Békés, 1934. (66. évfolyam, 1-101. szám)
1934-11-15 / 89. szám
2 BÉKÉS 1934 november 15 Helyezzék hatósági ellenőrzés alá a gabonaraktárakat! A közigazgatási bizottság ülése. (A „ Békés“ munkatársától.) Békésvármegye közigazgatási bizottsága folfó hó 12-én délelőtt Fájj István dr. főispán elnöklésével ülést tartott. Megnyitás után közölte a főispán, hogy a kultuszminiszter Hercsuth Kálmán tanfelügyelőt Budapestre helyezte át. Javasolta, hogy a bizottság 2 év alatt kifejtett lelkes és értékes munkájáért köszönetét nyilvánítsa s szerencsekivánatait fejezze ki további működéséhez. Az alispáni jelentéshez elsőnek lelegdy Lajos dr. szólt hozzá. Köszönetét fejezte ki a vármegye vezetőségének s különösen a főispánnak, hogy a munkanélküliek ügyét a szivükön viselik, majd két felirati javaslatot terjesztett a bizottság elé; az egyikben azt kérte, hogy a kormány az Ínségeseket mentesítse a lisztforgalmi adó fizetése alól, a másikban pedig azt, hogy a kormány rendelje el a raktárházak hatósági ellenőrzését, továbbá, hogy a gabonakereskedők tegyenek kauciót, ha beraktározással is foglalkoznak. A bizottság mindkét javaslatot elfogadta. A továbbiakban azt kérte, bogy a bizottság közölje a gazdákkal, hogy az aszálykár következtében mennyit is engednek el az adójukból ? Erre a kérdésre Márki) Barna dr. alispán válaszolt. Bejelentette, hogy a kiszámítási munka már megindult, ez a munka azonban oly óriási, hogy csak hónapok alatt lehet vele elkészülni. Ezitán vitéz Pánc&él József dr. főjegyző Bethlen István grófnak a közigazgatási bizottság üdvözlő táviratára küldött válaszát, majd Hercsuth Kálmán tan- felügyelő búcsúlevelét ismertette. A távozó tanfelügyelő köszönetét fejezte ki a bizottságnak azért a támogatásért, amelyben a két esztendő alatt részesítette. A jubiláló alispánt Telegdg Lajos dr. üdvözölte. Meleg szavaiban hálával és elismeréssel adózott a jubilánsnak. Az üdvözlésre Márky Barna meghatottan válaszolt. Ma az alispáni pozíció igen nagy gonddal és felelősséggel jár, mondta. Ezért valósággal szüksége van rá, hogy időnkint biztatást kapjon. Az iránta megnyilvánuló ragaszkodás és megbecsülés erőt ad neki, hogy munkáját a jövőben is töretleh kedvvel, eredményesen végezze. Az ülés többi részéről lapunk más helyén adunk beszámolót. Emeletet építenek az Egyesült Katolikas és Polgári Kör székházára. (A „Békés“ munkatársától.) Az Actio Catholica nagyjelentőségű munkájába, amely az utóbbi időben oly nagy lendülettel országosan megindult, a gyulai katolikusság is bekapcsolódott. Minden irányban lendületes szervező munka indult meg s e szervező munkának az a célja, hogy a katolikus társadalom tagjait az egyesületi és kulturéletben szoros egységbe hozza össze. Ahhoz azonban, hogy ez az egyesületi és kulturélet megindulhasson, szükséges, hogy a katolikusságnak legyen egy székháza, amelyben minden társadalmi szerv egységes és állandó otthonra találjon. Ennek a szükségnek a felismerése vezette az Actio Catolica gyulai szervező bizottságát arra a gondolatra, hogy az Egyesült Katolikus és Polgári Kör székházára emeletet építsen. A bizottság a vonatkozó tervek elkészítésével Mekis János építészt bízta meg, aki a terveket elkészítette s a bizottság a három alternativ terv közül a kivitelre legalkalmasabbat már ki is választotta. Tervszerint a munkát tavasszal kezdik meg, egyelőre azonban csak a nagyterem felett, mert a terv teljes megvalósításához hiányzik még a szükséges fedezet. Ez a nagyterem feletti emeletrész hárommal bővíti a jelenlegi helységek számát. A mintegy 30 ezer pengő költséget jelentő' székházbővitéssel igen szép és kényelmes otthonhoz jutnak majd a hitéleti és kulturális egyesületek. Több kisebb helyiség mellett lesz egy nagy, 350 embert befogadó színházterem is, a szükséges öltözőkkel és mellékhelyiségekkel. Ez a színpad az épület Jókai-utcai frontján épül. Ezen a részen lesz egv száraz kapubejárat és egy melléklépcső is, hogy a közönség minél kényelmesebben juthasson ki és be az épületbe. Az udvar felől, a nagyterem bejáratának irányában lesz a főlépcső, stílusosan kiképezve. A tervből, mint mondottuk, a fentebb már említett anyagiak hiánya miatt a tavasszal csak a nagyterem feletti építkezés fog megindulni, de kilátás van rá, hogy a házépítő bizottság, amely Tanczik Lajos ny. rendőrfőtanácsbs elnökletével működik, meg fogja találni a módját annak, hogy az emeleti építkezés az egész épületen megvalósítható legyen. A jelentős terv az egész városban nagy érdeklődést kelt. Hasábos 276 1 2 tölgy és akácfa kapható a Szigetmajorban, Gyulaváriban. Ára ölenkint 54 pengő, hazaszállítva. — Érdeklődni az uradalmi irodában lehet. különbnek, mint Trefort Ágostont., _ aki — noha neves miniszter lett — tehetségét illetőleg eltörpült mellette és aki, noha szintén Békésvármegye közéletéből nőtt ki s a vármegye egyik alispánjává, képviselővé választották, egy Gyomán később, ily jelölti minőségben történt bukását annyira neheztelte, hogy nemcsak szakított a vármegyével és eladta itteni birtokát, hanem soha többé felénk nem nézett és mint kultuszminiszter is a legmostohábban bánt el mindig Békésvármegyével Egyértelmű volt a nézet, hogy ha Terényi nem hal meg és az 1867-iki kiegyezést megéri. Békésvármegye s különösen Gyula városa politikai, közgazdasági és kulturális élete egészen más, még pedig sokkal kedvezőbb alakulatot öltött volna, mint addig; ő lett volna a közélet vezére és irányítója és sok minden máskép lett, máskép történik, mint ahogyan megtörtént Teljesen egyértelmű volt a nézet, hogy Terényi, 1861-iki előkelő, fényes szereplése, Deák Ferenccel, a haza bölcsével, továbbá gróf Andrdssy Gyula, a 67-es miniszterelnökkel fennálló benső viszonyánál fogva, már a 67-iki kormányban kikerülhetetlenül tárcához jutott s a minisztériumnak Eötvös József báróval azonos nívón álló, legtehetségesebb tagja lett volna. így hitték és mondották ezt fentemlitett gyulai kortársai és igy örökítettem meg jegyzeteimben. A vármegye és Gyula városa közéletének pótolhatatlan veszteségére és az egész országnak és a vármegye közigazgatási, közgazdasági és társadalmi életének irányitói voltak; már pedig azokkal való közvetlen érintkezés nélkül lehetetlen lesz hivatásomat és a rám háruló kötelezettségeket teljesíteni. Ellenvetésem alapos voltát Hájóssy és Justh elismerték és biztosítottak róla, hogy ez a nehézség nem fog fennállani és azt az ajánlatot tették, hogy fenti irányban való fogyatékos ösmere- teim pótlására és megszerzésére látogassak el állan- j dóan abba az illustris úri társaságba, melynek velük ! együtt tagjai voltak: Ambrus Lajos, Erkel Rezső, Novak Kamill, Göndöcs Benedek, Szigeti, Lajos, Zöldi7 János (hasonnevű illustris nyug. megyei főorvosunk atyja) dr. Kovács István, Endrefi Károly, Keblovszky Lajos, Kalmár Mihály, dr. Dubányi János, Ferenc y Alajos, Ormós János, Moldovány.i Gyula, Ssénásy József és mások is. Endrefin kívül valamennyien a régi gyulai Deák párt oszlopos tagjai, kik, Justhot is beleszámítva, aki különben szinte a Sennyey párthoz húzódó legjobboldalibb volt közöttük és e miatt ki is buktatták az 1876 évvégi megyei tisztujitáson szolgabirói állásából és ez volt az oka s alapja későbbi nagyivásu s országos hirü közszereplésének Justh Gyula ambíciójának csúcspontja volt valamikor Bákésvármegye alispánjának és ha nem buktatják ki a főszolgabiróságból, esze ágában se lett volna képviselőnek lenni. Kis okok tehát néha nagy következményekre vezetnek. Justh, ha nem képviselő, soha se lesz a 48-as pártnak és később a képviselőház elnöke, nélküle talán a függetlenségi párt és a koalíció válsága se következett volna be és az országos politika is — amelynek irányításában csaknem döntő rész jutott neki — bizonyára egészen másképen alakul, mint ahogy történt. Ismétlem, akik prononszirozott Deák párti exklusivitásukat a Wenckheim Béla miniszter- elnöksége mellett, Tisza Kálmán kormányzására vezetett fúzió után is fentartották, különösen társadalmi téren. Úgy kerültem be ebbe az előkelő urakból álló díszes társaságba, mint Saul a próféták közé. Idestova hatvan esztendeje ennek és ma is gyönyörűséggel emlékszem vissza a körükben töltött szép időkre, egyben síromig tartó hálát érzek azért a szívélyességért és figyelemért, amelynek illustris társaságukban osztályrészese levék. Sokat tapasztaltam, sokat figyeltem, sokat tanultam tőlük, különösen a város és a vármegye múltjára és azok közszereplőire vonatkozólag. Nem is mulasztottam el a hallottakról jegyzeteket készíteni és — mellesleg mondva — ezek a jegyzetek képesítenek szerény visszaemlékezéseim megírására. A diskussiók során sokszor esett szó Terényi Lajosról és világosan emlékszem rá, hogy senkiről sem beszéltek és emlékeztek meg annyi — még pedig teljesen egyértelmű — reverendával, mint őróla Báró Wenckheim Béla mellett őt tartották és mondották a legnagyobb tehetségű, legjelesebb, legnagyobb érdemű s európai látkörü férfiúnak, aki a vármegye közéletében eddig szerepelt; sokkal
