Békés, 1929. (61. évfolyam, 1-103. szám)
1929-08-10 / 63. szám
Szombat Gyula, 1929. augusztus lO LXI. évfolyam 63. szám. Előfizetési árak: Negyedévre: Helyben. . . 1 P 60 fill. Vidékre . . . 3 P 20 fill. Hirdetési dij előre fizetendő POLITIKAI, TÁBRADAIJÍI ÉS KÖZöAZDÁSZATI HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház utca 7. sz. Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inté- zendők. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 12 fillér, Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC. Megjelenik szerdán és szombaton. Hága a békéért. A legünnepiesebb formák között nyílt meg a hágai politikai világkonferencia, amelynek legfontosabb és minden embert legmélységesebben érdeklő tárgya: Európa békéjének helyreállítása. " A hágai békekonferencia első napjának vezérszólamát Briand és Stresemann adta meg. Briand azt a reményét fejezte ki, hogy a konferencia nagy és döntő lépést fog tenni a béke felé vezető utón. Briand soha életében nem volt utópista, ő reál- politikus, ez még akkor is, amikor az Európai Egyesült Államokról ábrándozik, Briand, a nagy „varázsló“ valóban a békét akarja visszavarázsolni a világháborútól fölszakitott Európa íöldjére. „A háború nem jó üzlet egy népnek sem!“ mondotta Briand hágai beszédében, és ez hatalmas, szinte perdöntő vallomás annak a francia vezető államférfiunak a szájából, amely ország megnyerte a háborút. Azt, hogy a háború nem jó üzlet egy népnek sem, már Briand előtt a nagy közgazdászok egész sora megállapította. És ha ezt Briand, a győztes Franciaország miniszterelnöke is megállapítja, ezzel mintegy hallgatólagosan elárulta, hogy az ő hazájában sem fenékig tejfel minden, hogy a háború ütötte sebek ott is sok ember testén sajognak. Hát akkor mit mondjanak azok a szerencsétlen népek, amelyek a háborúban alulmaradtak és most az Élet legpokolibb mélységeiben szenvednek . . . A Briand békevágyának megfelelő békevágy szólal meg Stresemann beszédében. Azt mondja a német külpolitika vezére, hogy elfog következni az a pillanat, amikor éppolyan megvetően fognak visszatekinteni arra az időre, amidőn az európai államok gazdaságilag el voltak egymástól különítve, mint amilyen gúnyosan tekint Németország vissza arra az időre, amikor a mai német birodalom különböző részei magas vámhatárfalakkal voltak egymástól elzárva. Stresemann egy uj világgazdasági konferenciát jósol meg, amely azzal fog majd foglalkozni, hogy a nemzetközi kereskedelmet szélesebb alapokra fektesse és hogy megalkossa az európai államok teljes gazdasági együttműködését. Az egész világ figyelme Hága felé fordul ezekben a napokban. S minden ember reménykedik: hátha valami jó száll onnan reánk ? Mert a múltban Hága bizony nem sok szerencsével vitte előre a népek békéjének ügyét, sőt valósággal pecches város számba ment. A hágai békepalotát 1912-ben avatták föl, amelynek építési költségeit javarészben az utolsó orosz cár fedezte, az a II. Miklós, aki két évvel később hadat üzent a központi hatalmaknak. Az 1912-es hágai konferenciának Miklós cár volt az elnöke s a békepalotát avató nagyszabású ünnepségeken ő is letette az emlékezetes hitvallást a a háború ellen. Micsoda iróniája a sorsnak, hogy épp akkor, amikor Hágába a béke érdekében konferen- ciáztak, Konstadtban Poincaré megkötötte az orosz katonai szövetséget. A világháború összeomlása óta a békekisérleti korferenciák tagjai elkerülték Hágát; baljóslatú helynek tartották, amelytől szinte babonás félelemmel tartózkodtak. Most végre mégis rászánták magukat a jóvátételi kormány-konferencia Hágában való megtartására. Szeretnénk hinni, hogy a babonának ezúttal nem lesz igaza s hogy a most folyó hágai konferencia szerencsésebb eredményekre hivatkozhat majd, mint a háború előtti. Ezt kívánja is mindenki, aki a háború borzalmaiból akár a csatatereken, akár a hinterlan- dokon kivette a részét. Az erdélyi sztriMásili te az igol sajtóm. Az angol lapok részletesen foglalkoznak az erdélyi sztrájkzavargásokkal, amelyek a munkások és katonák közötti véres összeütközésekre vezettek. A Daily Telegraph szerint a harcok borzalmasak voltak. Az első ütközés után legalább 16 halott és 200 sebesült maradt a helyszínen és ha a rendet nem sikerül rövinesen helyreállítani, a legsúlyosabb következményekkel kell számolni. A Times megállapítja, hogy a sztrájk oka az volt, hogy az oláh hivatalnokok rosszul bántak a munkásokkal. Mese. Irta Mdnyiné Priyl Olga. A forró égből mint tüzes patak, omlott a fényesség Tikkadtan kókadoztak a tarlóvirágok. Egyik másik megadta magát sorsának és végig dőlt a szúrós, borostás szántóföldön. Lassanként mind több-több megégett virághulla nyújtózkodott a kiszáradt árokpart mentén, melynek szélében, villám- sujtotta nyárfa csonka törzséből fakadt fiatal hajtások között egy kis harangvirág bujt meg. A fülledt árnyékban még élt s hogy látta maga körül a nagy tüzet, elkezdett félre harangozni: — Segítség ! — vizet, viznt! — A rezgő nyárfa csonka törzsétől alig haji- tásnyira egy telegráfoszlop állott. A telegráfoszlop fehér porcelláncsészéjére drót volt csavarva, a mi elnyúlt a másik telegráfoszlop porcelláncsészéjéig. Azon a dróton ült egy kékkabátos fiatal fecske. Meghallotta a vészjelt, mert az emberek közelébe jött a világra s ép egy kormos tető alól kellett menekülni egész családjuknak. — Segítség, segítség 1 -— kongatott tovább a kis harangvirág. A kis fecske lekiáltott a harangvirághoz : — Hozok én vizet! Innen nem messze folyik a Körös, meritek a csőrömmel s szempillantás alatt itt leszek. S repült is a kis fecske a füzes felé. Került, fordult, m,ár ott is volt a kis harangvirág feje felett s szájából egy hüs cseppet hullajtott reá. — Oh nem magam miatt kongatok, — men- tegetődzött a kis harangvirág, hanem inkább a rokonaim sorsáért aggódom, kiket sorba lepörköl a tüzes Harag Láthatod kis fecske, ezrével égnek el körülöttünk és arra is messze, messze, meddig az Ég boltja lehajlik, mindenütt tűz, tűz . . . Mit vétettünk, mit vétettünk, hogy Nap atyánk ilyen sorsra szánt bennünket! A kis fecske szorgalmasan repült ide-oda a Körös vizétől a villámütötte * nyárfa felbujt gallyáig és sűrűn hullajtgatta a vizcsöppeket. Majd ráült megint a telegráfdrótra és gondolkozott. — Igazad van kis harangvirág — szólt, rontás van ezen a mezőn. Valamikor itt állott vizi sárból épült szép nagy palotája a Harmat tündérkéknek. Buzogányos vitézek állottak őrt a tavi rózsával befuttatott zöld barlang előtt. Sárga liliomok karjai ringatták el esténként őket, mig zenészeik, a sokhangu furulyások szebbnél-szebb nótákat flótáz- ták. Karcsú kígyók jártak táncot előttük, a bölömbika meg nagyokat szólt a rekettye szélén* hogy teremtett ember a lábát se merte erre a tájra tenni. Hanem egyszer csak honnan, honnan nem, jöttek a pápaszemes ördögök. Mércsikéltek, furocsgáltak s egy szép napon : hopp 1 — volt vizi palota, nincs vizi palota! A pápaszemes ördögök árkot ástak, abba kergették az egész királyságot minden pereputtyostól. Csak a buzogányosok maradtak ott, meg a liliom dadák, akik nem akarták odaadni a Harmat tündérkéket. Hanem azután mi történt. A tündérkék hagyták ott őket. Azt mondták, felmennek a Napkirály őfelségéhez és beárulják a pápaszemes ördögöket, akik az ő szép játékos kastélyukat elrontották. Ezt az igaz történetet a parti fecske mondta el nekem, aki ott lakott közel a sáspalotához Szu- nyogfogó mesterséget űzött, mely igen-igen szépen jövedelmezett. Azóta ő is elköltözött már, alkalma- tosabb vizi helyekre, de multkorában, amikor összetalálkoztunk, igen panaszkodott ujfent, hogy erről a nagy kerek, lapos földről mindenünnen elkergették a psipp-csupp vizeket. Azóta nem megy a mesterség. A Harmat kisasszonyokat a felséges Napkirály a sürü erdőkbe, meg a tengerpartok mellé bujtatta el a pápaszemek élőt A régi sás-nemzetségek helyébe nagy cifracsákós sásféléket ültettek, amik aranycsöveket teremnek, nem bolyhos barna buzogánybotot Harangvirág felüdült a vizcseppektől, de szép lilaszinü szeme könnyben úszott, amig hálásan tekintett a fecskére : a váltók forgalmi adójára vonatkozó 64000. sz. pénzügyminiszteri rendelet előírásai szerint készült 1 rendelet rövid kivonatával. Kapható: DOBAY JÁNOS könyvárusnál, Gyula
