Békés, 1929. (61. évfolyam, 1-103. szám)

1929-09-14 / 73. szám

LXI. évfolyam 73. szám. Szombat Gyula, 1939. szeptember 14, Előfizetési árak: Negyedévre: Helyben ... 1 P 60 fill. Vidékre ... 3 P 20 fill. Hirdetési dij előre fizetendő. BÉKÉS POLITIKAI, TÁBflADATJIT És KftZfiAZnlSZATI HBTIl.AP Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház utca 7. sz. Dobay János könyvkereske­dése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inté- zendők. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC. Megjelenik szerdán és szombaton. Apponyi beszélt Erről a helyről, ahol minden szomba­ton megkíséreljük a gyulai és megyei jelen- tőségteljésebb eseményekről képet alkotni és véleményünket kifejteni, ma Genfre kell vetni tekintetünket. A genfi népszövetség csak Ígéretet jelentett eddig a számunkra, életbevágó kérdéseink elodázását, de tettet nem. Most is csak egy beszéd hangzott el Genfben, de az az erős hitünk, hogy ez a beszéd tett volt. Felment a szónoki emel­vényre a 84 éves Apponyi Albert s a leg­szebb francia nyelven látszólag csak beszélt az élő legkiválóbb magyar ember, valójában azonban harcolt és cselekedett. Az az elő­kelő környezet, amelyben ez a beszéd el­hangzott, eddig ahhoz volt hozzászokva, hogy mindenki igen megdicsérte a Népszö­vetséget, de mást gondolt, mint amit mon­dott s legfőképen mást cselekedett. Most egy letiport kis nemzet fiának bátorsága és mindenekfelett való ragaszkodása az igaz­sághoz végre szakított a még fiatal Nép- szövetség már is megcsontosodott hagyo­mányaival. Apponyi a legnagyobb ékesszó­lással megmondotta, hogy a Kellog szerző­dés a kötelező döntőbíróság elvének leszö- gezése mellett sem ér semmit, ha a Nép- szövetség nem tudja biztosítani »a nemzet­közi biróság Ítéletének feltétlen tiszteletben tartását.« Az optánspör újabb tárgyalása előtt, amely Isten tudja, most már hányad­szor kerül a Népszövetség elé, újból és most már a leghatározottabb szavakkal meg kellett ezt egész Európa szemébe mondani. A reményünk most, hogy Chamberlainét a munkáspárti Henderson váltotta fel, akit egész múltja kötelez a nemzetközi szerző­dések tiszteletben tartására, meg is van arra, hogy végre ezt az ügyet az igazság­nak megfelelően intézik majd el. De ezen az ügyön túl is sokkal nagyobb jelentősége van annak, hogy Apponyi a Népszövetség szemébe vágta mindazokat a hazudozásokat, amelyeket a leszereléssel kapcsolatban kö­vettek el. Az idő, amikor Apponyi ezeket megmondotta, a legzseniálisabban volt meg­választva. Ma a hágai angol győzelmek után kétségtelen, hogy Európában a vezető szerepet, amelyet eddig a háború óta Fran­ciaország töltött be, ismét Anglia ragadta ...........................- - ■ ■ magához. A kis, beteges angol pénzügymi­niszter, Snowden szakított a franciabarát angol kenzervativpárti politikával és önálló szerepet követelt Hágában Anglia részére és szívós, igazi angol kitartása meg is hozta a győzelmet Anglia részére. Ez az angol győzelem azonban csak akkor lesz teljes, ha Anglia is csökkentheti mostani óriási kiadásait, amelyet csak azért nem tehet meg, mert kivéve a legyőzött államo­kat, körülötte és az egész világon fegyver­keznek. Az angol iparnak, az angol keres­kedelemnek ma már nem kell a háborús fegyverkezés adta munka, nekik ismét a békeévek nyugodt és biztos munkaalkalmai kellenek és ennek az érzésnek sietett eleget tenni a nagy magyar államférfiu, amikor a mi érdekünkben is rámutatott arra a hazu- dozásra, amely állandóan folyik e kérdés körül. Nem csoda, ha ma már az egész angol sajtó kivétel nélkül az Apponyi dicsőségét zengi. A legbátrabb tettet azonban akkor követte el Apponyi, amikor Genfen keresztül az egész világnak megmondotta, hogy soha Magyarország az igazságtalan békét igaz­ságnak el nem ismeri és ha békés megol­dást is, de keres megoldást, amellyel igaz­ságát eléri. Nemcsak az a megrázó ebben, hogy ezt elmondta, de az is, ahogyan el­mondta. Közömbös idegenek lelkét ragadta magával az öreg, hófehér államférfi — aki a természet kegyetlen törvényeinél fogva egy dicsőséges élet végéhéz, sajnos, ma már közelebb van, mint a kezdetéhez — amikor arra a felelősségre hivatkozott, amely őt a magyar gyermekkel szemben kötelezi. A mindenéből kifosztott — a mai magyar élet szörnyű küzdelmeinek kitett kis magyar gyer­meket állította az élő világ legnagyobb szó­noka Genf elé. Mit mondjon ő, mit mond­jon egész Európa — kiáltotta fel Apponyi — a magyar gyermeknek, ha megkérdi, miért raboltak el tőle színtiszta magyar te­rületeket ? Az egész világ lelkiismeretétől kérdezte meg Apponyi, kivánhatja-e ő ettől a gyermektől, hagyhatja-e reá végrendelet gyanánt, hogy nyugodjék ebbe belé ? Appo­nyi nyíltan megmondta Európának, hogy ő ilyenre nem tanítja a kis magyar gyerme­keket. Apponyi bátran hangoztatta, hogy a magyar gyermek nem fog belenyugodni az igazságtalanságba s ki fogja vívni az igaz­ságot — »ha nem is holnap, ha nerh is hol­napután.« Azt Írják á külföldi lapok is, hogy — természetesen kivéve a kis ententot — mindenkit, aki hallotta, magával ragadott az Apponyi nagyszerű beszéde. Még a franciák is lelkesen üdvözölték Apponyit. Annyi sok csalódás után az is megnyugtathat minket, hogy ez az elragadtatás nem pillanatnyi, mert nem egyedül a hatalmas szónoklat vál­totta ki, de a békeszerződés igazságtalan­ságainak vázolásánál is megtalálta a kellő pillanatot Apponyi. Ma már nemcsak a sem­legesek, nemcsak Anglia, de Franciaország is érzi, hogy a Páris körüli békék Európa békéje érdekében a legszerencsétlenebbül let­tek megalkotva. Ezek a békék nem az örök békét, de egy — a lezajlottnál is — na­gyobb, szörnyűbb háborút készítenek elő. Oroszország — amely most tesped — már- már ébredezik és az ok nélkül megerősített szláv kis államok alig várják, hogy meg­valósuljon a Puskin álma: »minden szláv folyó az orosz tengerbe kell, hogy ömöljön.« Ha ez az álom megvalósul, akkor Angliának és a domíniumainak egy, a Németországénál sokkal nagyobb hatalommal kell, hogy élet­halál harcot vívjanak. Oroszországnak ennek a harcnak előkészítéséhez pedig szüksége van a német tudásra, a német technikára és a német hátvédre. Ezt Franciaország is tudja. Ez a tudat pedig gonddal és félelem­mel tölti el, ami visszatükröződik a mai fran­cia irodalmon is. Európának végre be kell látnia, hogy mindezeket csak úgy lehet el­kerülni, ha. az igazságtalan békéket megvál­toztatják, ha Magyarországnak ismét lehe­tővé teszik, hogy nyugat bástyája legyen kelettel szemben. Sok idő múlik el addig, amig ez a belátás tetté válik. Sok gond vár Magyarországra még, sok szenvedés, amig a jobb idők bekövetkeznek. ‘Az Apponyi nagy cselekedetén kívül bizalmat meríthetünk azonban a múltból is. Abból a múltból amelyből felénk hangzik századokon is át, a másik nagy magyar szónok mondása, a Páz­mány Péteré, aki ezeket hagyta ránk : »Én nemzetem, bizony négy vállra való a teher, amit két vállon kell hordanod, de tűrd eh mert ami könnyű, az a hitványokra van bízva.« Gr. Hugo Viktor: A nyomorultak 1862. évi kiadását fűzve, vagy kötve A Békésvármegyei Régészeti és Müvelődéstörténélml Társulat Évkönyve 3., 4., 12., 14., 15., 17. köteteit, kötve, vagy fűzve. Cita a kiadóhivatalban. <>-•

Next

/
Oldalképek
Tartalom