Békés, 1934. (66. évfolyam, 1-101. szám)
1934-05-06 / 35. szám
IjXVI. évfolyam 35. ssáa. Vasárnap Ayula, 1934 május 6. Előfizetési árak: Negyedévre: Helyben . . 1 P 60 fill. Vidékre . . 3 P 20 fill. Hirdetési díj előre fizetendő. BÉKÉS POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények hirdetések és nyiltterek inté- zendök. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 fillér. Felelős szerkesztő : DOBAT FERENC. Megjelenik csütörtökön és vasárnap. Száraz nappalok és száraz éjszakák nyugtalanítják a magyarságot. Hetek óta nem volt eső, a vetések tikkadtan vágyakoznak a kiszáradt rögökön s ahogy üde zöldjük mind halványabbra és sárgábbra hanyatlik, úgy lesz napről- napra nyugtalanabb a földdel küszködő magyarság álma. Nappal a horizontot kémük a nyugtalan szemek, éjszaka félalvásban vigyázzák az eső- neszre sóvárgó lelkek az egek mozdulását. Az egek azonban nem mozdulnak, nem nyílnak meg a felhők csatornái s a reménység virágja kezd már aláhanyatlani a magyar síkokon. Szomorú aggódás ütötte fölénk gyászos sátorát s hogy volt-e eső, lesz-e eső, e szorongó kérdésekkel ébredünk és térünk meg az éjszaka párnáira. A hangszóró membránjából úgy lessük az időjárásjelentés szavait, mint az ítéletet, amely vagy a nincs sötét tömlöcére vet, vagy a megtermett élet fényére juttat. Minden gondolatunk az esőé, megjön-e már és mikor ? Ez most az ország legfőbb gondja, az most a legfőbb, a legiga- zabb'és legőszintébb érdeklődéssel kisért probléma. Ez igazán a kenyér problémája, a szó szoros értelmében vett kenyéré s nem azé, amelyet a pártpolitika teknőiben dagasztanak a nemzeti és osztály-boldogulás aggódó lelkű pékjei. És mégis, e súlyos gondban, e szorongó várakozásban, e nagy boldogtalanságban is milyen boldog ez a kis tenyérnyi ország. Semmi más probléma nem háborítja, mint az esőé. Körül Európában vajúdik a politikai élet, Párizsban Stavisky-botrány vanés a kommunisták felszaggatják az utcaköveket s barikádokat emelnek belőlük, Romániában politikai gyilkosságok és összeesküvések vannak, Spanyol- országban egyik forradalom és véres csata a másikat éri, a császárvárosban petárdák robbannak s a horog- kereszt és a vörös ököl rémitgeti az ujrendiek álmát. Mindenütt csak baj van, véres küzködés, csak Magyar- országon van nyugalom, csend és béke. Itt mindég egy a zászló, itt utakat építenek s nem pedig felszaggatják őket, itt rend van, panamák és botrányok viharától mentes, szélcsendes hely, ahol lényegében egy a A háborút megelőzőleg már 2 évvel kezdődtek meg a gyulai állami, akkor még vármegyei kórházban az orvosi továbbképző előadások. Már akkor belátták, nemcsak a vármegye orvosai, de azok is, akik a vármegye sorsát intézik, bogy a megye egész frakciók célja s egyformán becsületesek az eszközök. Mi a rádiónál nem arra fülelünk, hogy bányán estek el a barrikádokon s bogy a politikai összeesküvők kiket tettek el láb alól, hanem figyeljük a meteorológiai műszerek munkáját, a barometrum jelzéseit, azt, hogy lesz-e már eső? A békés, csendes esőt várjuk, nem pedig a politikai fordulatokat, nekünk nem vérrel áztatott kőkockák kellenek a jövendőhöz, hanem esővel áztatott búzatáblák. Isten jóságos tenyerének piciny darabkája, milyen szép is vagy esőért való könyörgésedben, milyen bölcs is vagy te, Magyarország s milyen jó hazája, milyen nyugalmas otthona is vagy te nyugtalanságodban is a maréknyi magyarnak. Esőért aggódsz ? Lesz, mert az az Isten és nem az emberek dolga. közegészségügyére milyen nagy jelentőséggel van, ha orvosai tudományuk haladásával folytonosan lépést tartanak. A háború után Budapesten és az egyetemi városokban folytatták ezeket a továbbképző előadásokat, de csakhamar a megváltozott gazdasági Vígszínház, Magyar szinház, Városi szinház, Belvárosi színház, Kamara szinház. A fene tudja mindet. Úgy látszik megszaporodtak a színházba járók, hogy annyi szinház kell. — Dehogy szaporodtak. A lateiner nem jár színházba, mert minden héten csökkentik a gázsiját. A kereskedő, az iparos nem a színházba jár, hanem a vagyonfelügyelőhöz egyezkedni. Az ifjúság állás után jár, a munkás, ha van keresete, a mozib jár, meg a futballmeccsre, ha nincs keresete, a“* zálogházba, meg a népkonyhára. Nem jár itt más színházba csak az ügyeletes rendőr, meg a tűzoltó. — Hát akkor miből tudnak megélni a színházak ? — Hát meg tudnak élni ? !... (A hídhoz éri — Nini! Motorcsónakverseny van. Vájjon ki ül abban a száguldó, pompás csónakban ? — Egy rendőr. A mentőőrségböl. — Mit keres az a Dunán ? — Kimenti a gazdasági viszonyok miatt a Dunába ugró Öngyilkosokat, Az a dolga. Azért szervezték a mentöörséget. — Enyje öcsém, hát nem okosabb lenne az életet úgy szervezni, hogy senki se kívánkozzék belőle a Dunába ? — Okosabb, de nehezebb. Mentöörséget szervezni könnyebb. — Aztán van ezeknek sok dolguk ? — Nincs biz’ ezeknek. Mert aki igazán öngyilkos akar lenni, az nem itt ugrik a Dunába, hanem Csepelen, vagy Szentendrén. így ezek csak A Békésmegyei Orvosszövetség Gyulai Továbbképző Előadásai T A. It € A Gyula bácsi Pesten. — Beszélgetés az autótaxiban. — (Gyula bácsi 25 éve nem volt Pesten. Most feljött Gyuláról a Nemzetközi vásárra. Vártam a Keletinél. Szeretek vele diskurálni, mert a saját szemével néző és saját fejével gondolkozó ember. Nagyon megváltozottnak találta Pestet, ahogy a taxin befelé mentünk. Szinte örömmel üdvözölte a Baross szobrot, mint régi ismerősét.) — Ez legalább a régi. Kár, hogy nem a régi a menetjegy ára is. Akkor zóna volt, olcsó volt az utazás. Ezt csinálta Baross, ezért kapott szobrot. ,— Bizony jó volt a zóna. Nyolc pengőért Fiúméba mehetett az ember. A tengerig. — Ma alig tudunk Gyuláról Sarkadra menni annyiért. Mégse volt jó, úgy látszik, mert eltörölték. Pedig jó lenne visszacsinálni. — Csak próbálgatnák visszacsinálni a „filléressel.“ De nem meri megcsinálni egyik miniszter se azt, amit Baross csinált. — Fél, hogy olyan szobrot talál kapni, mint Baross. — Gyula bátyámnak nem tetszik ez a szobor ? — A szobor tetszik, csak a ruhája nem Mert ha nem gérokk lenne rajta, hanem cifra szűr, pörge kalap, pitykés lajbi meg gyócsgatya, fokos lenne a kezében és az lenne ráírva, hogy: „Ki a legény a csárdában“, hát egész jó szobor lenne. ■ — Hogy tetszik a Rákóczí-ut? — Olyan mint régen. Nagy forgalom, kevés haszon. De mi fene ormótlan hindu síremlék eset- lenkedik ott balra a temető körül? — Az a „Társadalombiztosító.“ Az első felhőkarcoló Pesten. — No, nem nagyon válik díszére se a városnak, se az O.T.I.-nak, Inkább hagyjuk a felhőkarcolókat Amerikának. — Felőlem akár az egész „Társadalombiztosítót“ Amerikába vihetnék. Nem hiszem, hogy sokan rínának utána. (A taxi megáll a Nagykörút sarkán, mert a közlekedési, lámpa tilost jelez.) — Hát az a bácsi miért tornászik az ut közepén ? Éu is csinálom ezt minden reggel. Ez a „Mein System“ tana. Nagyon egészséges. De a „törzshajlitást jobbra“ nem jól csinálja — Nem tornászik az. A forgalmat irányítja. A közlekedési rendőr. — Minek azt irányítani. Talán csak tudja mindenki hová igyekszik ? — Nem biz’ az. Van, aki a babájához igyekszik és a Rókus kórházban ébred fel. Ha felébred. Mert közben elgázolják. — Nahát a fene lakna Pesten. Ha itt az embert flaszternak használják (felcsillanó szemmel) Ni, a Népszínház ! A régi öreg Népszínház... Blaháné .. Hegyi Aranka ... Pálmai Ilka. .. Küry Klára... Istenem! Vájjon kik játszanak most benne ? — Bizony nem azok. Hiszen már régen a Nemzeti Színház jött ide. Arait lebontottak. — Persze, hisz’ olvastam. Bizony kár a Népszínházért. No de termett helyette elég uj színház.
