már a fecskék is. Kiktől tavaly szelíd bánattal búcsút vettünk, megtértek a távoli földről, messzi Tanganyika-tóról, meg a Nílus vidékéről s itt csicseregnek kedvesen felettünk, örülvén a viszontlátott földnek s kedvesen köszöntvén a téli gondokban megfáradt embert. Itt van hát ismét a tavasz ! Itt van szelíd dalu madaraival, kéken mosolygó ibolyáival s ki-kibukkanó napfényével, mely már meleg, mint az anyai csók s biztató és erőt adó, mint a jóság. Elmúlt hát a szigorú tél, zord fagyait, metsző hidegét elhordták a tavaszi szelek, elmúlt, mint valami nehéz próba, mellyel Isten erősíteni akarta a lelkeket. Megjött a tavasz, évezredek, tizezre- dek és százezredek ősi törvényszerűségével, Isten irgalmas akarata szerint. Megjött, várakozásunkban nem csalódtunk, mint ahogy Isten jóságában még sohasem csalódott az ember. Elküldte a megpróbáltató tél után a tavaszt, elküldte a jégvirágok után a feltámadó föld illatos virágait, hogy lássuk, újra és újra lássuk, lássuk mi szegény, jóbi sorsú magyarok, hogy tél után tavasz jön, hogy a téli Nagypéntek után Husvét következik. Milyen nagyszerű is és milyen csodálatosan szimbolikus, hogy Husvét tavasszal van, hogy a természet feltámadása egybeesik Krisztus feltámadásának szent idejével. Mi is lenne, ha úgy volna, mint Madách tragédiájában, a XIY-ik színben, ahol a nap mint sugártalan tűzgolyó vörösük a ködfoszlányok között ? Mily iszonyú is lenne, ha a tél után egyszer csak nem jönne meg a tavasz. Ha télutón hiába néznénk várakozón dél felé, hiába néznénk az égre, hogy jönnek-e már dél felől az ezüst fodru felhők ? Ha hiába várnánk a virágok nyilá'át a kerteken ?! Mily rettenetes volna, ha májusban és júniusban és a nyár minden hónapjában egyre és könyörtelenül csak fagyna, hogy nem lehetne vetni ? Ha a föld szelíd tenyerét ősszel örökre becsukná s nem nyitná ki tavasszal téli dermedtségéből, hanem megmaradna kemény és kegyetlen ökölnek, amely nem ad, hiába áztatják könnyek s hiába próbálnák oldozni imádságok és keserít káromlások. De megjött és megjön a tavasz, Isten nem feledkezik meg a porszemnyi (A „Békés“ munkatársától.) Békésvármegye törvényhatósági bizottságának kís- gyülése folyó hó 9-én, Fáj] István dr. főispán elnöklésével, ülést tartott. A mindössze 37 pontból álló tárgysorozatot alig háromnegyed óra alatt letárgyalták. Gyulai vonatkozású ügy egyetlen egy sem szerepelt a tárgysorozaton, sem érdekesebb, elvi jelentőségű döntés nem történt. Bejelentette az alispán, hogy a vármegye garázsát, amely a vármegyeháza földről sem, mint ahogy nem feledkezik meg semmiről, ami a nagypéntek béklyóját hordozza. Emeld fel fejedet és tekintetedet ember, nézz a dél felől érkező ezüst fodru felhőkre, halgatózzál a tavaszi ég felé : fecskék csicseregnek feletted ! Követek járnak a tavaszban, követek, kik Isten üzenetét hozzák s hirdetik szelíd fecskék kedves dalában s kék ibolyák könnyű illatában. Halgatózzál és nézzél körül, lelked erőre kap, megtelik hittel és bizakodással s mint ki újjászületett, vidám erővel végzed dolgaid. Oldódj fel a tavaszban, hogy lehess hitben és erőben megújult ember, hogy lehess akaró erő s érték a magyar életben. Hogy lehess bizakodó és tetterős magyar ! N. G. udvarán van, renoválni kell és ki is kell bővíteni, mert nem férnek el benne az állam által adott uthengerlőgépek és különféle szerkocsik, de meg különben is a garázs már igen rossz állapotban van, úgy hogy az egyik fala ki is akar dőlni. A vármegye vezetősége a kibővítést már tovább nem halogatja s teszi ezt annyival is' inkább, mert a keresetnélküli ipari munkásságot egy kis munkaalkalomhoz akarja juttatni. A bejelentést a kisgyiilés Az endrödi véres választási incidens az alispáni jelentésben. T A BC A Gyulai régi követ választások. Visszaemlékezés az 1869 évi Beliczey—Wenckheim gr választásra. Irta: KÓHN DÁVID. (Folyta:ás.) Kortesvers is volt mindakét részen. Nem nyomtatták ki s így csak egy rögződött meg a í visszaemlékezésben Az is nem magyar, hanem román nyelvű. Nem valami poétikus alkotás és csak ennyiből állott: Szetreászka Wenckheim Frigyes, tralalalala, Beliczey nunye trabe, tralalalala ! így ment ez hónapokon át, ainig a választás nagy napja megérkezett. A balpárt — mint az előrelátható is volt — erős többségben vonult a választási színhely elé A „nép“ túlnyomó többségben Beliczeyre szavazott. Nagymagyarváros, Németváros, Oláhvárosok, Újváros egyaránt. Különösen nagy összetartás és fegyelem volt a balpárt mellett az Újvároson. Itt földmives, iparos és kereskedő egy szálig mind balpárti volt. A „ FricsF-re szavazás — ezen a néven „becézték“ ugyanis a grófot — valósággal hazaáruiásszámba esett. De mégsem egy szálig. Akadt ugyanis két újvárosi földmives, akik, mint utólag kiderült, anélkül, hogy érdekükben állott s anélkül, hogy őket bárki kapacitálta volna, csupán makacsságból, a jobb oldalra szavazott, egyforma meplepetést keltve jobb és balpárton egyaránt. Tar György és Bíró Ferenc voltak az illetők. Miután pedig úgy Tar, mint Biró nevű igen sok volt és van ma is a reformátusok között, mindaketten „Friczi“ előnevet kaptak és megkülönböztetésül ez az előnév még dédunokáiknál is szerepel, akik máig is Friczi Taroknak és Friczi Bíróknak neveztetnek. Akár a Józsefvárosi „Fánduri“ Schriffertek, akik úgy jutottak ehhez az előnévhez, hogy egyik ősüket keresztnevén Bonaventurának hívták — aki mellesleg írva a Józsefváros leggazdagabb embere volt — és rövidítve „Fánduri“-nak nevezték, ami azután előnévként ráragadt késői utódaira, akik ma maguk is F. betűt használnak e miatt Schriffert előnevük elé, A március 11 én lezajlott választás alkalmával Beliczey István 1508, mig gr. Wenckheim Frigyes csak 481 szavazatot kapott, csupán 78 ember nem szavazott az összeirt választók közül és igy a balpárt jelöltje óriási többséggel lett Gyula városa képviselőjének megválasztva Wenckheim Frigyes grófot nem annyira a bukás, mint az a — személyét mélyen sértő — becsmérlés kedvetlenítette el, melynek hónapokon át ki volt téve. Az ellene folyó féktelen korteskedésnek nem is a legsúlyosabb módja volt a ráfogás, hogy a jobbágyságot akarja visszaállítani. Talán robotolni akarsz mint 48 előtt apád ? förmedtek rá, akiben „Friczit“ sejtettek. Ilyen és hasonló vádak úgy elkeserítették, hogy ő, aki illustris rokona b, Wenckheim Béla példájára, szívvel lélekkel beakart kapcsolódni Békésvármegye és különösen Gyula város közéletébe, sőt Gyulán ügyvédi irodát is akart e célból nyitni, teljesen visszavonult a közszereplés elől és csupán mint született főrend a főrendiház jegyzői tisztét fogadta el, ami tehetségét és jogos ambícióját természetesen nem elégítette ki. De nem ő lett a vesztes, hanem Gyula városa, melyre az 1869-iki választás végzetes hatású lön, amit ma is és sokáig, talán örökké fog sinyleni. Nyílt titok volt, hegy nősülése esetén ő lesz, vétel utján a gyulai várkastély ura, amelynek megszerzése a Wenckheim grófi család valamelyik férfitagjának volt a privilégiuma. Wenckheim Frigyes, ha akkor megválasztják, Gyulára költözött és a Gyula iránt nagy rokonszenvvel viselkedő fennkölt szellemű hitvese gr. Wenckheim Krisztinának eszeágába se jutott volna a kigyósi pusztán felépíteni az uj kastélyt. így a gyulai várkastély évtizedeken át üresen elhagyottan állott, úgy társadalmi mint anyagi szempontbó a város kiszámíthatatlan kárára. Az 1869-iki választás más szempontból is megbosszulta magát. Ennek következménye lön, hogy a nagyterjedelmü Gerla, Póstelek és vészéi uradalmak rövidesen elszakadtak Gyulától, előbb azon a címen, hogy önálló községet alkotnak, de néhány év múlva Doboz községébe olvadva, ezzel érzékenyen megcsappont a községi adó alapul szolgáló gyulai államadó, ami azóta százezrekre rugó anyagi veszteséget okozott és fog mindig okozni Gyula városának. Ezt is elkerültük volna. De nem lehet felsorolni mindama mellőzéseket, hátrányokat és egyéb károkat, amiket ez a választás maga után vont — csak az a nemzedék tudja azt a maga valóságában átérezni, átszenvedni, melyhez e sorok írója is tartozik, amely nemzedék lépten-nyomon volt kénytelen tapasztalni és megállapítani, mikor a csapások csőstői sújtották a várost, hogy hajh ! ha az 1869-iki választás másként ütött volna ki s Wenckheim Frigyes lett volna Gyula város képviselője ! A „Békés" jövő számában Gr. Wenckheim Frigyes 1878-i megválasztásának történetét Írom meg.
