Békés, 1933. (65. évfolyam, 1-102. szám)
1933-07-16 / 55. szám
Békés 1933 julius 16 3ÍYILT-TÉB. E rovatban közlőitekén felelősséget nem vállal a szerkesztőség. Miért vonultam le a „Békésmegyei Hírlap“ frontjáról, mint annak szellemi vezére? Joggal kérdezhetik sokan önmaguktól ezt, illetéktelenül mondhatnak meséket erről, éppen ezért kérem meg a Békés felelős szerkesztőjét, hogy adjon az igazságnak és ezzel kapcsolatban az egyéni és társadalmi Ítéletnek helyet ezen kérdésben. Ezt azon erkölcsi megiadokolással merem kérni, hogy amikor a „Békésmegyei Hírlap“ szellemi vezérségét és irányítását átvettem, a Békés felelős szerkesztőjénél történt látogatásom alkalmával jelen volt a „Békésmegyei Hírlap“ jelenlegi felelős szerkesztője és kiadója, és szóbeli megállapodást kötöttnek, hogy a közszellem tisztaságát a közélet becsületes őreiként fogjuk ebben a városban a sajtó utján szolgálni, ami egy tisztességes sajtóorgánumnak nem egyetlen, de első etikai kötelessége. Ezért merem hinni, hogy a tényekkel felszerelt igazságnak a Békés nagyrabecsült felelős szerkesztője, kollégiális érzésből helyt ad ezen cikkemnek. * * . * A Kultúra Rt. szanálása után, úgy éreztem, hogy a lap szellemét fel kell frissíteni, tartalmilag még a mai gazdasági viszonyok mellett is gazdagabbá tenni. Mint amerikai állampolgárnak a sajtó- törvény legfeljebb a „főszerkesztői“ minőséget engedi meg közszereplés terén. Harmóniát kerestem és kontaktust a gyulai társadalom vezetőivel és magával a néppel, melynek gyermeke vagyok. A lap lendületnek indult. Voltak múltból maradt üzleti összekuszáltságok, amelyek a Kultúra Rt. jelenlegi érdekeltségének újabb anyagi áldozatot jelenthettek és jelentenek, de minthogy az ügykezelés nem az én hatáskörömbe tartozott, keveset tudtam ezekről pozitív formákban. Az ügyvezetőigazgató, aki egyúttal a felelős szerkesztője a „Békésmegyei Hirlap“-nak, végezte az üzleti ügyeit a vállalatnak. Mint amerikai állampolgár ezt nem is végezhettem volna felelősség mellett. Hogy ezt a munkakört elláthassam, a belügyminiszterhez folyamodott munkavállalási engedélyért a Kultúra Rt. jelenlegi iigyv. igazgatója. Látva a Kultúra Rt ügykezelésének hiányosságát, a szakszerűség minimálitását, egy memorandumot nyújtottam be az igazgatóságnak, amelyben vállalom a Kultúra Rt. üzleti ügyeinek szakszerű rendbehozását, amelyre az igazgatóságtól nyolc napi írásbeli választ kértem. A memorandum lényege, hogy: a főszerkesztő legyen a lapszellem irányitója, (ami eddig is volt) a kifelé való szükséges és köteles reprezentálás, vezércikkek és iránycikkek írása, ilyenek ellenőrzése, a szerkesztői munkakör beosztása stb. Elbocsátások és újabb alkalmazottak felvétele az ö hozzájárulása nélkül ne történhessék meg. Üzleti téren, minden áru és anyag megrendelésének ellenjegyzése és annak az ellenőrzése, hogy ezek meg is érkeztek és rendeltetésükre használtattak fel. Megállapítottam a nyomdai üzemvezető kötelességeit, hogy a vállalat minél prosperálóbb lehessen, azzal a megindokolással, hogy ez nemcsak üzleti vagy kereskedelmi vállalat, de kifelé presztízst kell tartania A kereskedelmi részek lebonyolítására egy bankot ajánlottam, mint közvetítőt, ami komoly vállalatoknál egyrészt az ellenőrzést teszi biztosabbá, másrészt az esetleges raklamációk indokoltságát ellenőrizheti, ami nagyobb vállalatoknál elkerülhetetlen az idők folyamán. Az igazgatóságtól hivatalos formában erre választ eddig sem kaptam, csak félhivatalosan, magánjellegű levélben, amelyben az igazgatóság pont az ellenkezőjét irta, mint amit cselekedett. A lap fején julius 14-én: Felelős szerkesztő és kiadó: Kiss Sarolta, megkérdezésem, beleegyezésem nélkül, holott az ügyvezető-igazgató dátummal el nem látott levelében- julius 7-iki kézbesítéssel ezt Írja; „Jelenleg a „Békésmegyei Hirlap“- nak a főszerkesztője vagy, ezt az állásodat semmiképen sem érinti a mi személyes ügyünk. Ha úgy érzed, hogy tudsz velem tisztán puszta hivatalos alapon együttműködni, úgy ez ellen nekem nincsen személyileg semmi ellenvetésem. Ha nem, úgy megadok minden lehetőséget arra nézve, hogy vissza vonulj. Ez teljesen tőled függ.“ Ezzel szemben az ügyvezető-igazgató megbízott egy újságírót, addigra, amig a Kultúrába be nem megy, hogy mindenben helyettesítse. Julius 13-án minden értesítés nélkül levétették nevemet a lapról, holott még aznap munkakörömet betöltöttem írásokkal. Tiltakoztam az ellen, hogy az újságíró, minthogy jogerősen el van Ítélve, minthogy kegyelmi kérvényét is visszautasították, nem keresve ennek az okait, szerkesztőségi tag legyen anélkül, hogy a lap erkölcsi integritása kárt ne szenvedne. Tiltakoztam az ellen, hogy valakit is felvegyen az igazgatóság fizetéses alkalmazottként a szerkesztőségbe, mert túlterheli az üzlet büdzséjét. Jellemző, hogy amikor már nem voltam a lap főszerkesztője, Gömbös miniszterelnök programjának amerikai visszhangjáról Írtam vezércikket szignálással, ezt közölték, de a szignaturát lemetszették a kéziratról Ilyen adottságok mellett csak természetes, hogy akkor is visszavonultam volna, hogyha meg nem történik a szerintem való erkölcsi hiba, hogy az adott irás dacára a visszavonulás útját részemre a „Bekésmegyei Hírlap“ hasábjain nem biztosították. Ezen, Írással bizonyítható tényem után azokra bízom ezen eljárás elbírálását, akik erre hivatottak is. * * * Most pedig szabadjon nyilvánosság előtt azt mondanom, hogy tizenegy esztendeig voltam, több éven keresztül egyszerre két lapnak is szerkesztője egy szerkesztőségi asztal mellett. Szerkesztői intaktságomat soha támadás nem érte. Mostani hazautazásommal pedig azt képzeltem el, hogy van részemre ezen működési minőségemben Gyulán ttrritórum, szívesen szolgálom a tisztult közéletet, a becsületes magyar érzéstől áthatott politikai irányzatot, készséggel veszem ki részem minden köz- és magyar munkából, mint ahogyan az amerikai magyarság minden mozgalmában részt vettem, szóval, írással és cselekedettel — erre való felkészültséggel és egyúttal az amerikai népnek is irhatok amerikai lapokban, amivel csak szim- páthiát kelthetek a magyar nép nagy igazsága iránt azokon a fórumokon, amelyeket ezért a hazavágyásért, egv újabb jövőért, szülővárosom iránti nagy szeretetemért otthagytam. Más szemszögből elbírálható indokai a „Békésmegyei Hírlap“ vezetőszellemétől való eltávolodásomnak, nem tartoznak a nyilvánosság előtt való megítélés kódexébe. Megköszönöm a „Békés“ nagyrabecsült szerkesztőjének ezen, szerintem mégis csak a nyilvánosság elé tartozó nyilatkozatom leközlését és vagyok ; Gyula, 1933. julius 13 őszinte hive Prattinger Ferenc lapszerkesztő. BELVÁROSBAN vagy belvároshoz közel készpénzfizetés mellett HÁZ VÉTELRE kerestetik. Cim a kiadóhivatalbin. j80 2-2 A gyulai hadirokkantak ablak- tisztítási vállalatot létesítettek. A Hadirokkantak, Hadiözvegyek és Hadiárvák „HONSZ“ gyulai csoportja közhíré teszi, hogy Gyula megyei város polgármesterétől, mint elsőfokú iparhatóságiól 8253—1933. sz a. nyert Iparigazoivány alapján, ajtó, kirakat, tükör, ablak, stb. üvegtisztogatásü rolcsin és zárolajozási válalatot létesített. Az említett munkálatokat szakavatott és teljesen megbízható hadirokkant, vagy hadiözvegy végzi. Erre való hivatkozással teljes tisztelettel arra kérjük úgy a hatóságok mint intézetek vezetőit, továbbá az üzlettulajdonosokat és magánosokat, hogy az említett munkák elvégzésével csekély havi díjazás felszámítása mellett csoportunkat megbízni szíveskedjenek. „ Honssu gyulai csoport vezetősége. Báró Wenckheim Béla-utca 9. Telefon : 90 Értesítők. (Folytatás.) III. A községi polgári fiúiskola 60 oldalas értesítőjét Schreiber Oltó igazgató szépen feldolgozott érdekes anyagból állította össze. Az értesítő legelső oldala néhai gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszternek, az iskola megteremtőjének emlékét örökiti meg. A következő cikk Implom József tanár tollából való, aki az intézet agilis, 25 éves jubileumát ünneplő igazgató tanárának, Schreiber Oltónak érdemeit méltatja meleg hangon. A polgári iskola sport, önképzőköri, cserkész éietóről szintén érdekes cikkek számolnak be. Az iskolának 207 növendéke volt akik közül legtöbben, 35-en, a kis iparos szülők gyermekei közül kerültek ki. A negyedikes tanulók legnagyobb része az iskola elvégzése után szintén ipari pályára ment. A tanulók tanulmányi előhaladása, egészségi állapota általában kielégítő volt, magaviselet tekintetében sem merült fel ellenük semmi ki fogás. A tanári könyvtár 42, az ifjúsági könyvtár 159 darabbal gyarapodott. Az oktatást 8 tanerő végezte. IV. Az 50 éves jubileumát ünneplő községi fiu-iparostanoneiskola értesítője már külsejében is dokumentálja a jub Iáris esztendőt: Kovács Lajos tanár Ízléses linómetszete díszíti a ledőlapot. Az értesítő első oldalát Schreiber Ottó igazgató néhai gróf Klebelsberg Kunó emlékének szenteli. Az iskola félszázadának történetét közel 40 oldalon, ugyancsak ő ismerteti. A rendkívül érdekes, mindenre kiterjedő figyelemmel megszerkesztett iskolatörténet statisztikai adatait grafikonok szemléltetik, amelyeket Kovács Lajos tanár metszett linóleumba. Növendéke 168 volt az iskolának, kiket 2 főhivatású tanerő és 8 óraadó oktatott. Igen érdekes az a statisztikai kimutatás, amely a taaulók szakmák szerinti elosztódásával foglalkozik. Legnagyobb volt a borbély-tanulók (21) a hentes-tanulók (18) ás a szabc-lanulók (16) száma. Egy másik rendkívül érdekes táblázata az értesítőnek az, amely az egyes iparágak fejlődéséről, hanyatlásáról, vagy kihalásáról nyújt kimutatást, A nagy részletességgel megszerkesztett, értékes iskolatörténetből és a statisztikai táblázatokból a város ipari élete markáns vonalakban domborodik elő. Az értesitő igen érdekes ol ■ vasmány. Szenzációs! ^ a sziaházbao ! Sz A szezon két legnagyobb slágere egy napon! Délután -4 órakor Este 8 órakor Zsákbamacska KADETTSZERELEM
