Békés, 1934. (66. évfolyam, 1-101. szám)

1934-09-13 / 72. szám

2 BÉKÉS 1934 szeptember 13 Tizenötezer pengős munkához jutottak a gyulai iparosok az egri norma ápoldájának átalakítási munkálatainál. (A „Békés“ munkatársától.) Több- izben is megírtuk már, hogy a város az egri norma szegénygondozási intézményének céljaira a gróf Almásg-család kastélya terü­letén álló egyik cselédházat megvette. Az emeletes épület azonban, úgy, ahogy van nem alkalmas az intézmény elhelyezésére, ezért átalakítják. Az átalakítás munkálataira versenytárgyalást irtalc ki s arra nem keve­sebb, mint 54 iparos adta be ajánlatát. A mérnöki hivatal a pályázati határidő lejárta után, szeptember 5-én, megkezdte a benyúj­tott ajánlatok felülvizsgálását s annak ered­ményeképpen Varga Gyula dr. polgármester a következő iparosoknak, mint legolcsóbb ajánlattevőknek, adta ki a különféle munkákat: A föld, kőműves és elhelyező munkát Dávid J. Istvánnak 4,282'87, az ácsmunkát Heilinger Antalnak 2,256’01, az asztalos- munkát Demkó Jakabnak 2,191’—, a laka­tosmunkát Tóth testvéreknek 704’30, vas­gerenda szállításra megbízást ugyancsak a Tóth testvéreknek 691’70, a mázoló és szobafestő munkát Vincze Ferencnek 981’50, az üveges munkát Werner Józsefnek'602’60, A ,,BÉKÉS“ számára irta N Á Lapunk múlt számában „Vissza Ramseshez!“ címmel közöltük a cikk­író fejtegetésének első részét, amely­nek kiegészítése az alábbi cikk. Ha a közterheket csak az érdekelt adó­zók tartanák magasaknak, joggal lehetne őket elfogultsággal vádolni. De Tayler nép­A falakról óriási zöld korongok függnek alá, rajtuk arany szent jegyek. Az egyik bolthajtás . alatt öreg mohamedán ül, előtte két fiatal és letom- pitott hangon vizsgáztatja őket. A vagyontérő szőnyegeken másutt is emberek ülnek. Arcukon látszik, hogy a lelkűk nagyon-na- gyon messze jár. Közben eltelt az idő, sietnünk kell. A világhírű nagy szerályra már alig jut idő. De hiszen itt nem a részletek, az adatok és a szá­mok fontosak, hanem az a varázs, ami rabul ejt mindenkit, aki egyszer is járt az Aranyszarv váro­sában. Sor kerül még a kincseskamrára is. Ez a ragyogás már fáj. Ami pedig az értéket illeti, hát itt sem lehet számokban beszélni,.. . . A hajón már alkonyodik, mire visszaérünk. Az opálszinü égre felrajzolódik a minaretek tüz- hegyes sziluettje. — Szép város, de piszkos, — mondja egy olasz és fekete szemében felizzik a szent Márk tér kristálytiszta költészete. — Piszkos, de gyönyörű, — sóhajt valaki mögöttem. Neki van igaza. a vízvezetéki, csatornázási munkát a Bekker Antal cégnek 2,460’18, a villanyszerelési munkát ugyancsak a Bekker Antal cégnek 541’92 pengős összegben. A bádogos mun­kát Szabó Ferenc és Friedrich József bádo­gosmesterek kapták meg 331 ’60 pengős ajánlatuk, mig a vászonredőnyök szállítására Fábián András kapott megbízást 324-— pengős ajánlata alapján. A kútfúrást, amint az különben előre­látható is volt, békéscsabai vállalkozónak, Hrabovszky Mihály kutfurómesternek jut­tatták 468 pengős költségvetési összegben. Az átalakítási munkákat tehát egy félezer pengős munka kivételével gyulai iparosok fogják végezni. Tizenötezer pengő relatíve nem sok ugyan, de a mai munka- nélküli világban, különösen a mostoha sorsú gyulai iparosoknak, mégis sokat számit. Igen helyesen teszi a város vezetősége, hogy a munkákat nem az inségmunkák keretében, hanem vállalati utón végezteti. A munkákat a vállalkozók 8 napon belől megkezdik. OR JENŐ, az OMKE titkára. szövetségi biztos legutóbbi jelentéseiben több ízben megismételte, hogy Magyarország még mindig azok közé az országok közé tartazik, amelyekben a legmagasabb az összes adó- teherből egy-egy lakosra eső átlagos adó­fejadag. Az egyes államok adófejadagiának egy­mással való összehasonlítása nem könnyű munka. Egyes államokban ugyanis az állami költségvetésen belül számolnak el olyan be­vételeket és kiadásokat, amelyeket más ál­lamokban esetleg külön szerv kezel s ame­lyekben tehát teljesen azonos természetű kiadások nem szerepelnek a költségvetésben. De vannak egyéb szempontok is. Mindenki ismeri a következő régi pár­beszédet. A tanár vegytanórán azt kérdezi a diáktól: „Meg tudnád-e mondani, hogy mi van egy liter tejben ?“ — „Egy liter tej­ben van — feleli a diák — hat deciliter tej és négy deciliter viz.“ Nos hát lehet, hogy ez Gyulán egy jó vicc. De pl. Buda­keszin ez egy jó tej. Pengőre átszámítva teljesen azo­nos összegű adófejadag jelent­het snlgosabb vagy kevéssbé sulyos terhet aszerint, hogy az illető államban milyenek a kere­seti viszonyok. A népszövetségi biztosról mindenki tudja, hogy a pénzügytannak és közgazdaságtannak ezeket az alaptételeit jól ismeri s ezek tuda­tában állapította meg többször is, hogy mily magas a magyar adóteher. Állítását — saj­nos — nincs módunkban megcáfolni, bár­mennyire szeretnők is. Laky egyetemi tanár, kiváló statisztiku­sunk éppen a közelmúltban tett nyilatkoza­tában hangoztatta, hogy a magyar adóstatisztika csak akkor lesz igazán jő, ha az egyes foglal­kozási ágakra vonatkozóan kiilön- külön is kimutatja, mily arányban nehezednek e foglalkozási ágakra a közterhek. Kétségtelen, hogy a trianoni szerződés elsősorban okozója a közterhek és teherbírás közötti aránytalanságnak, de senki sem kény­szeríti Magyarországot arra, hogy minden túlterhelést egyedül a mai generáció vállára hárítson. Egész sereg olyan intézkedést lá­tunk más kérdésekben, amelyeknek gyümöl­csét legjobb esetben dédunokáink fogják él­vezni. Akkor viszont igyekeznünk kell oly megoldást találni, amellyel a mai túlzott terhek egy részét is át lehet hárítani a ké­sőbbi generációkra. Itt van pl. az elszakított területekről ide szorult nyugdíjasok teher­tétel többlete s más hasonló terhek. A magyar nemzeti jövedelmet legkivá­lóbb közgazdászaink évi 2‘5 milliárd pengőre, sőt egyesek csak 2'3 milliárdra becsülik. Ezzel szemben a pénzügyminisztérium hiva­talos kimutatása szerint az 1932-ben befolyt adóbevételek 1.067 millió pengőt tettek ki, tehát az évi állami adóteher a nemzeti jöve­delemnek kb. 40 százaléka, azaz, amint azt a Vidéki Kereskedelmi Testületek miskolci országos értekezlete megállapította, az adózó polgár minden évben öt hónapot a kincstárnak dol­gozik és csak hét hónapot ön­magának. Minthogy azonban az autonómiák részére fizetendő járulékokkal együtt a közterhek a nemzeti jövedelemnek 50 százalékát is ki­teszik, végeredményben a fele munkaérték a közé. Az egyes cikkeket terhelő kincstári haszonrészesedések, de közvetve a többi adók magassága is igen jelentékeny mértékben járul hozzá az egyes cikkek árának indoko­latlan magasságához, egyes cikkéknél egye­nesen árstratosféra előidézéséhez. 1924-ben a népszövetség a hivatalos magyar pénzügyi kormánykörökkel egyet­értőén állapították meg, hogy az ország nem bir el nagyobb költségvetést 400 mil­lió pengőnél s ennek ellenére sokkal kedve­zőtlenebb viszonyok között feltornászták a budget keretét az imént említettnek két és félszeresére. Imrédy Bélának határozottan vannak érdemei az elődeitől örökölt költség- vetési keret lefaragása terén, de még mindig nem juttatott el bennünket a kívánt, alacso­nyabb határig. Imrédy pénzügyminiszter ur szerint további lefaragás már lehetetlen, viszont Évi munkánkból öt hónap eredményét a közterhek emésztik fel. Csak két hónap munkáját élvezzük magunk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom