Békés, 1934. (66. évfolyam, 1-101. szám)
1934-11-15 / 89. szám
LXVI. évfolyam 89. szám Csütörtök Gyula, 1934 november 15 Előfizetési árak : Negyedévre : Helyben . . 1 P 60 fill. Tiáékre . 3 P 20 fill. Biráetési díj előre fiseteadő. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz, !>obay .János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények hirdetések és nyiltterek inté- zendök. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 fillér. Felelős szerkesztő DOBAT FERENC. Megjelenik csütörtökön és vasárnap. Tizenöt esztendeje lesz holnap annak, hogy Horthy Miklós fővezér bevonult Budapestre. Tizenöt esztendeje, hogy a magyarság életében a pusztulás korszaka után megkezdődött az újjáépítés epo- kális korszaka. A nagypénteki sötétség után ezen a napon a húsvéti feltámadás sugarai borították el az eget s mindenki érezte, hogy Horthy fővezér után haladóban ormok felé, siralomvölgyéből a megújulás, a feltámadás és az igazság ormai felé halad a magyarság. Ünnepe volt ez a nap a magyarságnak azóta mindenkor, s ünnepe különösen most, hogy másfél decennium távolából tekintünk felé. Reményeinket beváltotta az idő, reményeinkben nem csalódtunk, az ut amelyen a fehér ló nyomán elindultunk, valóban, fölfelé vezetett. Otranto hőse a magyarság hajóját is épp oly biztos és energikus kézzel vezette a történelem vizein, mint annak idején az Adria kék hullámain a monarchia flottáját. Biztos révbe érkeztünk, ahol hajónkat dokkba emelhettük s kijavíthattuk rajta azokat a sérüléseket. amelyeket hányódásában, alattomos szinteken szenvedett. Vitorláinkat kifoltoztuk s megújultan indultunk uj Htunknak a történelmi igazság, a boldog és a régi Nagy- magyarország felé. Hazánkban példás és európaszerte irigyelt rend van, rend az állam- háztartásban, rend az utcán és rend a munkában. Mi nem szaggatjuk fel az utcaköveket, hogy barrikádokat emeljünk belőlük, mi nem pusztítjuk el azt, ami van, mi nem szedjük fel a köveket, hanem lerakjuk. Mi nem ismerjük mit jelent rettegni attól, hogy a polgárháború golyói betévednek az ablakon. Mi szegényen ugyan, de békességben élünk, abban a megértő és békés magyar testvériségben, amely meg tudja édesíteni a száraz kenyér izét is az éhes szájakban. S hogy ez igy van, az annak a férfiúnak köszönhető, aki koro(A „Békés“ munkatársától.) Temesvári) Imre dr. országgyűlési képviselő vasárnap délelőtt Köröstarcsán beszámolót tartott. A népes és lelkes hangulatú népgyülésen Moldoványi János főszolgabíró és Faijl Gyula dr. vm. titkár kíséretében Fájj István dr. főispán is megjelent. A főispán az üdvözlő beszédre adott válaszában hangsúlyozta, hogy nem Íróasztala mellől, hanem közvetlen érintkezés és saját tapasztalatai alapján akarja intézni a vármegye ügyeit. A keresetnélküliek súlyos helyzetét szivén viseli s úgy ő, mint az e tekintetben is nagy megértést és segítő készséget tanúsító kormány állandóan azon van, hogy a munkásság keresethez jusson. A gyűlés keretében Temesváry Imrén kivül Fayl Gyula dr. vm. titkár is beszédet mondott, s Gömbös Gyula államférfiul érdemeit és a kormány eredményeit méltatva, a Nemzeti Egység zászlaja alatt való osztatlan tömörü- i nátlanul is feje a magyarságnak, vezére a magyar lelkeknek, aki ezelőtt tizenöt esztendővel fehér lován bevonult Budapestre. Tisztelet, szeretet, hála és alázat él a magyarság szivében iránta. Legyen élete áldott és áldás a magyarságra, legyen élete továbbra is és sokáig a magyar jövendő drága záloga ! lésre hivta fel a választókat. Délben népes közebéd volt, amelyen Fáy István dr. főispán is beszédet mondott. Délután a főispán és kísérete Békésre ment át, ahol több helyen látogatást végzett. Mindenütt nagy lelkesedéssel és szeretettel fogadták, úgy hogy minden túlzás nélkül állapíthatjuk meg, hogy a Nemzeti Egység gondolata az utóbbi hónapokban igen jelentős hódító munkát végzett a megye területén. Hivatali és iskolai szünnap november 16-án. A kormány rendeletét adott ki, hogy vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó Budapestre b .‘vonulásának 15. évfordulója alkalmából november 16 án, valamennyi állami, törvényhatósági és közigazgatási hivatalban ünnep tartassék. Egyben iskolai szünetet tartanak ezen a napon a vallás- és közoktatásügyi minisztérium felügyelete alá tartozó összes felső , közép és alsófoku állami tanintézetek. De nem csak az állami, hanem az egyházi iskolákban is iskolai szünetet tarta- I nak. A Nemzeti Egység pártjának diadalutja Köröstarcsán és Békésen. T ARCA Id. Terényi Lajos. — Visszaemlékezés — Irta: KÓHN DÁVID. V. Terényi Lajos az országgyűlés feloszlatása után — mint Zsilinszky Mihály már említett orosházi emlékbeszédében is mondotta róla—„mélyen és sötéten hallgatott magányában, várva a bizonyosnak hitt uj fordulatot; sem ő sem barátai nem hitték volna, hogy az 1861-iki országgyűlésen-való szereplésével befejezte politikai pályafutását, melyen kétségtelenül előkelő szerepre volt hivatva. Minden túlzás nélkül mondható, hogy ha Isten életének kedvez vala, alkotmányos életünknek egyik vezércsillaga leendett. Ezen állításra feljogosítanak rövid életpályájának szép eredményei, de feljogosítanak különösen azon kiváló szellemi és jellemvonások, melyek őt a közönség kedvencévé tevék. Mint politikus, ifjú korától kezdve a szabadelvű, demokratikus eszmék hirdetője és követője volt. Ezen eszmék rajongó szeretete azoknak ékes tolmácsává tévé őt. Az ékesen szólás mesterségének azt a módját, mellyel a fiatalságot és a néptömeget el lehet ragadni, senki sem ismerte jobban, mint Terényi Lajos. Bátor fellépése, mely a meggyőződés szilárdságát jelölé, megnyerte a közönséget. Délceg magatartása, elegáns külseje, férfiasán szép feje és hangja bizonyos tiszteletet parancsoltak. Eszméinek tisztasága, azoknak értelmes fejtegetése, az érzelemre hatni képes hasonlatok és képek ügyes alkalmazása mind összemüködtek arra, hogy a hallgatóság necsak meggyőzöttnek, de egyúttal lelkesültnek érezze magát általa. Erről tanúságot tett az orosházi nép is, amely úgyis mint szolgabiráját, úgyis mint országgyűlési képviselőjét j nem egyszer megtapsolta és vállain meghordozta. | És nem csupán a vidéki közönségre, de az ! ország legműveltebb közönségére is tudott hatni, amint azt az országgyűlésen tett felszólalásai mutatták. Mig gondolkozásában és érzelmeiben a legvalódibb demokrata állott előttünk, finom modorában és lovagias magaviseletében mindig az arisztokrata jellem vonását ragyogtatá. Egyfelől szülőföldjének bérces vidéke, az ottani 1848. előtti középosztály ősi typusa, mely úgy a társadalom, mint a természet külső formájának egyenlőtlenségét tárta fel előtte ; másfelől nevelő földjének róna tája és a demokratikus élet egyenlősége akként tudták benne kifejleszteni a kétféle irány tulajdonait, hogy ő azokkal a legmagasabb és legalsóbb társadalmi körökben egyaránt hódítani tudott. Az előkelőség és népiesség ritkán vegyült egy férfiúban oly érdekesen és teljesen, mint Terényiben. Igen, ő büszke volt, gőg nélkül; előkelő volt hányavetiség nélkül ; tekintélyes, a dicsőség hajhászata nélkül; népies, parlagiasság nélkül; nyájas, hízelgés nélkül; leereszkedő, lealacsonyodás nélkül; bátor és nemes, kihívó nyegleség nélkül. Szívesen és gyakran megfordult az előkelő körökben, de a földműves kérges kezét is szívesen megszorította. Szóval; a társadalom minden rétegében otthonos volt és önmagához mindenütt hü maradt. Ezért el lehet mondani, hogy ámbár a nyilvános küzdelmet nem kerülte, neki ellensége nem volt egy se, hive sok, tisztelője mind.“ Zsilinszky e megkapóan szép jellemzésének igaz voltát Terényi gyulai kortársai mindenben megerősítették. 1876-ban történt, hogy Hajóssy Ottó, a vármegye főjegyzője és Ju.?th Gyula, akkor még gyulai szolgabiró, (a későbbi országos 48-as pártelnök, majd a magyar képviselőház elnöke) felkerestek engem azért, hogy vállaljam el az Endrefi Károly szerkesztése alá került „ Bélés“ munkatársi tisztét. Ez ugyan — mint későbbi szerkesztői előlépésem is — semmi díjazással nem járó „nobile officium“, de egyben mint alig húsz esztendős fiatal embernek, diszes pozíció volt, annyival inkább, mert a „Békés“, akkor nemcsak Gyula városának, hanem az egész vármegyének egyetlen lapjaként jelent meg és mint ilyennek, a közvéleményt nemcsak tolmácsolni, hanem irányítani is kellett. Ezt azért említem fel, mert én az ebből rámháruló nagy felelősségérzet miatt nem éreztem magamat hivatottnak e tiszt betöltésére, ugyanis szerény hivatali állásom miatt nem forogtam mind addig azokban az előkelő társadalmi körökben, amelyek a székhely
