Békés, 1929. (61. évfolyam, 1-103. szám)
1929-09-14 / 73. szám
LXI. évfolyam 73. szám. Szombat Gyula, 1939. szeptember 14, Előfizetési árak: Negyedévre: Helyben ... 1 P 60 fill. Vidékre ... 3 P 20 fill. Hirdetési dij előre fizetendő. BÉKÉS POLITIKAI, TÁBflADATJIT És KftZfiAZnlSZATI HBTIl.AP Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház utca 7. sz. Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inté- zendők. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC. Megjelenik szerdán és szombaton. Apponyi beszélt Erről a helyről, ahol minden szombaton megkíséreljük a gyulai és megyei jelen- tőségteljésebb eseményekről képet alkotni és véleményünket kifejteni, ma Genfre kell vetni tekintetünket. A genfi népszövetség csak Ígéretet jelentett eddig a számunkra, életbevágó kérdéseink elodázását, de tettet nem. Most is csak egy beszéd hangzott el Genfben, de az az erős hitünk, hogy ez a beszéd tett volt. Felment a szónoki emelvényre a 84 éves Apponyi Albert s a legszebb francia nyelven látszólag csak beszélt az élő legkiválóbb magyar ember, valójában azonban harcolt és cselekedett. Az az előkelő környezet, amelyben ez a beszéd elhangzott, eddig ahhoz volt hozzászokva, hogy mindenki igen megdicsérte a Népszövetséget, de mást gondolt, mint amit mondott s legfőképen mást cselekedett. Most egy letiport kis nemzet fiának bátorsága és mindenekfelett való ragaszkodása az igazsághoz végre szakított a még fiatal Nép- szövetség már is megcsontosodott hagyományaival. Apponyi a legnagyobb ékesszólással megmondotta, hogy a Kellog szerződés a kötelező döntőbíróság elvének leszö- gezése mellett sem ér semmit, ha a Nép- szövetség nem tudja biztosítani »a nemzetközi biróság Ítéletének feltétlen tiszteletben tartását.« Az optánspör újabb tárgyalása előtt, amely Isten tudja, most már hányadszor kerül a Népszövetség elé, újból és most már a leghatározottabb szavakkal meg kellett ezt egész Európa szemébe mondani. A reményünk most, hogy Chamberlainét a munkáspárti Henderson váltotta fel, akit egész múltja kötelez a nemzetközi szerződések tiszteletben tartására, meg is van arra, hogy végre ezt az ügyet az igazságnak megfelelően intézik majd el. De ezen az ügyön túl is sokkal nagyobb jelentősége van annak, hogy Apponyi a Népszövetség szemébe vágta mindazokat a hazudozásokat, amelyeket a leszereléssel kapcsolatban követtek el. Az idő, amikor Apponyi ezeket megmondotta, a legzseniálisabban volt megválasztva. Ma a hágai angol győzelmek után kétségtelen, hogy Európában a vezető szerepet, amelyet eddig a háború óta Franciaország töltött be, ismét Anglia ragadta ...........................- - ■ ■ magához. A kis, beteges angol pénzügyminiszter, Snowden szakított a franciabarát angol kenzervativpárti politikával és önálló szerepet követelt Hágában Anglia részére és szívós, igazi angol kitartása meg is hozta a győzelmet Anglia részére. Ez az angol győzelem azonban csak akkor lesz teljes, ha Anglia is csökkentheti mostani óriási kiadásait, amelyet csak azért nem tehet meg, mert kivéve a legyőzött államokat, körülötte és az egész világon fegyverkeznek. Az angol iparnak, az angol kereskedelemnek ma már nem kell a háborús fegyverkezés adta munka, nekik ismét a békeévek nyugodt és biztos munkaalkalmai kellenek és ennek az érzésnek sietett eleget tenni a nagy magyar államférfiu, amikor a mi érdekünkben is rámutatott arra a hazu- dozásra, amely állandóan folyik e kérdés körül. Nem csoda, ha ma már az egész angol sajtó kivétel nélkül az Apponyi dicsőségét zengi. A legbátrabb tettet azonban akkor követte el Apponyi, amikor Genfen keresztül az egész világnak megmondotta, hogy soha Magyarország az igazságtalan békét igazságnak el nem ismeri és ha békés megoldást is, de keres megoldást, amellyel igazságát eléri. Nemcsak az a megrázó ebben, hogy ezt elmondta, de az is, ahogyan elmondta. Közömbös idegenek lelkét ragadta magával az öreg, hófehér államférfi — aki a természet kegyetlen törvényeinél fogva egy dicsőséges élet végéhéz, sajnos, ma már közelebb van, mint a kezdetéhez — amikor arra a felelősségre hivatkozott, amely őt a magyar gyermekkel szemben kötelezi. A mindenéből kifosztott — a mai magyar élet szörnyű küzdelmeinek kitett kis magyar gyermeket állította az élő világ legnagyobb szónoka Genf elé. Mit mondjon ő, mit mondjon egész Európa — kiáltotta fel Apponyi — a magyar gyermeknek, ha megkérdi, miért raboltak el tőle színtiszta magyar területeket ? Az egész világ lelkiismeretétől kérdezte meg Apponyi, kivánhatja-e ő ettől a gyermektől, hagyhatja-e reá végrendelet gyanánt, hogy nyugodjék ebbe belé ? Apponyi nyíltan megmondta Európának, hogy ő ilyenre nem tanítja a kis magyar gyermekeket. Apponyi bátran hangoztatta, hogy a magyar gyermek nem fog belenyugodni az igazságtalanságba s ki fogja vívni az igazságot — »ha nem is holnap, ha nerh is holnapután.« Azt Írják á külföldi lapok is, hogy — természetesen kivéve a kis ententot — mindenkit, aki hallotta, magával ragadott az Apponyi nagyszerű beszéde. Még a franciák is lelkesen üdvözölték Apponyit. Annyi sok csalódás után az is megnyugtathat minket, hogy ez az elragadtatás nem pillanatnyi, mert nem egyedül a hatalmas szónoklat váltotta ki, de a békeszerződés igazságtalanságainak vázolásánál is megtalálta a kellő pillanatot Apponyi. Ma már nemcsak a semlegesek, nemcsak Anglia, de Franciaország is érzi, hogy a Páris körüli békék Európa békéje érdekében a legszerencsétlenebbül lettek megalkotva. Ezek a békék nem az örök békét, de egy — a lezajlottnál is — nagyobb, szörnyűbb háborút készítenek elő. Oroszország — amely most tesped — már- már ébredezik és az ok nélkül megerősített szláv kis államok alig várják, hogy megvalósuljon a Puskin álma: »minden szláv folyó az orosz tengerbe kell, hogy ömöljön.« Ha ez az álom megvalósul, akkor Angliának és a domíniumainak egy, a Németországénál sokkal nagyobb hatalommal kell, hogy élethalál harcot vívjanak. Oroszországnak ennek a harcnak előkészítéséhez pedig szüksége van a német tudásra, a német technikára és a német hátvédre. Ezt Franciaország is tudja. Ez a tudat pedig gonddal és félelemmel tölti el, ami visszatükröződik a mai francia irodalmon is. Európának végre be kell látnia, hogy mindezeket csak úgy lehet elkerülni, ha. az igazságtalan békéket megváltoztatják, ha Magyarországnak ismét lehetővé teszik, hogy nyugat bástyája legyen kelettel szemben. Sok idő múlik el addig, amig ez a belátás tetté válik. Sok gond vár Magyarországra még, sok szenvedés, amig a jobb idők bekövetkeznek. ‘Az Apponyi nagy cselekedetén kívül bizalmat meríthetünk azonban a múltból is. Abból a múltból amelyből felénk hangzik századokon is át, a másik nagy magyar szónok mondása, a Pázmány Péteré, aki ezeket hagyta ránk : »Én nemzetem, bizony négy vállra való a teher, amit két vállon kell hordanod, de tűrd eh mert ami könnyű, az a hitványokra van bízva.« Gr. Hugo Viktor: A nyomorultak 1862. évi kiadását fűzve, vagy kötve A Békésvármegyei Régészeti és Müvelődéstörténélml Társulat Évkönyve 3., 4., 12., 14., 15., 17. köteteit, kötve, vagy fűzve. Cita a kiadóhivatalban. <>-•