Békés, 1933. (65. évfolyam, 1-102. szám)
1933-11-26 / 92. szám
LXY. évfolyam 93. ssána Vasárnap íííyuüe, 19:13 November 36, Előfizetési árak: Negyedévre : Helyben . . 1 P 60 fill. Vidékre . 3 P 20 fül. Hirdetési díj előre fizetendő. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. Dobav .láuos könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek iuté- zendők. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 fillér. Felelős szerkesztő : 0Ü1UY FERENC. Megjelenik csütörtökön és vasárnap. Hát menjünk közpályára?... Konkoly Kálmán öcsémnek. Nem szeretném, ha azt hinnék rólam, hogy a gondolatokkal küzdő fiatalsággal csulolódn' kedvem lett volna, amikor a közpályákra tö rekvós helyett a mai élet szükségleteinek megfelelő termelési területekre próbáltam felhívni a fiatalság figyelmét. Sokkal jobban szeretem az ifjúságot, semhogy szenvedésüket, aspirációikat meg ne érteném írásom célja épen a fiatalságnak csalódásoktól vsló megóvása volt. Mi „öregek“ már az ut végéről illúziók nélkül nézünk vissza arra a pályára, melyet a fiatalok az ut elejéről, illúziókkal szemlélve, máskép látnak. Mert hiába Írja Konkoly Kálmán öcsém, hogy a fiatalság illúziók és ambiciók nélkül, csak azért a kis biztos kenyérért megy a közpályára. Nem ismerném a fiatalságot, ha nem tudnám, hogy mindenikük lelkében ól a titkos gondolati bogy : „Én ezen a pályán is boldogulni fogok^ mert különb vagyok mint más,,.. Nem lenne fiatal ember a fiatalember, ha nem éreznó a marsall-botot a háti zsákjában. Szegények nem tudják azt, amit mi, hogy a hivatalban nem mindig, sőt többnyire nem a tehetsége sebbűk, legszorgalmasabbak és la képzettebbek csinálnak karriert, mert éppen ezeknek a jogos önbizalma és büszkesége mellé nem férnek azok a más tulajdonságok, melyek a hivatali előmenetelhez szükségesebbek emezeknél. Megingathatatlan hitem, hogy azzal az energiával, akaraterővel és idővel, mellyel ma egy parányi kis állásba jutás protekciója után szaladnak, sokkal nagyobb eredményeT A»€ A A gyulai színészet krónikájából. Irta: Kóhn Dávid. III. Krecsányi 1885-iki szezonja. A Korona arénájában az emlékezetesebb szini szezonok közül kettő emelkedik ki, melyekről külön érdemes szólani. Az egyik a Krecsámi Ignác 1885-ben, a másik a Ditrói Mór vezette Thália színtársulaté. Mind a két szezon olyan volt, hogy mindegyikről külön cikkben kell Írnom. Krecsányi 1885 tavaszán Debrecenből Egerbe vitte társulatát. Rosszul ment ott neki, minek egyik oka, az ugyanebben az évben Budapesten tartott első Országos kiállítás volt A közönség annak a látogatására tartogatta s költögette inkább a pénzét és nem igen járt színházba. Én, aki évtizedeken át benső barátságban voltam Krecsányival, aki különben addig már kétszer, utólszor két évvel előbb, 1883-ban játszott már Gyulán, levelet kaptam tőle Egerből, amelyben irta, hogy azt az időt, amíg ősszel Aradra, uj állomása helyére vonul, ha csak lehetséges, szeretné Gyulán tölteni. De nagyon fél eljönni, mert ha Gyulán is olyan rosszul találna neki menni, ahogy Egerben, az valóságos katasztrófa lenne rá nézve. Már pedig a pesti kiállítás miatt ettől nagyon kell tartani. Ő nagyon jól ösmeii előző szezonjaiból Gyulát és csak akkor kockáztathatja meg a Gyulára jövetelt, ha legalább két lehetne elérni azokon a munkaterületeken, melyeken talán még sinc3 minden íróasztal, zug ós fülke úgy agyonzsufolva, mint az egyéni kezdeményezést, ötletet, szorgalmat, tudást oly kevéssé használni képes közhivatalban. Állom és vallom, hogy a céltudatos, következetes és kitartó munka, ha nehezen is. még mindig könnyebben és dusabban hozza meg gyümölcseit azokon a szabad pályákon, melyeket, hajlamának megfelelően választ az ember. De persze ehhez az is kell, hogy ezekhez épen olyan kedvvel és ambícióval fogjon a fiatalember, mint a hivatalhoz, ne pedig a detronizált királyfi mártirkoszorujával a fején. Sajnálom a diplomás fiatalságot, de sajnálom, a diplomátlan fiatalságot is, mert az élethez való jog nemcsak a diploma kiváltsága. Sőt a ma>, tótágast álló időkben a diploma értéke, sajnos, annyira devalválódott, hogy reális fiatalembernek tudnia kell, hogy az nem biztosit már páholyülést tulajdonosának az élet arénájában. Az ma már csak belépőjegy a vendéglőbe, de az ebédhez ülésre nem jogo sit. Azt külön kell kiveszekedni. S ebben a veszekedésben bizony megtörténik, hogy — amint Kálmán öcsém azt oly averzióval említi — doktorok nevei kerülnek a cégtáblákra, gépészmérnökök vállalnak villanyszerelést és diplomás orvosok nyitnak nyakkendő szana tóriumot“. S erre ón azt mondom, jobb egy jólmenő füszerüzletben ülni jogi doktorként, mint egy üres ügyvédi irodában, többet ér villanyt, rádiót szerelni jó pénzért, mint diplomával kölcsönök után szaladgálni ós okosabb még diplomás orvosnak is nyakkendő szanatóriumban beszedni a javítási munkabért, mint nyolcvan bérletet biztosíthatnék neki. Ez tehát, — miután hat egész széksort kellett béreltetni — súlyos, csaknem teljesithetlen feltétel volt. Hiszen, ha nagyon jól megy, akkor a bérlet Gyulán legfeljebb — de az is ritka esetben — 40—50 helyre rúgott. A két évvel ezelőtt, éppen az Appo- nyi Albert gróf védnöksége alatt, Gyulán az országos segéd és tanoncmunkakiállitáson tervbe vett pesti kiállítás súlya e mellett, szini szempontból, nem csak Egerben, hanem mindenütt tehát Gyulán is érezhető volt. Hogyan lehessen negyedik, ötödik, sőt hatodik sorban is bérlőket találni, mikor mindenki, ha már bérel, az első, vagy — és akkor már az „igénytelen“ és „szerény“ jelzőre tart számot — legalább a második sorba törekszik ? Mégis gondoltam merészet és nagyot és neki fogtam a lehetetlen megvalósításához, Kísérlet volt, amely ha nem sikerül, lemondok minden továbbiról. Készítettem egy aréna helyrajzot, egyben kiállítottam a bérlet aláírási ivet és elmentem az akkori gyulai társadalom egyik legtekintélyesebb és legelőkelőbb, amellett finom lelkű s nagy szinpár- toló úrnőjéhez, jóemlékü Csiffra Imrénéhez. Elmondottam neki, milyen kiváló szini erők vannak a társulatnál. Hegyesi Mari, aki akkor tavasszal vendégszerepeit a Nemzeti Színházban „Denise“ címszerepében és nyomban leszorződtetrék oda, de csak az aradi szezon után volt a Nemzetiben állását elfoglalandó, tehát Gyulára még okvetlenül eljön, Podor Fruziiia, Maár Julia, Siposné, Krecsá- nyiné Kiss Verőn, Závódszky Teréz, őrleg Flóra, Halmayné Harmat Emma, Lacsarckné Nyilas Ilona, továbbá Tiszay Dezső, Boránd Gyula, Nyiaz üres orvosi rendelőben hiába várni a pácienseket. — Az ambiciók is épp ebben maradnak így. — Hovatovább meg kell szokni, hogy a diplomaszerzés, bármily szép és becsülésre méltó teljesítmény is, mégsem biztosítja az egyén részére a boldogulást, ha mellőle egyéb kellékek : összeköttetés, protekció, élelmesség, szerencse hiányoznak. Nem lehet a diplomaszerzésből az életre oly messzemenő gónyekot támasztani, azért sem, mert a diplomát megfelelő szorgalommal, idővel, akarattal és anyagi eszközökkel minden átlagember megszerezheti s korántsem igényli az egyéni kiválóságnak azt a mértékét, mely a politikai, hadvezért irói, művészi, üzleti, stb. karrierekre szükségeltetnek. E karriernek megfutóit diploma nélkül is kiemeli egyéni kiválóságuk az átlagból. Aki erre a belátásra eljut, az kevésbbé lesz sajnálandó, mint az a diplomás fiatalember, aki szivdobogva fogadja a nehezen kiprotegált Kinevezést ós örül annak a csekély kis illetménynek, melyet egy szervezett munkás méltatlankodva utasítana vissza, mint munkája leértékelését. De még sajnálnivalóbb az az öreggé vált fiatal diplomás, aki évek múltán elboruló lélekkel álíapitja míg, hogy a megélhetést jelentő, várt előmenetelre hiába várt s tiz évi szolgálata mellett, az iletmány- esökkentések mellett kevesebb a fizetése, mint pályája kezdetén. Higyjék el u mai fiatalok, hogy a boldog idők ..H regjeinek“ is voltak eltemetett álmaik, melyeket a hivatal ro botjaiban tettek sírba, olyan lólekszántó mun kábaD, amelynél a bokasülyodóses pincérek gyógyítása százszor magasztosabb, emberibb ós ambíciót, keltőbb feladat. Az álmokból nem lasi Mátyás, Horvát Arnold, Haday Sándor, Pálf' György, Halmay Imre és még egy csomó jó színész és mellé kitűnő zenekar. Kizárólag nagyságos asszonyomtól függ, hogy egy kis ripacs társulat jöjjön helyettük Ggulára (mert volt ilyen pályázó is) avagy Krecsányiek. Hogyan ? Kérdé ő csodálkozva tőlem. Úgy, ha nagyságos asszonyom, az első sor helyett, amelyben szokott bérelni, aláír most nekem a hatodik sorban két ülést. Ha ezt megcselekszi, akkor megtudom csinálni a feltételül kikötött nyolcvan bérletet, anélkül azonban meg sem kísérlem azt. Az úrnő megértett és a teljes üres bérletiven a hatodik paiban aláirt két bérletet, szerényen hozzátéve, hogy ő nem hiszi ugyan, hogy az ő aláírása az általam remélt eredményt vonná maga után. Én azonban a két bérlet birtokában bizalommal folytattam a bérlet gyűjtést. A közönség nagy megrökönyödéssel vett tudomást róla, hogy a város egyik legelőkelőbb úrnője hatodik sorban bérel, de ennek meg volt a sikere, hogy a szerénységben csaknem senki sem akart mögötte maradni. Sokan tehát még a hetedik és nyolcadik padsorban is jegyeztek bérletet, úgy, hogy a hátrább eső padsorok hamarább népesedtek be bérlettel, mint az első s második sorbeliek. Végeredményül tehát a kikötött nyolcvan helyet százát bérletet tudtam összehozni, bizonyítékául annak, hogy a színészet ügye nemcsak kulturális, hanem helyrajzi kérdés és probléma is. Miután pedig a nagy bérlet azonkívül rendszerint nagy publikumot is szokott a színházba vonzani, az előadások mindenike harmadfél hónapon át, a szó szoros értelmében zsúfolt színkörben
