Békés, 1929. (61. évfolyam, 1-103. szám)

1929-08-10 / 63. szám

2 Békés 1929. augusztus 10 Mellau Márton pápai kamarás a váradi egyházmegye magyar részének általános helynöke. Amint megírtuk, XI. Pius pápa a váradi egyházmegye magyar területének apostoli kor­mányzójává Lindenberger János dr. prépost plébánost kinevezte s ez a fényes kitüntetés az egész egyházmegyében, de különösen Gyu­lán, az apostoli kormányzó szülővárosában keltett bensőséges, őszinte örömet. Mint most értesülünk, az egyházmegye kormányzása szükségessé tette egy általános helynök ki nevezését. Az apostoli kormányzó bölcs válasz­tása Mellein Márton pápai kamarásra, a nagy­hírű debreceni Szvetits tanítóképző rendkívül népszerű és nagytudásu igazgatójára esett, akinek páratlan agilitása néhány év alatt a legmagasabb nivóra emelte az intézetet s Nagymagyarország egyik legtekintélyesebb is­kolájává tette. Mellau Márton Debrecen egyik legkiválóbb hitszónoka, érdemekben dús el­nöke az országos nevű Szent László dalárdá­nak s éveken keresztül, mint a nagyszerű Katolikus Otthon igazgatója fejtett ki értékes működést a katolikusok tömörítésének apos­toli munkájában. Mint Debrecen város képvi­selője, élénk részt vesz a város közügyeinek intézésében. Felszólalásait mindenkor széles­körű tudás, komoly higgadtság, úri nobilitás jellemzik. Közéleti szereplése nemcsak a város katolikussága, hanem az egyetemes magyarság szempontjából is tiszteletreméltó értéket kép visel. Általános helynökké történt kinevezését a legmelegebb rokonszenv kíséri. Nem Hell a vasárnapi országos vásár. A Szegedi Kamara felterjesztést intéz a hétköz­napi vásártartás érdekében a miniszterhez. Az ország iparostársadalma még évekkel ezelőtt mozgalmat indított a vasárnap tartott országos vásárok ellen. Az iparosok egyrészt a vasárnapi istentiszteletekre, másrészt az or­szágos vásárok elszaporodása és azokon való részvétel költségeire hivatkozva, az országos vásároknak hétköznapra való áthelyezését kö­vetelték. Igen sok iparosgyülésen hangzott el ez a kívánság, melyet csakhamar magukévá tettek a kereskedelmi és iparkamarák, köztük a szegedi kamara is. Ennek meg is lett hamarosan az ered­ménye. A keseskedelmi miniszter igen sok — Milyen jó voltál hozzám ! Ti fecskék jók vagytok mindnyájan, Isten madárkáinak neveznek az emberek . . . De, — nem szólhatnál a társaid­nak? Tudom, vagytok sok, sok ezeren és ha mind- egyikőtök csak egy csöppet venne a szájába, fel­támadna az egész határ. Segítsetek testvéreimen, oltsátok el Napatyánk haragját. Könnyű fuvalat rezegtette a nyárfahajtások fehérrel bélelt leveleit s Harangvirág bánatos szem­mel nézett körül. Hajh! — az aranyat ígérő bóbitás csákóju óriások is békétlenül zörgették hegyes, száraz lánd­zsájukat s a sok százholdas tábla zúgott, morajlott, mintha ősanyjuk lelke, a messze tengerpart sóhaj­tott volna benne. Az összeborzadt kis fecskék azonban hordták egyre a csöppeket. Oltották, oltogatták a tüzet. Hullogatták repülés közben a levegő-égből. Majd egyszerre nagy sötét felleg kerekedik fölibők. Az ám, egy óriási nagy madár. Hangja is van, igaz, hogy nem olyan szép, mint amilyenen ők beszél­nek a dróti terei érékén. Körülfogták a nagy madarat, szinte súrolták vasszárnyait. Az egyik kis fecske egész közel fér- kézött hozzá, de majd leszédült az ijedtségtől. A nagy madár hátán ott ült a pápaszemes ördög. — Jaj, jaj ! ártásunkra lesz ez nekünk, ez a levegőkirály ! — súgtak össze szörnyű aggodalom­mal, de azért csak hordták a vizet, mert a kis Harangvirág egyre kongatott. No és egyszer csak mit látnak ? Megyen ám eddig vasárnap tartott országos vásárt helye­zett át hétköznapra, újabb vasárnapra kért országos vásárokat pedig nem engedélyezett. Ezek után azt lehetett hinni, hogy az uj rend átmegy a köztudatba és lassan kint a vasár­napi országos vásároknak csak a hire marad meg. Kitűnt azonban, hogy a vidék iparossága továbbra is ragaszkodni kíván a vasárnapi vá­sárokhoz. így legutóbb Mindszent és még pár környékbeli község indított mozgalmit a hétköznapi vásárok ellen és ennek sikerült megnyerni a csongrádmegyei gazdasági egye­sületet, sőt a Duna—Tiszaközi mezőgazdasági kamarát is De ennek az újkeletű és kellőképen nem indokolható mozgalomnak alig lesz sikere. Az ország iparosságának túlnyomó része nem óhajtja a vasárnapi országos vásásárokat és ugyanez az álláspontja a szegedi kereskedelmi és iparkamarának is, melynek a kereskedelmi miniszterhez felterjesztendő véleményében ki­fejezést is ad. Csomós Jánosnak, a ffllniikássziidkezet elnikénsk üiszieri íMM. Vasárnap délelőtt adja át a hitiintetést liartja Gyula dr. polgármester. A magyar földmunkásság históriai érde­meket szerzett magának az ország fejlődésé­ben, valamint európai nivóra való emelésében s munkásságának nyomát ott láthatjuk min­denütt Nagymagyarországban a vasút, az ár­vízvédelem, a közutak kiépítésében. Ennek a társadalmi osztálynak egyik jellegzetes képviselője Csomós János földmun­kás, a Gyulai Földmunkások Vállalkozó Szö­vetkezetének elnöke. Előbb a Fekete-Körösi Ármentesitő Társulat egyszerű, szorgalmas földmunkása, később munkafelügyelője volt. Majd 1925 ben megalakítja a Gyulai Föld­munkások Vállalkozó Szövetkezetét, hogy a trianoni sors által legerősebben sújtott, a ha- zafiatlan propaganda által legjobban veszélyez­tetett földmunkástársait érdekeik megvédése miatt magyar és keresztény alapon egy táborba tömöritse s igy dolgozzék nemcsak az egyes ember boldogulásán, hanem belekapcsolódjék a leromlott magyarság reorganizálásának ha­talmas célkitűzésébe. Munkásságát vezető tényezőink szeretetteljes figyelemmel kísérték s most a földmivelósügyi minisztérium ennek az óriás madár a Körös partjára, még onnan is messzebb, a Duna partjára, nagy-nagy hosszú csö­vön szívja fel a vizet nem is a csőrébe, hanem az öblös gyomrába. Jönnek a többiek is, tizen, tizen- ketten, százan, alkonyaira megnyitják a permetezőt, hull, hull a Körös nize, Duna vize a tikkadt nagy alföldi pusztára. Szomjasan issza a sivatagba for­duló portenger, tátongó Jöldrepedés, sírva hálálkodó zörgő levél . . . És aztán mindennap eljöttek a pápaszemes ördögök a megnyergelt szárnyas vastáltosokkal. Addig-addig, mig visszacsalogatták a Harmattündér- kéket. Félős bizalommal bújtak azok a csákós daliák hóna alá. Tiszteletükre a fúvó muzsikások is izibe előtermettek, aminek a nagy száraz, lapos világról szintén hureolkodni készülő gólyák is na­gyon megörültek volna, ha nem lett volna annyi dolguk a gyerekhordással, Eladó ház. Gyulán, VI. kor. Nagy román város, Sáros utca 24. számú lakóház, mely áll 2 szoba, konyha, kamara és még egy kü­lön 1 szoba-konyhából álló lakrészből, 400 Q-öl területen, gyümölcsös és vete­ményes kerttel, igen kedvező fizetési fel­tétellel, azonnal eladó. Az eladási ár bank- tehert képez. Értekezni lehet V., Virág 1—• utca 11. sz. a. (Újváros) a tulajdonosnál. a becsületes, keresztény és magyar tevékeny­ségnek elismeréséül elismerő oklevéllel és száz pengő jutalommal tüntette ki Csomós Jánost. Ezt a meleg, különösen erkölcsi tekintet­ben fényes és sokat jelentő kitüntetést ünne­pélyes keretek közt vasárnap d. e. 11-kor adja át Varga Gyula dr. polgármester a városháza közgyűlési termében. Pokolgépes merénylet a zágrábi csendőrkaszárnya ellen. Belgrádi jelentés szerint ma éjszaka Zágrábban a csendőrkaszárnya előtt pokolgép robbant fel oly erővel, hogy a laktanya vala­mennyi ablaka bezuzódott és az őrségen álló csendőrt a légnyomás földhöz vágta. A közel­ben posztoló rendőr egy menekülő férfit látott. Nyugdíjasok politikai pártja. A nyugdíjasok országos egyesülete ked­den délután tartotta utolső közgyűlését, ame­lyen a vezetőség közölte, hogy a belügyminisz­ter nem hagyta jóvá az egyesület alapszabá­lyait és igy nem funkcionálhat többé Helm- berger György nyug. zentai polgármester java­solta, hogy az egyesület alakuljon át politi kai párttá. A javaslatot hozzászólás nélkül fogadták el és kimondták, hogy a párt rószt- vesz a törvényhatósági választásokon. A budapesti Nemzeti Színház művészeinek előadása Gyulán. Hétfőn két színdarabot játszanak a színkörben. Tudvalevőleg Horthy Miklósáé hatalmas akciót indított a magyarságot gyökerében fe­nyegető tüdővósz leküzdésére. Ebbe a nem­zetmentő akcióba kapcsolódik be az az elő­kelő staggione, mely a budapesti Nemzeti Színház művészeiből alakult, hogy a színpad minden szónál és írott betűnél erőteljesebb agitációja révén propagandát fejtsen ki ez égetően fontos kérdésben egy most feltűnt tehetség: Erdős László dr. orvos iró értékes színdarabja, a „Legyen világosság“ által, más részt egy kedvesen szórakoztató színdarabbal, a sok színpadi sikert megért Vitéz Miklós „Tiszta dolog“-ja előadásával dokumentálja a Nemzeti Színház előkelő játékstílusát vidéken is azok előtt, kiknek különben nincs alkal­muk az ország első színpadának művészeté­ben gyönyörködni. A két darab vezetőszerepeiben Somogyi Erzsi, Csortos Gyula és vitéz Garamszeghy Sándor lépnek fel. Az utóbbi vezeti a stag- gionót. Ezt a vendégjátékot rendkívül fontosnak, nemzeti és művészeti szempontból okszerűnek tartjuk. Hogy egyebet ne említsünk, nemcsak a vidéki, hanem a fővárosi színházak szerep­lői is szégyenletesen kevés súlyt fektetnek a tiszta magyar beszédre, nem szólva az énekes darabok színészeiről, akik annyiféle tájszólás­sal, zsargonnal beszélnek, abányan játszanak sokszor egy darabban. Szeretnénk a kultusz - kormány figyelmét felhívni, hogy amikor Rád - nay Miklósnak, az Operaház igazgatója stag- gionejának tervét honorálja, tegye állandóvá a'1 drámai staggionet is, melynek tagjai a Nemzeti Színház fiatalabb, nagytehetsógü, de az ország első drámai színházának szóhoz nem jutható művészei lennének. Nyerne a vidéki művészet, az igaz irodalmat szerető vidék és a Nemzeti Színháznál sem okozna gondot az utánpótlás. A hétfői előadást a gyulai szinpártoló közönség különös figyelmébe ajánljuk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom