Békés, 1929. (61. évfolyam, 1-103. szám)
1929-01-19 / 5. szám
LX.I. évfolyam 5. szám. Szombat Gyala, 1929. január 19. Előfizetési árak : Negyedévre: Helyben ... 1 P 60 fill. Vidékre . . . 3 P 20 fid. Hirdetési dij előre fizetendő POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Városház utca 7. sz. Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inté- zendők. — Kéziratok nem adatnak vissza Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC. Megjelenik szerdán és szombaton. Ili csalt roilolni Mi Irta: ISTVÁNFFY TAMÁS. Becsületet sokféleképen lehet szerezni, holott a becsület csak egy. Diákok között rendszerint a legfurfangosabb diák, pörösködésben a leg- csavarósabb eszü prókátor, zsiványok közt a legnagyobb zsivány, politikában meg as sseres magának legnagyobb becsületet, aki a sikert tudja sorompóba állítani, maga mellé lessersödtetni. E szempontból tekintve a dolgokat, ha fogcsikorogva is, de ki kell mondanunk, hogy hétpróbás ellenségeink: ngy Massaryk, egy Benes, egy Pasics, egy Bratianu, tiz évvel ezelőtt határozottan becsületet szereztek nemzetük, sőt a félrevezetett világ szemében is nevüknek, mert a játszmát megnyerték, a tétet besöpörték. Itt kezdődik azután Jókainak : „Egy játékos, aki nyer“ cimü regé nyének uj fejezete, vagy ha úgy tetszik, második és elrontott része. Nyerni, a kasszát besöpörni, még mindig nem elég, hogy a selyma boldoguljon is és zsiványbecsületét el ne játsza. Akinek az Úristen elveszi az eszét, azt veri meg legjobban, ezt tartja egy régi magyar közmondás. Már pedig fenti játékosoknak essét iga- sán és ami különleges sserencsénkre elvette as Isten. Kaptak lehasitott részeinkben egy egy igazán tejjel-mézzel folyó Kánaánt, mely olyan úrrá tehette volna őket, mint »minőről még álmodni sem mertek. Ha ők akkor az egv- egy dáriusi tétet beseperve fel tudták volna becsülni annak értékét, ha gazdálkodni, ha alkotni tudtak volna! Mit bírtak volna akkor tis éven belül a mi kárunkra teremteni és hol lett volna egy, csak egy külföldi barátunk is, aki Trianont tragikusan vette volna ! Ha azzal a bölcsességgel kormányozták volna az úgyszólván ölükbe hullott országrészeinket, mint Nagy- britania a véres küzdelemben legjobbjai elhullásával és rengeteg ember- áldozattal meghódított Burföldet, vagy akár távol Indiák maharadzsáinak országait, ha csak annyi eszük lett volna, mint az osztrákoknak, kik a mondvacsinált Burgenlandban beérték a kellemetlenkedésekkel és a magyarság kisebbmértékü zaklatásával, de nem tették ott az életet elviselhetetlenné, mily irigységgel kellene most reájuk tekintenünk! Mily csodába illő felvirágozást tudtak volna az utódállamokban megteremteni! Mi mindent kaptak, ami drága kincsünk volt Trianon előtt és amit most oly fájdalmasan kell nélkülöznünk ! Gondoljunk csak ércekben, sóban, erdőkben duslakodó, elveszett részeinkre, gondoljunk azok virágzó iparára, kereskedelmére, közlekedési eszközeire, nem is beszélve azoknak kulturális intézményeiről. Ha csak a legkisebb előrelátás lett volna bennük, mily ssépen virágoshatott volna es tovább is as ő ssuverénitásuk alatt és mennyi hassnát láthatták volna gazdasági és kulturális virágzásukban — miellenünk ! Igenis miellenünk! Mert akkor elszakított magyarjaink — ha eltagadhatatlan keserűséggel és fullánkkal szivükben is — de előbb-utóbb csak beletörődtek volna legalább is annyira a megváltozott államjogi helyzetbe, mint amennyire beletörődött az elzászi német a francia szuverenitásba és akkor a lelkek háborgó irredentizmusa lassan-lassan megenyhült volna. S ha igy lett volna, es lett volna a mi halálos Ítéletünk! Ha igaza lett volna annak a csufondáros nyelvű Budapest, január 15. Az egységespárt értekezlete után tartották meg a szokásos pártvacsorát, melyen báró Bottlik üdvözölte Bethlen István gróf miniszterelnököt és a kormány tagjait az uj esztendő alkalmából. Az üdvözlésre Bethlen István gróf hosszú beszéddel válaszolt. Hangsúlyozta, hogy a nemzeti egység megteremtése és megtartása most a legfőbb cél. Sikeres külpolitikáaknak a belső egység, a jó belpolitika az előfeltétele. Vannak azonban lélektani előfeltételei is, melyek között a legelső az, hogy az ügyünk igazságába vetett hitet a nemzet lelkében ne gyengíteni, hanem megerősíteni Shawnak: hogy kellemesebb ma a magyar embernek Csehszlovákiában, mint a megmaradt Magyarországon élni, hogy ott több a szabadsága, könnyebb a megélhetése, ha egy másik Shaw ugyanezt állapíthatta volna meg és jogosan Erdélyről, Délvidékünkről, Burgenlandról, akkor a magyar feltámadás ugyanúgy alhatta volna százados álmát, mint a lengyel- országi, mely a világtörténelem kényszere alatt csak másfél század lefolytéval következett be. De szerencsénkre az efajta min- denttudó Shawok messzebb állnak az igazságtól, mint Makó Jeruzsálemtől. Mert az uj hódítók a lefolyt tiz év alatt egyebet sem mutattak, mint hogy csupán rombolni tudnak, de alkotni nem. Minden egyebet figyelmen kívül hagyva, csak arra gondoljunk, hogy lerombolta a cseh a tót és a rutbón, — a szerb, a horvát és szlovén, — a regátbeli oláh a mi oláhjaínk hozzájuk irányuló rokon- szenvét! Hogyan lett ebből a legádázabb gyűlölködés?! És rombolni nem is nehéz. Ahhoz már a vandálok is értettek. A mi uj vandáljaink legjobb elöharcosai akaratuk ellenére a revisiónak, a magyar feltámadásnak. Ők bizonyítják be legkézzelfoghatóbban a világnak az igazságot, mely a szerb Sándor szivéből kitört, hogy igy nem mehetnek tovább a dolgok! akarjuk. Bizonyítja, hogy külpolitikánkban haladás történt s ha a revízió kérdését még nem is vetette fel, annak oka csak az, hogy a mai és az elmúlt körülmények között a nemzetet nem akarta kitenni egy világraszóló blamázsnak. A magyar kérdést többé nem lehet eltüntetni, az idő érik és Trianon csődjét igazolják azok a nyugtalanságok, melyeket szom - szédainknál most is tapasztalhatunk. Gazdasági helyzetünkről szólva, hangsúlyozza, hogy mérhetetlen túlzás azt állítani, hogy csőd előtt állunk. Gazdasági krízis van minden államban. A kormány a munkát megÓról Bethlen iiszHii tirade az ejysédes párttá». „Salus reipublicae: suprema lex“ elvét kell mindenekelőtt szem előtt tartani. Ipartestületi bál február 2-án.
