Békés, 1934. (66. évfolyam, 1-101. szám)

1934-12-16 / 98. szám

LXVI. évfolyam 98. szám. Szombat Gyula, 1934 december 19 Előfizetési árak : Negyedévre : Helyben . . 1 P 60 fill. ? iáékre . . 3 P 20 fill. hirdetési díj előre fizetendő. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. Dobay János könyvkereske­dése, hova a lap szellemi részét illető közlemények hirdetések és nyiltterek inté- zendök. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 fillér. Megelégedéssel és megnyugvással láthatják a gyulai hnsipa- rosok, hogy a város vezetősége a legnagyobb megértéssel és jóakarattal pártfogolja ügyü­ket. Ha a vágási dijakat nem is szállítja le, mert ha leszállitná, megzavarná a költség- vetés egyensúlyát s a felújítási és invesztá­lási alap akcióerejét is lényegesen csökken­tené, legalább módosított kívánságuk hono­rálásával siet segítségükre. Teszi ezt annyival is inkább, mert a kisiparosok ügye a város ügye is, és mert jól tudja, hogy a kisiparosok boldogulásává] a város boldogulásának ügye szorosan összefügg. Voltak, akik úgy állítot­ták be a város vezetőségét, mintha a hus- iparosok által lerótt vágási dijakból, — egyetlen foglalkozási kategória anyagi ere­jéből — akarná az adminisztrációt biztosítani. Mintha ki akarná zsákmányolni a husiparosokat. Ilyesmi nem volt s nem lehet célja a városnak, mert jól tudja, hogy mint mindenben, a hús­iparban is erős verseny fejlődött ki, s a város kisiparosainak létérdeke, hogy versenyképesek legyenek. Ha nem versenyképesek, forgalmuk csökken, csökken teherbiróképességiik, csök­ken az adójuk, ez pedig éppenséggel nem lehet cél. Megértés és igyekezet jellemzi a város és neves kisiparosaink viszonyát: nem engedhet a város a vágási és fogyasztási dijakból? Igyekszik legalább ott és úgy se­gíteni, ahol a segítés, ha áldozat is, mégsem fenyegeti a költségvetést. Lesz modern hütő- ház, tágas, hygiénikus, olyan, amilyet a kül­földön is neves gyulai kisipar igénye meg­kíván. Igaz ugyan, hogy a hiitőház megépíté­sének anyagi része még problematikus, bizonyosra vehető azonban, hogy a vármegye vezetősége Gyulának, amely város talán leg­inkább kárvallottja a keleti szélen a trianoni békének, segítséget fog nyújtani, s nem fogja engedni, hogy a szorgalom és hozzáértés alul maradjon a viszonyokkal való áldatlan küz­delemben. Segíteni fogja a várost abban, hogy megmutassa: él és élni akar. Hozzásegíti a tetthez, ami ma lelki szükséglet s záloga a jövendő hitének. * Elmúlt az a kor, amikor a könyvre azt mondták : lukszus. El­múlt a békeidő, amikor a könyv bizonyos szempontból valóban lukszusnak számított. A békeidőkben Magyarország nagy volt és erős, úgy katonailag, mint gazdaságilag s nem állott oly meztelenségig lefegyverzetten, s gazdasági erőben oly nagyon meghanyatlottan, mint ma. Akkor nem volt feltétlen szükség arra, hogy a könyv minden ház asztalán ott heverjen s nem volt létkérdés, hogy a magyar­ság kulturális téren, szellemi erejében maga­Felelos szerkesztő: DOBAY FERENC. san fölébe kerekedjék a környező nációknak. Sajnos, az idők megváltoztak. A múltból nem maradt egyéb a fájó emléknél, fegyvereinket elkobozták, határainkat megszabdalták s szi­vünknek irányítva vad szuronyok villognak. Mit védelmiil tarthatnánk, mit vonhatnánk vitézi bajvivásra, paizsunk és kardunk nin­csen. Nincs egyebünk, mint hitünk a törté­nelmi igazságban és a kultúránk. Nem tu­dunk egyebet tartani a szivünk fölé, mint a könyvet, amelyben a magyar szív és a ma­gyar szellem revelálja magát versben és pró­zában. Éppen ezért ma a könyv nem lehet csak vasárnapi szieszta s nem lehet csak kevesek szellemi fényűzése. Ma a könyv köz­szükségleti cikk, s az olvasás nem kizárólag az egyén dolga, hanem egyben nemzeti ügy is. Ma nem magunknak olvasunk, hanem a nemzetnek, fiainknak és unokáinknak, ma nem olvashatunk csak néha napján, hanem tervszerűen és kötelességből, hogy örökséget (A „Békés“ munkatársától.) Lapunk legutóbbi s régebbi számaiban is irtunk már róla, hogy a gyulai husiparosok beadvánnyal fordultak a városhoz és kérték, hogy a vágóhídi hütőházat alakítsák át, illetve gép- hütéses hütőházat építsenek az eddigi jég- hütéses helyébe. A képviselőtestület az őszi közgyűlésen széles alapon foglalkozott a kér­déssel s elvileg elhatározta, hogy a hűtőt megépíti és utasította a polgármestert, hogy a vonatkozó tervet és költségvetést készít­tesse el. A terv és költségvetés a város műszaki hivatalában már el is készült s a képviselőtestület legközelebbi közgyűlésén ke­rül bemutatásra. A terv szerinti uj géphütéses, ammóniák- kompresszoros hütő berendezése és a jelenlegi helyiségek átalakítása cca. 30 ezer pengőbe kerül, mig az üzemben tartáshoz szükséges árammennyiség évenkint átlag 3 ezer pengőt tesz ki. Az uj hütő befogadó képessége 50 százalékkal nagyobb lesz, mint a jelenlegié. A képviselőtestület annak idején hatá­rozatot hozott, hogy a vágóhídi bevételek­ből évenkint 3 ezer pengőt beruházási, illetve felújítási célokra tartalékolni kell. Az uj hütő berendezésére más fedezet, mint ez az évi 3 ezer pengő, nem áll a város rendelke­zésére, ami a megépítést meglehetősen prob­lematikussá teszi. Nincs más hátra, mint kölcsönt felvenni s abból építeni meg a hűtő­berendezést. Értesülésünk szerint Békéscsaba annak Megjelenik csütörtökön és vasárnap. adhassunk fiainknak, ha már más téren a gyásznál egyéb testálni valónk nincs is. Ked­vesebb és értékesebb ajándékot ezért aligha tehet valaki a karácsonyfa alá, mint könyvet. S ez az ajándék nemcsak egy embernek szól, hanem szól annak, aki kapja, szól az Írónak is, aki megírta a könyvet és szól a nemzet­nek, amelynek tiszta nyeresége minden sor és minden oldal, miken magyar szem csak végigfutott s tartalmát lelke és szelleme tulajdonává tette. A kárpáti fenyők alá ma nem is lehet más igaz ajándékot tenni, mint könyvet. Az egyetlen kardot, amellyel őrt lehet állni a vérző határokon. A szent és drága kardot, amely élét a magyar elmétől, markolatja aranyveretét és ékköveit pedig a magyar lélektől vette. Vegyétek és olvassátok a könyvet, mert minden betűje a magyar feltámadáshoz visz közelébb s minden kötete a magyar igazság serpenyőjét huzza mé­lyebbre. idején, amikor vágóhidját modernizálta, a vármegyétől jelentős anyagi támogatást kapott, remélhető tehát, hogy a vármegye megértő vezetősége Gyulát is részesíteni fogja támogatásában s az export szempont­jából nagyjelentőségű hütő megépítésénél köl­csön, vagy segély formájában segítségére siet a városnak. Halva találták az oláhréti csőszt a kunyhójában­3 napja feküdt már holtan, mikor rátaláltak. (A „Békés“ munkatársától.) Az oláh­réti birtokosoknak az utóbbi napokban fel­tűnt, hogy Pap Sándor csősz nem mutatko­zik a határban. Sem kedden, szerdán és csü­törtökön nem látták, úgy hogy végre is pénteken odamentek a csőszházhoz, hogy megnézzék, nem történt-e valami baj vele. Mikor a kunyhóba, amelynek ajtaja belőlről csak egy fával volt betámasztva, beléptek, a padkán, falnak fordulva, holtan találták az öreget. Teljesen fel volt öltözve, a télikabát­ját is magára húzta, úgy feküdt összekupo­rodva, meredten. Valószínűleg rosszul lett, lefeküdt s úgy érte a halál, anélkül, hogy valaki is a közelében lett volna, hogy rosz- szullétében segítse, vagy orvost hívjon hozzá. A szegényes kis kunyhóban már erős hullaszag terjengett, amikor a hatóság emberei vizs­gálatra kiérkeztek. Mivel a vizsgálat semmi kiilsórelmi nyomot nem konstatált, s igy bűntett, illetve arra gyanú nincs, az ügyészség a temetésére az engedélyt megadta. Segélyért fordul a város a vármegyéhez, hogy meg tudja építeni a vágóhídi hütőházat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom