Békés, 1929. (61. évfolyam, 1-103. szám)

1929-01-26 / 7. szám

LXI. évfolyam 7. szám. Szombat Oynla, 1929. január 26* Előfizetési árak: Negyedévre: Helyben . . . 1 P 60 fii!. Vidékre . . . 3 P 20 fi i. Hirdetési díj előre ««(erdő POLITIKAI, TÁKSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Városház utca 7. sz. Dohay János könyvkereske­dése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inté- zendők. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 12 fillér. A propaganda szerepe. Mióta a trianoni revizió kérdése előtérbe került, egyre több szó esik a külföldi propagandáról, arról, hogy az igazságtalanul megcsonkított Ma­gyarországnak külföldön minél hat­hatósabb propagandát kell kifejtenie, hogy igazunkat elismerjék és mél­tányolják. Mindazok, akik a külföldi propaganda kérdését felvetették és nap-nap után előtérbe állítják, való­színűleg tisztában vannak a propa­ganda jelentőségével és éppen azért forszírozzák ezt a kérdést, mert meg­vannak győződve arról, hogy egyedül a propaganda az, amellyel föl tudjuk hívni magunkra a külállamok figyel­mét. Más kérdés azonban, hogy a propaganda mozgalmak tervezői és rendezői tisztában vannak e a jó és rossz propaganda fogalmával és hogy meg tudja-e különböztetni a hasznos és a kártokozó propagandát egy­mástól. Hogy ez a kérdés mennyire jogo­sult, azt bizonyítják azok a tények, amelyek a helytelen propagandán keresztül megszervezték részünkre külföldön a népszerűtlenséget, amely­nek eliminálására most minden lehe­tőt el kell követnünk, különösen, mióta a revizió kérdése előtérbe ke­rült. A jó propaganda jelentőségével és hivatásával azonban nagyon sokan nincsenek tisztában s ezért fordulnak elő egymásután azok a politikai és gazdasági bakklövések, melyek ez­után végeredményben többet ártanak, mint használnak az országnak, jól­lehet azok, akik elkövették,nem akar­tak vele rosszat s azt hitték, hogy segítségére lesznek az országnak. És ennél a pontnál kell a jó propaganda kérdésének tisztázását megragadni. Disztingválni kell a jó és rossz pro­paganda között. Hozzáértő emberek kezébe kell adni a külföldi propa­ganda-mozgalmak ügyét és szigorúan ellenőrizni kell, hogy ki milyen esz­közzel akar külföldön propagandát kifejteni Csonkamagyarország érde­kében. Mert egyáltalán nem lényeg­telen, hogy felelőtlen egyének és sok­szor felelős állásban levők is milyen Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC. eszközökkel dolgoznak külföldön. Sőt megállapíthatjuk, hogy azok, akik tervszeriitleniil, csupán hangulatkel­tésből igyekeznek propagandát csi­nálni a maguk szakállára, rendsze­rint lerontják még azt a szimpátiát is, amit a kormánynak felelős munká­jával és komoly adataival sikerült megteremtenie. Ügyelni kellene arra, hogy ma- gyarország külföldi barátait ne zak­lassák folytonosan különböző tervek­kel és segélykérésekkel, mert ezek a tervek és kérések csak lejáratják az ország és a nemzet tekintélyét, bármily irányú akcióról legyen is szó. Ne hangoztassuk folyton, hogy szegények és nyomorultak vagyunk, mert erre semmi szükség sincsen; Londoni jelentés szerint Rothermere lord kijelentette, hogy a revizió ügye nem veszte gél. A revizió helyes irányban halad és úgy szólván ellenállás nélkül jut el azokhoz a té­nyezőkhöz, ak knek szavuk sorsdöntő lesz Magyarország térképének újból való megraj­zolásánál. A magyar közvélemény revíziós kívánságai a legtöbb nagyhatalom vezérfór- fiainál visszhangra találtak. Véleménye szerint a legközelebbi angol választáskor a konzer­Megjelenik szerdán és szombaton. a való tények és a száraz statisztikai adatok ugyanis önmaguktól beszél­nek, ellenben bizonyos, hogy az az ajándék, amelyet ilyen siránkozással tudunk csak megszerezni, olyan nyo­mot és felfogást hagy vissza az aján­dékozóban, amely ferde irányban megváltoztatja a hozzánk való szim­pátiáját. Annyira szegények és kol­dusok pedig mégsem vagyunk, hogy országos érdekeket és szempontokat áldozzunk fel alamizsnaszerü aján­dékokért. A jó propaganda külföldi lanszi- rozására egyedül a magyar kormány illetékes szerve hivatott, tehát el kell tiltani a magánosokat minden ilyen irányú és helytelen mozgalomtól. vativpárt győzelme lehetetlen és legvalószí­nűbb, hogy a munkáspárt kerül ki abból győztesként. MacDonald és Lloyd George a revizió kérdésében egy véleményen vannak és nines kétség az iránt, ha MacDonald ura­lomra jut, akár egyedül, akár koalícióban és Lloyd Georgeval minden lehetőt megtesz, bogy a magyar revizió kérdése hivatalos pro­gram legyen az angol és igy az európai poli­tikában a békés fenntartása érdekében. Egy szerencsejátékos kifosztotta a vonat utasait Furfangos eset történt egyik este a szeg­halmi vonaton. Páder Miklósnó szeghalmi la­kos felszállt a vonatra, hogy Békéscsabára utazzon Kevéssel utána egy alacsonyabb és két közepes nagyságú férfi szállt be ugyan­abba a kocsiba. A három férfi először úgy tett, mintha nem ismernék egymást Később azonban az alacsony férfi kezdeményezésére, aki elővett három plóhlemezt, az úgyneve­zett „itt a piros“ elnevezésű szerencsejátékba fogtak. Annyira ment a játék, hogy a másik két férfi már 40—40 pengőt veszített. Egyszer csak felszólították Pádernét is, hogy nem vol­na-e hajlandó játszani. Pádernó engedett az unszolásnak és hamarosan ő is hozzákezdett játszani, ami kevés szerencsével végződött, mert elveszített 20 pengőt és abbahagyta a játékot. Ezután egy egyetemi hallgató, aki szintén a kocsiban volt, kezdett játszani Az ő játékát sem kisérte azonban a szerencse, mert elveszítette a készpénzét, sőt még arany óráját és láncát is zálogba tette, melyért 40 pengőt kapott. A pénzt ismét elveszítette, úgy hogy nem folytathatta a játékot. Békéscsa­bára érve Pádernó visszakövetelte a pénzét, amit azonban nem adott vissza az alacsony szerencsejátékos, sőt a felszólításra megugrott társaival együtt és beszállt a budapesti sze­mélyvonatba. Pádernó erre rendőrért ment, aki feljelentésére a bárom férfit a vonaton el­fogta és a kapitányságra kisérte. Itt kihall­gatták őket és megállapították, hogy a sze- rencsejátókos férfi Kemeneczei János 26 éves szolnoki vásári szerenosejatékossal, a másik két férfi pedig, akik segítőtársai voltak neki a jóhiszemű emberek kifosztásában, Nagy Ist­ván szolnoki vásári szerencsejátókossal és Fü- leman Ignác szolnoki lókereskedővel azono­sak. A rendőrség megállapította, hogy isme­rik egymást és a hamis szerencsejáték végre­hajtása végett szövetkeztek. A két áldozat pénzét és óráját náluk megtalálták és gazdájuknak visszaszolgáltat ták, mig ellenük az eljárást megindították. A magyar revizió kérdése az európai politikában. Rothermere lord nyilatkozata az angol választásokról és a magyar revízióról* Ipartestületi bál február 2-án.

Next

/
Oldalképek
Tartalom