Békés, 1929. (61. évfolyam, 1-103. szám)

1929-01-19 / 5. szám

LX.I. évfolyam 5. szám. Szombat Gyala, 1929. január 19. Előfizetési árak : Negyedévre: Helyben ... 1 P 60 fill. Vidékre . . . 3 P 20 fid. Hirdetési dij előre fizetendő POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Városház utca 7. sz. Dobay János könyvkereske­dése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inté- zendők. — Kéziratok nem adatnak vissza Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC. Megjelenik szerdán és szombaton. Ili csalt roilolni Mi Irta: ISTVÁNFFY TAMÁS. Becsületet sokféleképen lehet sze­rezni, holott a becsület csak egy. Diákok között rendszerint a legfur­fangosabb diák, pörösködésben a leg- csavarósabb eszü prókátor, zsiványok közt a legnagyobb zsivány, politiká­ban meg as sseres magának legnagyobb becsületet, aki a sikert tudja sorompóba állítani, maga mellé lessersödtetni. E szempontból tekintve a dolgokat, ha fogcsikorogva is, de ki kell monda­nunk, hogy hétpróbás ellenségeink: ngy Massaryk, egy Benes, egy Pasics, egy Bratianu, tiz évvel ezelőtt hatá­rozottan becsületet szereztek nemze­tük, sőt a félrevezetett világ szemé­ben is nevüknek, mert a játszmát megnyerték, a tétet besöpörték. Itt kezdődik azután Jókainak : „Egy játékos, aki nyer“ cimü regé nyének uj fejezete, vagy ha úgy tet­szik, második és elrontott része. Nyerni, a kasszát besöpörni, még mindig nem elég, hogy a selyma bol­doguljon is és zsiványbecsületét el ne játsza. Akinek az Úristen elveszi az eszét, azt veri meg legjobban, ezt tartja egy régi magyar közmondás. Már pedig fenti játékosoknak essét iga- sán és ami különleges sserencsénkre el­vette as Isten. Kaptak lehasitott részeinkben egy egy igazán tejjel-mézzel folyó Kána­ánt, mely olyan úrrá tehette volna őket, mint »minőről még álmodni sem mertek. Ha ők akkor az egv- egy dáriusi tétet beseperve fel tudták volna becsülni annak értékét, ha gaz­dálkodni, ha alkotni tudtak volna! Mit bírtak volna akkor tis éven belül a mi kárunkra teremteni és hol lett volna egy, csak egy külföldi barátunk is, aki Trianont tragikusan vette volna ! Ha azzal a bölcsességgel kormá­nyozták volna az úgyszólván ölükbe hullott országrészeinket, mint Nagy- britania a véres küzdelemben legjobb­jai elhullásával és rengeteg ember- áldozattal meghódított Burföldet, vagy akár távol Indiák maharadzsáinak országait, ha csak annyi eszük lett volna, mint az osztrákoknak, kik a mondvacsinált Burgenlandban beér­ték a kellemetlenkedésekkel és a ma­gyarság kisebbmértékü zaklatásával, de nem tették ott az életet elviselhe­tetlenné, mily irigységgel kellene most reájuk tekintenünk! Mily cso­dába illő felvirágozást tudtak volna az utódállamokban megteremteni! Mi mindent kaptak, ami drága kincsünk volt Trianon előtt és amit most oly fájdalmasan kell nélkülöznünk ! Gon­doljunk csak ércekben, sóban, erdők­ben duslakodó, elveszett részeinkre, gondoljunk azok virágzó iparára, kereskedelmére, közlekedési eszkö­zeire, nem is beszélve azoknak kul­turális intézményeiről. Ha csak a leg­kisebb előrelátás lett volna bennük, mily ssépen virágoshatott volna es tovább is as ő ssuverénitásuk alatt és mennyi hassnát láthatták volna gazdasági és kulturális virágzásukban — miellenünk ! Igenis miellenünk! Mert akkor elszakított magyarjaink — ha eltagadhatatlan keserűséggel és fullánkkal szivük­ben is — de előbb-utóbb csak bele­törődtek volna legalább is annyira a megváltozott államjogi helyzetbe, mint amennyire beletörődött az el­zászi német a francia szuverenitásba és akkor a lelkek háborgó irreden­tizmusa lassan-lassan megenyhült volna. S ha igy lett volna, es lett volna a mi halálos Ítéletünk! Ha igaza lett volna annak a csufondáros nyelvű Budapest, január 15. Az egységespárt értekezlete után tartották meg a szokásos pártvacsorát, melyen báró Bottlik üdvözölte Bethlen István gróf miniszterelnököt és a kormány tagjait az uj esztendő alkalmából. Az üdvözlésre Bethlen István gróf hosszú beszéddel válaszolt. Hangsúlyozta, hogy a nemzeti egység megteremtése és megtartása most a legfőbb cél. Sikeres külpolitikáaknak a belső egység, a jó belpolitika az előfelté­tele. Vannak azonban lélektani előfeltételei is, melyek között a legelső az, hogy az ügyünk igazságába vetett hitet a nemzet lel­kében ne gyengíteni, hanem megerősíteni Shawnak: hogy kellemesebb ma a magyar embernek Csehszlovákiában, mint a megmaradt Magyarországon élni, hogy ott több a szabadsága, könnyebb a megélhetése, ha egy má­sik Shaw ugyanezt állapíthatta volna meg és jogosan Erdélyről, Délvidé­künkről, Burgenlandról, akkor a ma­gyar feltámadás ugyanúgy alhatta volna százados álmát, mint a lengyel- országi, mely a világtörténelem kény­szere alatt csak másfél század lefoly­téval következett be. De szerencsénkre az efajta min- denttudó Shawok messzebb állnak az igazságtól, mint Makó Jeruzsálemtől. Mert az uj hódítók a lefolyt tiz év alatt egyebet sem mutattak, mint hogy csupán rombolni tudnak, de al­kotni nem. Minden egyebet figyel­men kívül hagyva, csak arra gon­doljunk, hogy lerombolta a cseh a tót és a rutbón, — a szerb, a horvát és szlovén, — a regátbeli oláh a mi oláhjaínk hozzájuk irányuló rokon- szenvét! Hogyan lett ebből a legá­dázabb gyűlölködés?! És rombolni nem is nehéz. Ahhoz már a vandá­lok is értettek. A mi uj vandáljaink legjobb elöharcosai akaratuk ellenére a revisiónak, a magyar feltámadásnak. Ők bizonyítják be legkézzelfoghatóbban a világnak az igazságot, mely a szerb Sándor szivéből kitört, hogy igy nem mehetnek tovább a dolgok! akarjuk. Bizonyítja, hogy külpolitikánkban haladás történt s ha a revízió kérdését még nem is vetette fel, annak oka csak az, hogy a mai és az elmúlt körülmények között a nemzetet nem akarta kitenni egy világra­szóló blamázsnak. A magyar kérdést többé nem lehet el­tüntetni, az idő érik és Trianon csődjét iga­zolják azok a nyugtalanságok, melyeket szom - szédainknál most is tapasztalhatunk. Gazdasági helyzetünkről szólva, hang­súlyozza, hogy mérhetetlen túlzás azt állítani, hogy csőd előtt állunk. Gazdasági krízis van minden államban. A kormány a munkát meg­Óról Bethlen iiszHii tirade az ejysédes párttá». „Salus reipublicae: suprema lex“ elvét kell mindenekelőtt szem előtt tartani. Ipartestületi bál február 2-án.

Next

/
Oldalképek
Tartalom