Békés, 1934. (66. évfolyam, 1-101. szám)

1934-05-06 / 35. szám

2 Békés 1984 május 6 viszonyok arra a belátásra vitték rá a Magyar Országos Orvosszövetség békésmegyei fiókját, hogy a tovább­képző előadásokat ismét Gyulán tartsa meg. A súlyos gazdasági helyzet az orvosok túlnyomó nagy része számára szinte lehetetlenné teszi, hogy lakó­helyüket hosszabb időre elhagyják és messzebbre utazzanak. Gyula a maga elsőrangú közegészségügyi in­tézményeivel, ezek élén a Dr. Tauf- fer Emil kiváló igazgatása alatt álló állami kórházzal mindenképen alkal­mas arra, hogy ilyen továbbképző orvosi előadások szinhelye legyen. Ezért már évek óta ismételten meg­rendezi a Békésmegyei Orvosszövet­ség az orvosi továbbképzés központi bizottságának támogatása mellett — továbbképző előadásait, amelyek a békésmegyei orvosi kar páratlan ér­deklődése mellett zajlanak le. Az idei továbbképző előadásokat május 12-én és 13-án a gyulai állami kórházban tartják meg és ezek során immár másodszor hangzik el a Kaczvinszky emlékelőadás is. A békésmegyei or­vosszövetség u. i. már a múlt évben elhatározta, hogy a gyulai kórház kiváló és annak népszerűségét mint­egy megteremtő főorvosa, Dr. Kacz­vinszky János emlékére minden év­ben emlékelőadást rendez, és az előadót Kaczvinszky művészi plakett­jével tünteti hi. Ez évben a plakettet, amely Técsy László szobrász-művész kiváló alkotása, Dr. Bakay Lajos bu­dapesti egyetemi sebész prof.-nak nyújtja át a szövetség. Bakay pro- fessornak, az országoshirü sebésznek előadását megelőzi a megye közsze­retetben álló ny. főorvosának, dr. Zöldy Jánosnak megemlékezése Kacz­vinszky Jánosról. Az előadások pro- grammja a következő : 1934 május 12-én szombaton dél­előtt 9 órakor Hajnal József dr. a békésmegyei fiókszövetség elnöké­nek megnyitója 9—10-ig Karoliny Lajos dr. egyt. m. tanár : A gyakorló orvos laboratóriuma (bemutatásokkal) 10 —11—ig Remenár Elek dr. Az ap- pendicitisről. 11—12-ig Szatmáry Se­bestyén dr. egyet. m. tanár: Gombás bőrbetegségek. 12—1-ig Szórády Ist­ván dr.: Elmebetegek zárt intézeti elhelyezéséről. Délután 3—4-ig Páll Gábor dr.: Lágyrész-sérülések szülés kapcsán. 4—5-ig. Issekutz Béla dr. egyet. ny. rendes tanár : A collapsus gyógyítása. 5 órakor Zöldy János dr. Visszaem­lékezés Kaczvinszky Jánosra. Utána Dr. Bakay Lajos egyet. ny. tanár Kaczvinszky emlékeíőadása: A teta­nus elterjedése Magyarországon. 1934. május 13-án, vasárnap dél­előtt fél 10—fél 11-ig Gáli Géza dr.: Emphysemáról és bronchitisről. Fél 11 — fél 12-ig Csépay Károly dr. egyet, m. tanár. Basedow kór therápiája. Fél 12—1-ig: vitéz Duzár József dr. egyetemi ny. r. tanár: A fiatal cse­csemő anyagcsere zavarai. A tanfolyam egész tartama alatt gondoskodás történik arról, hogy a gyulai állami kórház különböző osz­tályain érdekesebb esetek diagnosti- kai és therápiai szempontokból is­mertetve legyenek. A gyulai állami kórház a jelentkező orvosoknak a lehetőséghez képest ingyenes lakó­helyeket biztosit, ugyanott az összes (A „Békés“ munkatársától.) Annak idején, amikor a város a Békésme- gyei Villamossági r. t-al az áram­szolgáltatásra vonatkozó szerződést megkötötte, egy vezetékhálózati tér­kép készült, amelyen pontosan fel lettek tüntetve azok az útvonalak, résztvevő orvosok 2 napi teljes ellá­tási költségét a fiókszövetség viseli. A kereskedelmi minisztérium a részt­vevőknek 33 százalékos vasúti ked­vezményt engedélyezett. 12-én, szom­baton, este 8 órakor közös vacsora lesz a Komló nagytermében, utána autóbusz járat megy Békéscsabára. Az orvosi továbbképzés központi bizottságának múlt évi nagygyűlé­sén az egész ország előtt megemlé­keztek nagynevű professzorok arról, hogy a gyulai továbbképző előadá­sok úgyszólván a leglátogatottabbak az egész országban. Minden remény megvan arra, hogy az idei előadások a maguk változatosságánál és gya­korlati értéküknél fogva Békésvár- megye és a szomszédos megyék or­vosainak nagy részét ismét Gyulára vonzzák. Ebben az orvosszövetség vezető­ségén és a rendezőbizottságon kívül, nagy érdeme van Korossy György vin. főispánnak és dr. Márky Barna vármegyénk alispánjának, akik lehe­tővé téve Békésvármegve anyagi hoz­zájárulását a tanfolyam anyagi kiadás­nak fedezéséhez, rendkívül nagy mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy megyénk közegészségügyének nagy hasznára ezeken az előadásokon mi­nél több orvos vegyen részt. ahol még nem volt hálózat sahol a vállalatnak a hálózatot ki kell épí­tenie. Mikor a belterületi átépítések befejeződtek, a város felszólította a vállalatot, hogy a szerződés értelmé­ben a kikötött kültelki vonalakat építse meg. A Villamossági a felszó­A Villamossági r. t. megkezdte a világítási hálózat kibővítését. őgyelegnek a Dunán. Motorcsónakfutási rekordot állítanak fel. — Hát állásnak ez nem rossz. Sok diplomás irigyelheti, de nem tekinthető a gazdasági válság megoldásának. De hát hol van ma megoldás? „Weitenvurschelu “ Ez a mottó mindenütt. Ki- evickélni valahogy e bajból ma, újra kezdjük hol­nap. Erre a filozófiára kellene oktatni az élet­untakat is. — Okosabb lenne ilyen tanfolyamot szervezni. — Bizony nehéz ma az élet. De lám az öreg Gellérthegy bírja. Pedig de sokat döngették a szikláit. Nini, miféle uj kulipintyót szorítottak az oldalába ? — Az a Pálosbarátok uj kolostora. — A Pálosoké? Az egyetlen magyar alapí­tású szerzeté? Akiket még József császár kergetett ki Magyarországból? No ez derék, hogy vissza­hozzák őket. Sok jó magyar szerzetes jöhet megint vissza. — Nem magyarok jönnek, hanem lengyel barátok. — Lengyelek! Mikor annyi derék magyar papunk van? No, ezért kár volt lesmirglizni a Gellérthegyet. Úgy látom öcsém, nincs itt semmi baj, ha most is mi látjuk vendégül a lengyeleket. Azt hittem, most mi járunk vendéglátásra a len­gyelekhez. Aztán mi dolguk lesz ezeknek a derék Pálosoknak ? — Őrzik a sziklatemplomot, amelyik ott bent van a barlangban. — Mit keres akkor itt a „dsessz-bend“ hangja ? — Az a szomszédos Gellértfürdő terraszán szól. Ott táncolnak az ötórai teán. — Hm ! Ez furcsa lesz Amott a pálosbará­tok éneklik majd a litániát, itt meg foxtrottot táncolnak saxofoara. Ilyet csakugyan nem hallani másutt Ennek a kedvéért már csak lesz ..idegen- forgalom“ Budapesten. Ha már a gyógyvizeinkkel nem tudtuk azt csinálni, mert a fürdövárosi miliőt elrontottuk a sziklatemplommal, a sziklatemplom kuriózumával meg Jem fogunk idegent, mert a kegyhely misztikus magasztosságát elrontjuk a „dsessz bend“-del. Ehhez értünk mi, nem az ide­genforgalomhoz. Hogy egymás mellé tegyük, ami nem egymáshoz való. Itt van mindjárt az Erzsébet- hid. Ez a gyönyörű ivelésü, merész mérnökálom. Mindenütt útnak vezetik a hidat, nálunk hegynek építették. így rontották el a pesti Dunapartot a villamossal, a Lánchídfőt a raktárokkal, Erzsébet királyné bronzszobrát a márványszobornak való kupolába dugták, a „haza bölcsének“ szobra mellé illemhelyet raktak, a jó levegőnket meg tönkre tették a szél irányába épített gyárövezettel. Sze rencse, hogy ez a a város olyan gyönyörű, hogy elrontani még igy se lehetett. — Pedig eleget mesterkedtek rajta. Mi le­hetett volna pedig ebből a szép fővárosból, ha tervszerűen építettük volna. A telekspekulánsok és hozzá nem értők kizárásával. Pedig itt lenne a Közmunkatanács ! — Annak a működése kimerül az utcanevek megfogalmazásában. Nem is csoda: „Gróf Tisza István útja“, „Szent Imre herceg ntja“, „Gróf Bethlen István bástyasétány“. Ilyen hosszú, az idegennek megtanulhatatlan utcanevek csak Hono­luluban lennének, de szerencse, hogy ott nincs Közmunkatanács. Jó, hogy Gyulán sincs. — Ott legalább nem akadályozza senki a vá­ros szépítését. Többet is törődnek ott azzal. Öröm­mel láttam, mikor Gyulán voltán. — Törődni törődnek, de pénz az nincs a tö­rődéshez. Ott már azt is tudják, hogy kevesebbet ártott volna a kultúrának, ha kisebb polgári is­kolát építettek volna, de rendesen fizethetnék an­nak tanárait. Ilyen szegények vagyunk, nem „ru- zsozhatjuk“ magunkat, ha kenyerünk sincs. No, de gyerüuk a Parlement felé. Szeretném látni az uj Tisza szobrot. Még a Kossuthét se láttam. De előbb nézzük meg itt a Nagy Kristóf szobrot. Ked­ves ifjúkori emlékem. Sokat vártam előtte... va­lamikor. Hej szép fiatalság !... — Nincs az már itt. A házat lobontották, aztán újat építettek, a szobrot elvitték. — De bizony itt van az. Látom is. Csak feltették az első emelethez. Ott van! — Nem az a szobor az, mert az a város­háza udvarán van. — Hát akkor micsoda szobor? Hasonlít Nagy Kristófhoz, mégse az. Akkor talán a mai rendszer szobra. Nem Nagy Kristóf a kis Jézus sál, hanem a protekciós nagybácsi, aki a vállán viszi be a reményteljes unokaöcscsöt a zsíros ál­lásba. Ez lesz az ! Mig abban is e kort tükrözi, hogy az unokaöccsiről is szobrot öntöttek. A leendő nagyságot. Miért ne? Ha élő nagyságokról is lehet freskókat festeni, utcákat elnevezni, szobrot faragni, akkor miért ne lehetne már előre szobrot

Next

/
Oldalképek
Tartalom