Békés, 1933. (65. évfolyam, 1-102. szám)

1933-07-16 / 55. szám

L.3L Vi é^fol^sam 55 »iám Vasárnap ^ynia, 8&1&3 juüus Mi Előfizetési árak : Negyedévre : rtelyben . 1 P 60 fill. ' idékre . 3 P 20 fill. ■nrdetési díj előre fizetendő. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. Dobay János könyvkereske­dése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inté- zendők. — Kéziratok nem adatnak vissza, Felelős szerkesztő : DOBAY FERENC. Megjelenik csütörtökön és vasárnap. A földművelésügyi miniszter kedden Gyulára érkezik. Egyes szánt ára 10 fillér. SZERTE A HATÁRBAN mindenüt megpendültek a kaszák s a kincs­esei áldott arany kalászok széles rendekben fekszenek el az aratók nyomában. Hersegnek a kaszák, kipirult arcú leányok és asszonyok dalolva verik a markot. Lelkűk és szivük tele van azzal az ősi örömmel és áhítattal, amely a magyar embert teljes lényében el­tölti takaráskor. Szinte szertartás nekik az aratás, szertartás minden mozdulata: a ka­szát lendítő karok ritmusos rendvágása, a marokverés rög fölé hajlása, a kéve átölelése, mikor körülkötik s a mozdulatok, mikor a kévékből a megszüretelt földeken keresztet raknak. Az aratók részére nincsen más a világ­ból, csak az ég és a föld, az ég, amely fel­nevelte és megérlelte a gabonát esőivel és napfényével, s a föld, amely a magot ölében tartotta és emtette titkos erőivel. Nincsen más, csak az arannyá érett gabona, amelyet be keli takarítani, nincsen gond, sem hátra-, sem előre- gondolás, csak az eltöltő munka. Csak a láz, a takarás áldott láza, melyben nem érződik még a fáradság sem, az sem, hogy a rög forró, s hogy a napból lángeső ömlik. Csak mennek előre, egyre beljebb az arany tengerbe, meg nem álló lendülettel, a megtelt kalászok örömének kábulatával, an­nak az ősi törvénynek a parancs-szava alatt, amelyet megszegni, az érett kalászt le nem aratni: a legnagyobb és a legritkább bűn a magyar sikokon. Benne van a levegőben, s mondja az ég, a föld, zizegi a kalász, dalol­ják a szinek : aratni kell, aratni kell és aratni jó, dalolják a szivek és ajkak s a dalok, mint áldozatok füstje, égnek szárnyalnak. Zeng a róna, nőnek a tarlók, sokasodnak a keresztek, és estidőn, mikor ereszaljon lepi­hennek a megfáradt testek és valahonnan távolról felbug a cséplőgép, édes nyugalom ad párnát az álomrahajló fejek alá. Ilyenkor érezzük át minden hangjában a magyar kö­szöntés igazságát: áldás, békesség. Áldás, mely egy egész esztendő falatját jelenti, mely­ből megnyugvás és mosoly támad s békes­ség, amely Istennel közeli s amely tenyerén testvéri falatot hordoz. Áldás : békesség. Ál. dott légy telt kalász, Isten legpuhább és leg­selymesebb terelő ostora, áldása és békessége telkeknek és testeknek. De Krisztus pecsét­jével megjelzett buzamag, légy áldott nemcsak kalászban és aratáson,, hanem további utaidon is, malmok csatornáin és boltok mérlegein! Ki termettéi, áldás, teremjél békességet. Le­hessél azzá, aminek Isten szánt s ne lehes­sél rosszlelktiek kezén dézsmált hányaddá s az öröm, amit keltesz, ne csak a takarás pünkösdi királysága legyen, hanem újig való tartós megbékélés. Aranykalász, te vagy a fák­lya, vezérlőnk a magyar sikokon, köszöntünk Véged, köszöntjük újból való fényességedet. (A „Békés“ munkatársától.) Kállay Miklós főldmivelósügyi miniszter a vármegye vezető ségéhez érkezett híradás szerint kedden dél­előtt Gyulára érkezik. A miniszter ugyanis országos körútra indult s e körútja során vá­rosunkat is útba ejti. A vármegyeházán tör tónő fogadtatására az egész vármegyéből be­jönnek mezőgazdaságunk tekintélyesebb fak­torai s Márki) Barna dr. alispán vezetésével ők fogadják az érkező minisztert. Kállay M>k­(A „Békés“ munkatársától.) Szombaton délelőtt az inségmunkálatoknál alkalmazott építőipari munkások egy küldöttsége kereste fel 'Hetlinger Károly főjegyzőt s azt a kérelmet terjesztette elő, hogy a város az eddigi 20 filléres órabért emelje felJLO fillérrel, vagyis 30 fillérre. Kérésüket két érvvel is iüdokohák, és pedig azzal, bogy a 20 filléres órabér mel­lett megélni nem tudnak, továbbá, hogy a magánmunkáltatók is a város által fizeteit órabért veszik alapul, már pedig ha a 20 fil­léres órabér a napi megélhetés biztosítására kevés, akkor abból télire eltenni meg ópenség. gél lehetetlen. Az építőipari munkásoknak ugyanis a télre is kell gondolniuk, arra az időre, amikor nem lesz keresetük, már pedig a mai rendkívül alacsony órabér mellett ezt nem tehetik. Heilinger Károly lőjegyző kórésü­(A „Békés“ munkatársától.) A harminc fok körüli meleg elérkeztével végre a strandon is megkezdődött az élet. Csütörtökön még alig ötven n voltak a fürdőzők, péntekre számuk azonban már háromszázra emelkedett. Á tá­gas, bővizű partfürdőben egy nap alatt telje­sen kialakult az élet, hangos zsivaj tölti be úgy a vizet, mint a pompás homokkal tele szórt partot. Fejesek csobbanak, víztől csillogó labdák repülnek a napsütésben, izmos, fiata los testek lengenek a nyújtón s a többi tor­naszereken. A fák alatt vidám tere fere folyik, egy egy kártyaparti is kialakult már, a parton pedig lustán elnyujtózva hosszú sorban he­vernek, akik süttetik magukat. Látszik, bogy a strandólet még csak néhány napos; még senki sem barna, legfeljebb harsányan vörös. Talán azért, hogy a Veszteséget behoz­zák, csinálják némelyek, hogy még az ebéd­jüket is bevitetik s szinte reggeltől estig lu­bickolnak és sütkéreznek. Felbecsülhetetlen értéke van ennek a partfürdőnek, különösen lés körülbelül 11 órakor érkezik autón s előre­láthatólag mintegy fél órát tölt Gyulán: Lá­togatását nagy érdeklődés előzi meg, különö­sen gazdakörökben, annyival is inkább, mert a miniszter a gazdikat helyzetük és észrevé­teleik felől megkérdezi s kívánságaikat meg­hallgatja. Kállay Miklós minden bizonnyal több aktuális kérdés tekintetében is nyilatkozni fog, úgy hogy látogatásának politikai tekin­tetben is meglesz a maga érdekessége. süket sajnos, nem tudta teljesíteni, mert az inségmunkák fedezete teljesen kimerült s csak arra van még pénz, hogy a jelenleg folyamat- ban lévő munkákat az előirányzott költségek mellett elvégezzék. Meg kell állapítanunk, hogy ha a depu- táció állításai fedik a valóságot, s a magán- munkáltatók tényleg az inségakció munkabé­reit veszik irányadóul, ez az eljárás teljesen igazságtalan és méltánytalan az építőipari munkássággal szemben. Elvégre azt be kell látnia mindenkinek, hogy a város, költség- vetése szűk keretei között, nem vállalhatja a bárszabályozó szerepét, nem pedig főkép- pen egy olyan akcióban, amelynek az a célja, hogy a munkanélküliek minél nagyobb réte­gét juttassa kenyérhez. j ma, amikor külföldre menni nyaralni nem I csak hazafiatlanság, de az anyagiak hiánya miatt szinte lehetetlenség is. A gyulai strand, amelyet sok-sok város méltán irigyel tőlünk, a nyara:ást teljesen pótolui tudja, ízléssel és szakértelemmel van berendezve, vize álian* dóan bő és frissülő s Demcsak egészségi szempontokat szolgál, de szórakozásra is bő alkalmat nyújt. Bizonyosra vehető, hogy a háromszázas létszám, ha ilyen kánikulai marad az idő, rö­videsen kétszeresére emelkedik, ami annál is valószínűbb, mert a fürdőjegy s a bérletek árát a tulajdonosok igen méltányosan állapí­tották meg. Ha elgondoljuk, mi volna, ha a partfürdő nem létezne, akkor tudjuk csak igazán felbecsülni az értékét. Ki kellene kutyagolnunk valahová a Körösre, s mire hazajönnénk, ismét úgy éreznénk magunkat, mintha nem is fürödtünk volna. így azonban, itt a várós közepén, valóságos áldás s ha nem volna is, életre kellene hívni. Inségmunkások küldöttsége a városházán. A magánvállalatok Ss as inségakció órabérévé! dolgoztatnak« liD?-. . ...v , Százak fürdenek naponta a strandfürdőben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom