Békés, 1929. (61. évfolyam, 1-103. szám)
1929-03-30 / 25. szám
4 Békés 1929. március 30. esik a hóditónak az utolsó magyar történelmi könyv is, amely a trianoni határon átkerült, akkor maradjon neki egy magyar történelme, amelyet azon a területen Írtak. Ősz fejjel, amint előszavában megjegyzi, 42 évi munka után, 64 éves korában kezdett megírásához, nem tudván, hogy befejezi-e valamikor. Nem is fejezte be. A magyar nemzeti története című munkájából 1924-től 1926-ig mindössze három kötet jelent meg és Szent László király haláláig, 1095-ig terjed. Utolsó levelében, melyet halála előtt egy nappal irt nekem és mellyel a posta egy héttel halála után kopogtatott be hozzám, hosszan irt irodalmi terveiről és erről a munkáról is. A Gondviselés másként határozott. Karácsonyit apostoli munkája közben érte utói a halál, amely apostoli munkában senkire és semmire nem nézve, haladt előre, feltar- tóztathatlanul. Most is látom őt, amint egy szomorú reggelen, amikor Nagyváradot végleg elhagytam és amint megpillantottam őt, ment előre a csendes utcán és lélekben mentek utána mind, a védelmet, vigasztalást és vezetést kereső apátián magyar, a kicsinyek és a nagyok, a szegények és a gazdagok és vezettették magokat a lelki vigasztalás utján a magyar múlt glóriáján keresztül a jó Istennek virágos kertjéig, ahol a vigasztalások virágai között ez a kedves, szerény virág nyilott. • Karácsonyi János, a történetiró, a magyar történelem hajnalánál, annál a tűznél melegedett fel, amely ezer évvel ezelőtt a Közép Duna mellett kigyult és amely hatalmas i lánggal égett egészen addig, amig a mi szo- | moru korunkban gyertyaláng lett belőle. Ka- ! rácsonyi püspök nem akarta kialudni, hagyni | és törékeny testtel vitte, széltől óva, melengetve a gyertyalángot, úgy amint II. Rákóczi j Ferenc fejedelem vitte azt, amint egy gyönyörű szép levelében irta, vitte azt azért, hogy valamely nagy, szabad nemzetnek hatalmas lángjánál ismét meggyujthassa. Karácsonyi nem idegen nemzetekhez, hanem a Gondviselés örök lángjához igyekezett vele és úgy látjuk őt lelki szemeink előtt ma is, amint a puszták romjai közt, hulló magyarjaitól követve viszi a gyertyalángot előre, a múltból vett ihlettséggel és rendületlen kitartással, Szent István és Szent László királyok elé az Ur zsámolyához, hogy amint ő hitte és kérte, kigyúrjon ismét a magyar nemzet életének tündöklő lángja és világosságot árasszon szét a földön, amelyhez Isten adta joga volt, dicsőséges fényességének felragyogtatásával. Hely történetírásunk és dr. Karácsonyi János Irta: dr. Scherer Ferenc. A helytörténeti kutatás Magyarországon azon feladatok közé tartozik, melyet történetíróink mindig szívesen átengedtek a vidéken élő történetkedvelőknek, pedig jelentőségét már 55 évvel ezelőtt felismerte József főherceg, aki múzeumunkat meglátogatva kifejezést adott azon meggyőződésének, hogy hazánk történetének monumentális megírása csak akkor lesz lehetséges, ha a vidéki történelmi társulatok összegyűjtik szétszórt történelmi emlékeinket. ‘) Politikai történetírásunk talán kevésbé érzi a helytörténeti kutatások hiányát, bizonyos azonban, hogy enélkül sem gazdaság- és társadalomtörténetünk, sem történeti földrajzunk fel nem építhető. ") Megyénk és városunk történetének kutatását is helyi irók vállalták magukra. Munkásságuk nagyrészt helyi körben mozgott, melyen ha tulemelkedtek, úgy el is vesztettük őket helytörténeti kutatásaink számára. 3) Helytörténetirásunk két városmonographiával kezdő-* dik, s mind a kettő még abból az időből való amikor a krónikások voltak úgyszólván egyetlen forrásai a magyar középkorral és a török hódoltság korával foglalkozó történetírásunknak. Közösek lévén forrásaik, az 1695. előtti időkről csak ugyanazt mondhatták. Az első azonban röviden érintve ezt a kort, előadásának súlypontját az ujraépülés korszakának leírására helyezte, igy azután alkalom adódott a másodiknak arra, hogy városunk őstörténetével részletesen foglalkozzék. Az elsőt Komá- romg Miklós 4) Német-Gyula jegyzője irta 1834-ben. A Zalamegyéből ideszakadt férfiút megihlették az alföldi ódon vár düledező falai s a város sokszínű településű viszonyai; alkalom is kínálkozott egy ilyen kis müvecske kiadására, mert Német-Gyula külön községgé szervezkedésének százéves emlékünnepét készült éppen megülni. így lett ő városunk első monographusa. Munkája kiadásában — amint : maga mondja —■ bő olvasottságával nagy segítségére volt Mogyoróssg János uradalmi ispán, akinek Gyula második leírását köszönJ) Évk. II. 139. lap 3) Mályusz Elemér: A helytörténeti kutatás feladatai. Századok. 1924-538 566. lapok. 3) dr. Horváth Jenő: A Történettud. müv. Békés vm.-ben. Békés 1907. junius 16. sz. 4) Értekezés Gyula városáról és a hajdani gyulai várról. Nagyvárad 1834. Tichy Jánosnál. 78. 1. hetjük. "’) Város monographiáink után 1870-ben jelent meg Haan Lajos tollából Békésmegye első monographiája, melyhez szerzője már 164 oklevélből álló oklevéltárat csatolhatott. fi) Mogyoróssy János gyüjtőszenvedélye vetette meg alapjait múzeumunknak, mely a vármegye legkiválóbb elméinek hozzászólása után 1874-ben mint Békésvármegye Múzeuma alka- kult meg a Békésmegyei Régész- és Művelődéstörténet mi Társulattal egyidőben. Göndöcs Benedek, Haan Lajos, Zsilinszky Mihály és Mogyoróssy János vezérsége alatt tömörültek az egyesületben mindazok, akik a helytörténeti kutatás ügyét megyénkben szolgálni óhajtották, s az Egyesület 21 esztendeig (1874—1894) tartó virágzása uj korszakot jelentett. A helyi kutatók, valamint azok a kiváló történettudósok. akiknek közreműködését Göndöcs Benedek megnyerte, az egyesület évkönyveiben számos részletproblémának végérvényes megoldását adták. Folytatták az okleveles anyag gyűjtését és 1870-ben Haan és Zsilinszky kiadhatták a Békésmegyei Okmánytár második kötetét, 7) mellyel a megyénkre vonatkozó oklevelek száma 349-re emelkedett. Vándorgyűléseiken pedig oktatták és lelkesítették az ifjúságot s igy nyertek a társulat számára két értékes munkatársat: Csánky Dezsőt és Karácsonyi Jánost. A régi munkások mellett ifjabb erőket látunk örömmel feltünedezni — mondotta főtitkári jelentésében Zsilinszky Mihály, — kik hivatva vannak nagyobb erővel és sikerrel folytatni azt, amit mi szerényen és töretlen utón megkisérlettünk. Kétségtelenül csak örömmel jelezhetem azt, hogy midőn évenként országos nevű történetírók látogatják meg szerény vidéki egyletünket, midőn tudományunk gazdag tárházából ide is elhoznak néhány becses magot, hogy az termékeny talajba vetve sokszor gyümölcsöt teremjen, ugyanakkor szent lángra gyullad néhány ifjú ember keble, kutatni kezdi szülőföldjének régi emlékeit, s fáradságának édes gyümölcsét becses irodalmi doldozatok alakjában hozza a hálás közönség elé. *) 3) Gyula hajdan és most, történeti és statisztikai vázlatokban. Gyula 1858. Réthy Lipótnál. 256. lap. B) Békésvármegye Hajdana. Bpest 1870. Lauffer Vilmosnál 327. lap. s az oklevéltár 309. lap. ") Békésmegyei Oklevéltár II. Bpest 1877. Tettey Nándornál 275. lap. i) Évk. VIII. 171. lap. 1881-ben Karácsonyi János papnövendék két értekezést nyújtott be a társulat évkönyvébe való felvétel végett. A közgyűlés az értekezések megbirálásával Haant és Zsilinszkyt bízta meg azzal az utasítással, hogy „ha bennük komoly törekvéssel egyesült érték található, nyomtatott ivszám szerint lesz jutalmazandó az előretörekvő ifjú“ s) Az 1882. szeptember 18-án Gyulán tartott közgyűlésen már úgy mutatta be az elnök, mint a jövő egyik reménységét. „Igazi lelki örömet érzek, mondotta, midőn ez alkalommal egyletünknek egy tehetséges fiatal tagját, Gyula városának szülöttét, tisztelendő Karácsonyi János békési segédlelkész urat úgy üdvözölhetem és mutathatom be, mint aki a történettudományok terén egész szenvedéllyel és hivatással búvárkodva, máris figyelemreméltó munkásságot fejtett ki, s a jövőre nézve annál szebb reményekre jogosít. Néhány hét előtt, midőn mint ujmisés áldozár először ajánlá fel a legszentebb vérnélküli áldozatot, én valék vezetője — manudnktora — az Ur oltáránál s lelkem- ből örülök, hogy most én vezethetem be őt a nyilvános szereplés terére, amidőn ez alkalommal a közművelődés oltárára legelőször is szülővárosa iránt érzett hála és kegyelet áldozatát mutatja be Gyulának, a gyulai uradalomnak, a gyulai várnak keletkezése, cimü oknyomozó történelmi értekezésével.“ ,n) Ebben meggyőző erővel mutatta ki, hogy Gyulát nem a pogány Gyula vezér, hanem egy keresztény Gyula alapította, akiről először Gyulamonostorának nevezték; hogy a gyulai uradalmat Károly Róbert király szervezte meg, a zarándi vagy békési várbirtokok romjaiból, a várat pedig Maróthy János macsói bán építette XV. század elején. A fiatalok azonnal bekapcsolódtak az egylet anyaggyüjtő munkájába. 1883-ban a főtitkári jelentés kiemelte, hogy a két uj munkatárs ernyedetlen szorgalommal gyűjti össze mindazt, ami megyénk múltjára vonatkozik s az eddig lemásolt anyag már egy derék kötetet tenne ki. Éppen ezért szükségesnek tartotta, hogy az egyesület az okmánytár harmadik kötetének kiadásáról gondoskodjék. n) Sajnos, erre az egylet szűkös anyagi viszonyai között sohasem került a sor s a Haan előszavával ellátott harmadik kötet kézirata ma is kiadatlanul hever múzeumunk levéltárában. A gyűjtőmunka mellett az évkönyvekben egymásután jelentek meg alapos értekezései, melyek közül itt csak azokat soroljuk fel, amelyek városunk helytörténetével foglalkoznak. A IX. kötet „lököly Imre viszonyai Békésmegyéhez, különösen Gyulához“ cimü érdekes tanulmányát hozta. A következő kötetben egyszerre három dolgozata jelent meg, melyek közül kettő városunk közvetlen környékének Árpád-kori települési viszonyait és történeti földrajzát világította meg. Nemsokára befolyást nyert a társulat ügyeinek intézésébe is, ameny- nyiben az 1885. évi közgyűlés a titkári állást Karácsonyival töltötte be, amikor pedig Zsilinszky főtitkár megvált állásától, az 1887. de- december 19-iki közgyűlés egyhangú lelkesedéssel őt választotta főtitkárrá. lä) Ezen a közgyűlésen olvasta fel „Maróthy János macsói bán élete“ cimü alapvető tanulmányát, mely az évkönyv XIII. kötetében látott napvilágot egy másik értekezésével együtt: „Hogy és mikor került Gyula vára a magyar király kezébe“. Középkori művelődéstörténetünkre vetett rendkívül érdekes fényt „Olasz fogoly Gyula várában 1534-ben“ cimü értekezésével. (Évkönyv XV. kötet.) „Békésvármegye hajdana“ megjelenése ») Évk. VII. 185. lap. “) Évk. VIII. 165. lap. n) Évk. IX. 176. lap. u) Évk. XIII. 192. lap.
