Békés, 1934. (66. évfolyam, 1-101. szám)
1934-12-20 / 99. szám
LXVI. évfolyam 99. szám Csütörtök Gyula, 1994 december £0 EMHtaetési árak : Negyedévre : Helyben . , 1 P 60 fill. Fidákre . 3 P 20 fill. Hirdetési dij elSre fízetendft. POLITIKAI, TÁRSAI!ALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. öohay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények hirdetések és nyiltterek inté- zendök. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 fillér. Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC. Megjelenik csütörtökön és vasárnap. Fáy István dr. főispán energikus állásfoglalása a fiatalok elhelyezése mellett. Nem teil adni a megye segélyt a városnak a Ilafásér és a Furmiiie szabályozására. (A „Békés“ munkatársától.) Békésvármegye kisgyülése folyó hó 19-én Fáy István dr. főispán elnöklésével ülést tartott. Az ülés tárgysorozatán, a másnapi közgyűlés anyagában, gyulai vonatkozású ügy mindössze egy szerepelt, és pedig a Hajóséi' és a Fur- minc szabályozása. A város ugyanis fedezet hijján a megyéhez fordult segélyért, hogy a közegészségügyi szempontból sürgősen szükséges szabályozást elvégeztethesse. Sajnos, a kisgyülés a kérelmet nem teljesíthette, mert a megyének nincs fedezete a segélyre. Elhatározta azonban, hogy a kérelmet pártolólag a földmivelésügyi miniszterhez terjeszti fel, illetve ilyen értelmű javaslatot terjeszt a közgyűlés elé. Az ülésen a nyugdíjazások ügye is szóba került. Néhány községi tisztviselő a felszólításnak ugyanis nem tett eleget s nem kérte (A „Békés“ munkatársától.) Minden bizonnyal emlékeznek még olvasóink arra a tragikus szerencsétlenségre, amely ez év július 21-én játszódott le a Korvin-utca 7 szám alatti építkezésnél. A 7 szám alatt ugyanis a nyugdíjaztatását. A kisgyülés úgy döntött, hogy a közgyűlésnek hivatalból való nyugdíjaztatásukra tesz javaslatot. Fáy István dr. a nyugdíjazások során kijelentette, hogy az érdemes tisztviselők nyugalombaküldését maga is őszintén sajnálja, a magasabb nemzeti érdeknek azonban a személyi szempontokat alá kell vetni. Ha valaki betöltötte szolgálati idejét, vagy az előirt korhatárt elérte, menjen nyugalomba s adja át a helyét a fiataloknak. Ebben a kérdésben sem ismer protekciót, mondta, mert a protekcionizmus az elv megkerülését jelentené. Az ülés végén Fáy István dr. főispán a jelenlegi összetételben utoljára ülésező kisgyülés tagjaitól meleg hangon vett búcsút, köszönetét fejezve ki, hogy politikát soha nem vittek he a vitákba és határozatokba. uj ház épült s annak egyik falát közvetlenül a szomszéd ház tövében akarták felépíteni. A fundamentum már teljesen elkészült, csupán az a szakasz volt még hátra, amely a Szóbel-féle ház tövében húzódott. Mikor a | munkások ezen a részen 1 méter 80 centiméterre leértek, a Szóbel-ház végfala alatt a talaj megcsúszott s a föld, mivel az alap árok nem volt kiducolva, beomlott az árokba s ott két munkást maga alá temetett. Az egyik munkásnak szerencsére semmi komoly baja nem esett, a másik azonban, Bogár Dávid oly súlyos belső sérüléseket szenvedett, hogy két napi szenvedés után a kórházban meghalt. A szerencsétlenség ügyében azonnal szigorú vizsgálat indult s mivel a vizsgálat úgy találta, hogy vétkes mulasztás történt, az ügyészség Dávid, Jakab építőmester ellen mint aki az építkezést vezette, gondatlanságból okozott emberölésért vádat emelt. Az ügy tárgyalását kedden délután 3 órai kezdettel tartotta a törvényszék Ungváry tanácsa. Dávid Jakab kijelentette az elnök kérdésére, hogy nem érzi magát bűnösnek, mert amiket gyakorlati tudása szerint szükségesnek látott, azokat az intézkedéseket megtette. Úgy látta, hogy a talaj elég erős, de különben is kiadta az utasítást az alkalmazottaknak, hogy ha szükségét látják, a ki- ducolást végezzék el. Egy teherautó jött arra s szerinte az ezáltal keletkezett talajmozgás idézte elő a szerencsétlenséget. Bagi Sándor műszaki tanácsos szerint rendkívül laza volt a talaj, úgy hogy szakaszosan kellett volna az alapárkot ásni, sőt legokosabb lett volna a Szóbel-féle ház végfalát lebontani, mert ezzel a szerencsétlenségnek minden lehetőségét kizárták volna. A Korvin-utcza talaja hordalékos, ott valamikor A halálosvégü Korvin-utcai szerencsétlenség a törvényszék előtt T A tt C A Ady Endre igazi arca. Irta és a Gyulai Fiatalok Irodalmi Kollégiumának estélyén felolvasta Konkoly Kálmán. Divatos szólam manapság a lira haláláról beszélni. Mondják, hogy a pénz csörgése eljelen- tékteleniti a rímek összecsendülését; hogy a kenyér- gondok árnya megfakitja a legszebb alkony színjátékét is és hogy a józan koránkelés, friss tülekedés századában nincs helye többé az álom, a képzelet világának. Ezek az érvek nagyon tetszetősek és nagyon Üresek. Mert minden anyagias elgondolás záróakkordjában vigasztalan diszharmónia sir. A nyárs- polgár dualizmusa szerint vannak művészek és józan emberek. De ez a felfogás egyúttal halálra ítéli a lélek jobbik felét, lemond a távlatokról, a színekről, a formák zenéjéről és szövetséget köt a szürke sivársággal. ' Éppen a mai élet elsivárosodásában lett lett küldetéssé a költő szociális őshivatása, mely abban áll, hogy tudatossá tegye mindnyájunk elfojtott legbensőbb élményeit. Voltak korok, mikor a lira imádság volt. Máskor szerelmes lantpengetés, nemzetiszinü zászló, vagy főúri kedvtelés. Ma a lira minden lelkiéletet élő ember elsőrendű kultur- igényeEz a magyarázata a költészet időszerűségének. S az, aki ennek az aktualitásnak gyupontjá- ban áll, a legmaibb költő : Ady Endre. Jelentősége századok távlatába és a halhatatlanságba ivei. De ez az Ívelés innen indul ki, a ma emberének leikéből, mindnyájunk leikéből, Ez teszi számunkra személyes élménnyé Ady költészetét. Az ő vívódása a te küzdelmed, az ő csömöre a mi fáradságunk, az ő igéire mindnyájunk lelke felbug és rezonál. Hozzánk hasonlóan ő is reményeiből kimaradt ember, aki tétován áll meg a sok-sok bevetetlen, tétova barázdán : „...lehajtom fejem Várok valamit. S amit várok, Nem dicsőség, nem pénz, nem szerelem...“ Ez a ma emberének megfogalmazhatatlan és ezért soha ki nem elégíthető szomjúsága. Költeményeiből kirajzolódó igazi arcának vonásaiban pedig valamennyire mindnyájan magunkra ismerünk. Költészetének alaphangja tragikus. De ezt a sötét, komor jelleget átizzitja, megszinezi az élet szeratetének poézise. A képzőművészetben Rembrandt nevéhez fűződik a „beszélő atmoszféra“, a világitó árnyék megteremtésének érdeme. Késői folytatásaként Monet jött rá arra, hogy az árnyékokban — többé kevésbbé gyöngébb adagokban — megvan a fény minden tónusa Az irodalomban Ady Endre az egyetlen képviselője ennek a borongó és mégis meleg, mély, színes, csudálatos látásnak. Költői elhivatottságának minden ragyogó érve megcsillan előttünk az Istennel vívott küzdelmébenEz a küzdelem nem a gyarló ember idétlen, vak lázadozása egy ismeretlen hatalom ellen, hanem a lélek fennséges vívódása a benne élő isteni törvénnyel. Es ebben a küzdelemben semmi sincs a legyőzetés keserűségéből, mert az a pillanat, amikor az ember leborul az Ur előtt: a legma- gasztosabb győzelem. Ady Istene először halk, a többivel egyenrangú motívum gyanánt jelenik meg. A „Sötét vizek partján“ cimü vers tulajdonképen a költő nagy elfáradásáról, összesebzettségéről szól, de közben felcsendül az Isten-motivum, hogy költészete további során egész zengő szimfóniává magasztosodjék. Az első istenes verseket bizonyos hetykeség, fölény jellemzi. A költő „kötődik és versenyez“ Istennel. Az ateista nem kötődhetik az Úrral, nem bánthatja, nem versenyezhet vele. A hit különben már ebben a kereső korban is ott zeng lelke legmélyén a maga kezdetleges és ezért nagyon őszinte formájában : „Az Isten van valamiként, Minden gondolatnak alján. Mindig neki harangozunk S óh, jaj, én ott ülök a balján.“ Másutt: „Megszakadt szép imádkozásunk, Pedig valahogyan : van Isten. Nem nagyon törődik velünk, De betakar, ha nagyon fázunk.“
