Békés, 1933. (65. évfolyam, 1-102. szám)
1933-11-19 / 90. szám
LiXV. évfolyam 90, sKá,aia Yesárnap ®yuía, (9Ü3 ]¥«Teml>er 19. Eíáflzetési árak : Negyedévre : Helyben . . 1 P 60 fill. 7ídékre . 3 P 20 fül. Hirdetési díj előre fizetendő. POLITIK Ál, TÁRSADALMI £8 KÖZGAZDÁSZAT! LAP Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inté- zendök. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 fillér. Felelős szerkesztő : DOBAY FERENC. Megjelenik csütörtökön és vasárnap. Mégis csak megkezdi a Villamossági R. T. a külterületek közvilágítási hálózatának megépítését. (A „Békés“ munkatársától.) Megírtuk annak idején, hogy a város a Békésmegyei Villamossági Részvénytársasághoz a külterületek közvilágítási hálózatának kiépítése ügyében átiratot intézett. A vállalat ugyanis arra az álláspontra helyezkedett, hogy az utcai vezetékeket csak ott állítja fel, ahol fogyasztókat is tud akviráini, illetve ahol rentábilissá tudja tenni a befektetést. A város ezt az álláspontot természetesen nem (A »Békés« munkatársától) Lapunk előző számában megírtuk, hogy a város képviselőtestülete szerdán délután közgyűlést tartott. A közgyűlés egy részéről már beszámolót is adtunk. Megírtuk, hogy a város a kövezési hozzájárulások összegét 25 százalékkal redukálta, a kamatot 6 százalékra leszállította s a hátralékok megfizetésére 12 és fél évi részletfizetési kedvezményt adott. A határozati javaslatot, amelyet a képviselőtette magáévá, hanem a szerződés vonatkozó szakaszára hivatkozva, a közvilágítási hálózat haladéktalan és teltétel nélküli megépítését kérte. Az erélyes hangú levélre november 14 iki kelettel tegnap érkezett meg a válasz, amelyben közli a vállalat, hogy helyszíni szemlére rövidesen bizottságot küld ki s a kérdést úgy igyekszik megoldani, hogy az közmegelégedést keltsen. testület egyhangúlag elfogadott, az érdekeltek tájékoztatására az alábbiakban részletesen ismertetjük : Azon utcák burkolásánál, ahol az állam, vagy a vármegye az útépítés költségeihez hozzájárult (Városház-, Megyeház-, Kossuth Lajos-, Bonyhády- és Szent István-utca), az eredeti szabályrendelet szerinti egyharmad- egyharmad hozzájárulási arányt továbbra is fenntartja. A többi összes mellékutcákban, amelyek az utóbbi nyolc év alatt burkoltattak : Dömény*, Dürer-, Fecske , II. Rákóczi Ferenc-, Rázel-, gróf Klébelsberg-utcák, valamint a régi és az uj Ajtós-utca és a Szent Imre- téri háztulajdonosok terhére előirt és az eredeti útburkolási szabályrendelet alapján kivetett burkolási kozzájárulás összegét 25 százalékkal leszállítja. Ezen leszállítás folytán a város összlakossága átveszi a teher felét és a felét fizetik az úttest kétoldalán lakó háztulajdonosok. A sarokháztulajdonosok két utca részéről kivetett összes kivetési összegéből további 25 százalékot töröl a város. A késedelmi kamatot a kivetés idejétől évi hat százalékra leszállítja, akár befizették a költségeket az érdekeltek, akár nem. Az esetleges túlfizetést az érdekelteknek a város visszafizeti. A város, az engedmények után m’tatkozó összes útburkolási költséget, amely még 1933 december 31-én fennáll, hatszázalékos kamattal tőkésiti és 25 féléves, évi hatszázalékos előleges kamatozású tőke- törlesztéses tartozássá alakítja át. Ezek szerint tehát 1000 pengő tartozás után a 12 és féléven át a félévi annuitás összege 56 pengő 28 fillér lesz. Ezt az összeget január és julius hónapokban kell az érdekelt háztulajdonosoknak megfizetni. Természetesen az ellen, aki nem fizeti meg a részleteket, a végrehajtási eljárást megindítják. emlékű összegyűjtője s megzenésitője, dirigálta a nagyszámú zenekart. Dékány Teréz (Jokainé Laborfalvi Rózának tudvalevőleg legbensőbb barátnője) volt a csodaszép hangú koloratura. Káldyval Gyulán léptek boldog házassági frigyre. A társulat tagjai voltak: Radetzky Sarolta, Zádorné Petrovits Ilka (a későbbi Gerőfyné). Ennek a jutalomjátékára tisztelői száz aranyat gyűjtöttek és adtak át neki. Dóry Judit, a legjobb drámai színésznők egyike, ki itt is maradt Gyulán férjhez menve Kis Gyula megyei tisztviselőhöz. Maár Julia (a későbbi Bács Károlyné), Marcell Géza, a kiváló buffo, Szakáll Antal, felesége Török Rózsi, Zajonighy, Kápolnai énekes színészek, Szatmáry Árpád (az utolérhetetlen Szatyi ur) Boros, hires komikus és még számos jeles tehetség. Igaz, hogy hetenként csak négyszer játszottak. Hétfő, szerda s péntek szünnapok voltak és csodálatos, az igazgató még se fizetett rá a gyulai szezonokra, sőt kikereste a dologi kiadások mellett a társulat teljes gázsiját is. Ez úgy lehetett, hogy Dékány Teréznek 80 forint, Káldynak pedig 60 forint vott csak a havi fizetése. Ok kapták a legmagasabb gázsit. Csupán az Aradról Gyulára s innen Aradra visszautazás költségeit kellett a di- rektornnk a gyulai szezonra ráfizetnie. De ez se volt nagy summa. Ahány úri fogat volt ugyanis Gyulán, pedig akkor még hejh ! bőségesen volt, valamennyi ingyen állott erre a célra a társulat rendelkezésére. Csak egy baj volt, de az azután igen nagy A gyulai színészet krónikájából. Irta: Kóhn Dávid. II. A Korona vendéglő arénája. Prielle Kornélia, — mint itten vendégszereplésekor nekem mondá — 1857-ben még egyszer volt Gyulán, de akkor egy egész kis színtársulat kötelékében, amely már nem a kastélykert lovardájában, amely csak egyszer volt szinihelyiség és pedig 1850-ben, nem is a Korona termében, hanem másutt játszott. Amint kinyomoztam, ez a másutt 1857-ben a vármegyeházával szemben levő főszolgabírói lak és az akkori földszintes, primitiv katolikus bérház közötti udvar volt, ahol egy fából rögtönzött kis színpadon, fedetlen nézőtéren tartották pár héten át előadásukat. Ezekre vonatkozólag azonban nem tudott a művésznő bővebbi adatokat nyújtani. Még egy színi helyiségről szólhatok, amelyre valószínűleg magas korban levő gyulai emberek még emlékezhetnek. Ez a városházával szemben levő, most Schneider Mátyás építőmester polgártársunk házának udvara volt. A házban akkor „Petőfidhez cimzett kávéház tulajdonosa Silkes János 1874 nyarán készített ugyancsak színpadot, fedetlen nézőtérrel, ahol a közönség pár héten át Vúradi nevű színigazgató előadásait látogatta, jobban mondva maradt távol azoktól. A kis ripacs társaság ugyanis nem tudta a gyulai közönség akkor már erősen kifejlődött műigényeit kielégíteni. A magas műigények az 1869 és 1870-ik esztendőkben fejlődtek ki Gyulán. Nevezetesen az egyetlen Nagyváradot kivéve, ahol csak három évtizede múlt, hogy téli színház létesült, (fájdalom, ma már az is alig mondható magyarnak) a múlt század végéig pedig csak nyári állomás volt, nem csak Csonka, hanem egész Nagy-magyarországon j nem volt vidéki város, amely — nyári szezon ; szempontjából — olyan nagy jelentőségű lett volna, amelyhez annyi nevezetes sziniesemény fűződnék, mint Gyula városához. Gyulának a vidéki nyári színészetet illető nagy fontosságát csak azzal illusztrálom, hogy az 1867-ik kiegyezés utáni 1869 és 1870 iki esztendőkben, az akkor még alig 15000 lakosú s nem szinmagyar ajaku kis városka, éppen olyan nyári állomása volt az aradi, mint aminő a nagyváradi volt akkor a debreceni szintursulatnak. Jóemlékü Fotlinnss János volt az aradi direktor, aki úgy 1869, mint 1870 kora tavaszán, rögtön a téli évad befejezte után, eljött teljes társulatával Gyulára s itten egészen szeptember végéig, tehát teljes öt hónapön keresztül játszóit. Erre nem volt akkor, de azóta sem példa egy elsőrangú társulat életében. És micsoda egy társulat volt a Follinuszé ! Az akkori legkiválóbb szinierők voltak közöttük. Hogy másokat ne említsek, Káldy Gyula, a pesti operának később nagyérdemű és országos tekintélyű-igazgatója, a kuruc dalok hervadhatatlan Gyula város minden polgára három munkanapot ajánl fel a Körösök hajózhatóvá tételére. A képviselőtestület ragaszkodik a városi kertészeihez.
