Békés, 1930. (62. évfolyam, 1-104. szám)
1930-05-24 / 42. szám
2 Békés 1930. május 24. latozás egy helyiségben sem lesz és hogy a helyiségekbe» feliratok fogják minden vendég figyelmét felhivni junius 4-ének végzetes jelentőségére. A sajtó nagyhatalmától függ, hogy a fenti intézkedés országszerte megvalósuljon. E napon délután, pontban négy órakor mng- szólal a Bazilika nagyharangja és szomorú kongá- sát valószínűleg rádiónk világszerte elviszi. Kérjük Főszerkesztő Urat, hívja fel a nagyközönséget, hogy e trianoni harangszót levett kalappal hallgassa végig az utcákon és tereken. Meg vagyunk győződve arról, hogy a magyar sajtó mindent megtesz oly irányban, hogy a magyar társadalom e gyásznapot csendesen, de méltóságteljesen és feledhetetlenül, gyászunkhoz és annak mérhetetlen nagyságához méltóan ülje meg, úgy hogy külföldön is visszhangot keltsen és benyomást tegyen. Tudjuk, hogy nyitott ajtókat törnénk be, ha mindezen kérésünket behatóbban indokolnók. Fogadja Főszerkesztő Ur kiváló tiszteletünk nyilvánítását, amellyel vagyunk Budapest, 1930. május 13. kész hívei: Ajtay József sk. báró Perényi Zsigmond sk. ügyv. alelnök. országos elnök. A gyulai polgári iskola cserkészzászlójának felszentelési ünnepe. A gyulai polgári fiúiskola cserkészcsapata díszes, művészi zászlót kapott s ezt vasárnap délelőtt szentelték fel ünnepélyes keretek közt. Az egyes templomokban történt megál- dás után a polgári iskola udvarán ment végbe az ünnepség, melyen Széchenyi Antalné grófné zászlóanyán kívül a város társadalmából igen sokan jelentek meg, s nagy örömmel vették körül a szegedi cserkészkerület vezetőségét. vitéz Máriaföldy Márton dr. cserkószpa- rancsnok mondott szép ünnepi beszédet, melyben lelkes szavakkal áldozott a cserkószhiva- tás nagyszerű jelentőségének s az ifjúság elé állította példaképül a daliás, liliomos szentet: Imre herceget. Sipos Lajos kis cserkész ügyes beszéde után Németh Samu cserkészparancsnok intézett buzdító szavakat a cserkészekhez. Az ünnepélyes felavatás után vitéz Máriaföldy átnyújtotta Sál József ipartestületi elnöknek az V. cserkószkerület okmányát, amellyel a gyulai iparos cserkészcsapat védnökévé nevezték ki. Ventilla Sándor talpraesett beszédben üd vözölte a most felavatott cserkészeket. A megható ünnepség a zászlószegek be- verósóvel és a Himnusz eléneklésóvel ért véget. Hősök emlékünnepe. A rom. kath. egyház vasárnap délután 4 órakor a Szentháromság temetőben a hősök emlékoszlopánál ünnepélyt rendez következő műsorral: 1. Himnusz. Játsza a honvódzenekar. 2. Ünnepi beszéd. Mondja: dr. Zimmer Frigyes reálgimn. tanár. 3. Az emlékmű megkoszorúzása. 4 „Ima“ ének. Előadja az Erkel dalárda. 5. Móra László „Hősök ünnepén.“ Szavalja Nagy István. 6. Magyar Hiszekegy. Játsza a honvédzenekar. Felhívás Gyula város társadalmához! Megütközéssel szereztünk tudomást arról, hogy városunkban is akció indult „Miss Gyula“ megválasztása érdekében. Az ilyenfajta mozgalmak, melyek minden erkölcsi és nemzeti alapot nélkülöznek és csupán a test kultuszának szolgálatában állanak, csak arra alkalmasok, hogy az egyén, a család és a nemzet életének tisztaságára törve, azoknak életképességét gyökerükben megtámadják. Felhívjuk tehát a város egész társadalmát, hogy vállás-ei kölcsi és nemzeti érzelmeinek megóvása érdekében tartózkodjék ezen akcióban való részvételtől. Nevezetesen: ne küldjön be szavazó-lapot, ne vállaljon szerepet a tervbevett zsűriben és végül minden gyulai leány a jó ízlés és tiszta női önérzet nevében utasítsa el magától azt a kétes értékű megtiszteltetést, mely az emberi hiúságot legyez- getve, mintegy a nyilvánosság közprédájának veti oda. Hisszük, hogy a város jóizlésii társadalma, mindazon követelmények teljes tudatában, melyeket a vallás, és haza támaszt fiaival szemben, meg fogja akadályozni, hogy a fenti mozgalom eredményre vezessen. Gyula, 1930. évi május hó 20-án. A rom. kath. hitközség nevében: Dr. Báró Apor Vilmos c. apát, plébános, elnök Urak Máriakongregációja nevében: Biró Béla Kaufmann Ödönné Lorántffy Zsuzsánna Egyesület nevében: Bálint Imréné társ. elnök Katolikus Ifj. Önképzőkör nevében: Dr. Szentkereszty L. Zttldy János dr. világi elnök „AVE“ egyesület nevében : Tanczik Lajos Szociális Misszió Társulat nevében : K. Schriffert Józsefné Urleányok Kongregációja nevében: Tóbiás Gabriella Földmunkások Társulata nevében : Csomós János A református egyház nevében : Harsány! Pál esperes Katolikus Kör nevében: Kukla István Gó^UJánosné Bethlen Gábor Szövetség gyulai fiókjának nevében : Kóródy Ferenc ügyvezető alelnök Nagymagyarv. Földésztárs. nevében: Kukla Imre hogy Magyarország sohasem lesz eggyé Ausztriával. Megpezsdült bennem a vér, hogy függetlenségét hangoztathattam hazánknak, mely azóta darabokra tört. A professzor, az egyetem dísze és királyok nevelője ma már a föld alatt pihen — és itt állok én, az összetört haza gyermeke, a tanterem ablaka előtt és szomorúan lehajtom fejemet. Kinek volt igaza? Nehéz irattáskákkal megrakott asztalok mellett kezdődik a konferencia. Negyven nemzet delegátusai ülnek szerteszét az egyetem legnagyobb tantermében. Mindenki külön asztal mellett, mert papirok hevernek az asztalokon, a székeken, az asztal mellett földre állított táskákban. Magyar- ország ma külön állam és Ausztria messze van tőlünk. Maliettem Görögország izzad és nyugtalankodik, a másik oldalon az olaszok cserélik ki feljegyzéseiket — két teljes napon át, reggeltől estig. Most már a hotelen kívül semmit sem látunk és mindenki dolgozik. A tárgyalás itt-ott megnehezül, ellentétek támadnak, megmozdulnak az országok és mindenki szövetségeseket keres. És mindenki azon csodálkozik, hogy a kis Magyar- ország nem izgatja magát. Magam is érzem, hogy észrevétlenül nyeregben maradtam, amiben nem kis része volt annak, hogy félig otthon voltam és a brit ismeretség, amelynek messze partjait az ócseánok mossák, a legnagyobb súlyú ismeretség. Annyira, hogy a franciák is hozzám jöttek és a francia delegáció elnöke nekem panaszolta el bajaikat Nagyobb örömöt keltett ennél az, hogy egy javaslatom, amelynél nagyobb ellenállásra számítottam, egyhangúlag keresztülment akként, hogy az másokat is meglepett. Fáradtan ültünk a második este végén az ebédhez, melyet a Trinity College ősi halijában terítettek, hol Portugália legjobb sherryjei és Franciaország legjobb vörösborai. a német lövegektöl öreg pincékben megvédett régi pezsgői kerültek az asztalokra, melyeknek gyertyái fölött lassan leszállt a csendes éj és megelevenedtek az ott mulató királyok életnagy- ságu festményei. A csendes diplomáciai gondoskodás keze az angol kormány szakértője mellé nyomatta nevemet azon az elültetés! térképen, amelyet kezünkbe nyomtak s nekem tovább kellett beszélnem múltúnkról és jövőbeli lehetőségeinkről. Másnap korán reggel külön fenntartott kocsikban vittek bennünket Londonba. Miután a perronon valamennyien együtt voltunk, minden ország mégis külön szakaszba szállt. A tárgyalások Londonban folytatódtak és két napig semmit sem láttunk taxink belsején kívül, a mely a tárgyalás helyére vitt. Egészen addig, a mig az utolsó ülés után, a melyen Magyarország percekig tartó tapsot kapott, az angol kormány vedégeként a Hyde Park hotelben vacsoráltattak meg. Megnézem a kezembe nyomott térképet és megint olyan ember mellé kerültem, aki politikai problémákkal várt és akivel beszélnem kellett, amihez az angol diplomácia láthatatlan keze olyan bámulatos segítséget adott. A miniszter rövid beszédei után már fél tizkor szélnek eresztettek bennünket és a hotel előtt egy sereg delegátus és egy sereg estélyi ruhás asszony esett nekem, hogy a magyar vendéglőbe akarnak menni. Fogalmam sem volt, hogy hol van és a négy napi harc után tehetetlen fáradsággal állottam ott éjszaka, dübörgő autók, villamos reflektorok, özönlö emberek és két méteres rendőrök között London közepén, hol az emberek szavát sem érti, csak sejti, hogy a min den oldalról feléje meredő arcok fenyegetve kérdik tőle, hogy hol van a magyar vendéglő. Fogalmam sem volt róla, hol van és azt hiszem sohasem találtuk volna meg, ha segítségünkre nem jön a lumpok szelleme, aki egy üres autóbuszba tuszkolt bennünket és gondolt utcák és sejtett házszámok után, tiz elgázolástól az utolsó pillanatban megmenekülve ott nem álltunk a Hungária Tavern előtt, ahol ma sem tudom, hogyan táncoltak ott nem magyar párok modern táncot a magyar nótára, mit magyar atillás füstösök húztak nekik a hunyó fényű fényű villanygyertyáktól alig megvilágított asztalok körül, hol amint hallottuk, esténkint félezren elüldögélnek jó magyar bor mellett a nélkül, hogy sejtenék, hogy hol van Magyarország. Ez a politika. Szokatlan volt, hogy nekünk nem volt elég a kis asztal, hanem egy féltucatot toltunk össze és megtérítettünk magyar borokkal, a melyekből én ittam a legkevesebbet, aminek az volt a jutalma, hogy végig élveztem a prímás vizitéit a londoni asztalok mellett, hol lágy húrjaival lopta bele magát a magyar érzés halk zenéje az elandalgó lelkek és szivek mélységeibe Junius 9-én *1^ |f** Junius 9-én Ipartestület juniálisa a Városerdőben.
