Békés, 1929. (61. évfolyam, 1-103. szám)
1929-03-30 / 25. szám
1929 március 30. Békés 3 nála fiatalabb történetírót elhalmozott. Később a sors még közelebb sodort bennünket egymáshoz és mint a nagyváradi királyi jogakadémián a történelem professzorát, egy Ízben azzal keresett fel engemet, vállalnám el a Biharvármegyei Történelmi és Régészeti Társulat titkárságát. Ha jól emlékezem, két éven át viseltem is azt Karácsonyi János oldalán, egészen addig, amig e komoly és előkelő egyesület munkáját meg nem akasztották. Egy délután bekopogtattam hozzá, hogy az utolsó titkár az utolsó elnöknek megbízását visszaadja. Bihar, amely televény pusztáival és zugó fenyvesekkel msgrakott bérceivel egy egész ország volt, ketté törött; ragyogó, fényes múltjának, melynek története napjainkig meg- iratlan maradt, utoljára két gyulai ember állott szolgálatában. Mikór azonban fájó szívvel Karácsonyi kezébe adtam a nálam levő Írásokat, meglepetten kérdezte tőlem, ki lesz az egyesület uj titkára. Nem akarta látni, pedig saját szemével látta, hogy a muzeum már csak üres falakból állott és hogy az egyesület élete, legalább az akkori körülmények között, megszakadt ; ő túl tette magát a pillanatnyi eseményeken és az örökkévaló Istennek kifiir- készhetlen akaratát helyezte mindenek fölé. Ha Isten úgy akarja : feltámad minden, ami elbukni látszik, mert csak pillanatnyi látszat az, mit a véges ember maga előtt lát. Pedig a háború akkor már katasztrófába fűlt; pusztulás, betegség, ragály és el'égületlenség lopta be magát az országba ; Karácsonyi fájlalt mindent, ami romba dőlt, de Isten akaratát látta benne, aki a romokat életre is keltheti és az Isten akaratában rendületlenül megnyugodott. Ma is úgy rémlik, mintha magam előtt látnám, amint a kérdést önmagához intézi és maga válaszol reá azzal a nyugalommal, amit egyedül a vallásbeli megnyugvás tud nyújtani. * < • • .v- •- • . • .- • .i' : A magyar történelem kutatásában sem hagyta el a rendületlen hit, hogy a Gondviselés e hazát a magyarnak szánta és igy érlelődött meg benne az elhatározás, hogy a magyar nemzetnek Magyarország földjéhez való elévülhetetlen jogát kifejtse, „Százezer baj, millió jaj“ származott szerinte abból a téves hitből, hogy a románok magokat Erdély őslakóinak tekintették és a közvélemény felvilágosítása végett irta meg 1916-ban az említett röpirat- nak bővített feldolgozását „A magyar nemzet joga hazánk területéhez“ címmel, mely azután 1921-ben második kiadásban, kivonatban pedig idegen nyelveken is napvilágot látott. Mesteri érveléssel fejtelte ki abban Karácsonyi a magyar terület integritásának gondolatát és alkotott vele marandandót; fegyvert, amelyet a magyar nemzet érdekében még sokszor és sokáig forgatni fognak. Második kiadása 1921- ben már akkor jelent meg Budapesten, amikor Nagyvárad idegen uralom alatt élt és ez annak ellenére is kellemetlenséget szerzett Karácsonyinak, hogy ő nem propagandát irt, hanem történelmet. Vagy talán éppen a történelmi tények fájtak a hódítóknak, akiknek elméletét Karácsonyi a történelmi tények érveivel halomra döntötte. A sors iróniája volt, hogy nevét ez a kis könyv, amelyben nagy munkáinak csupán szilánkjait dobálta szét, jobban ismertté tette, mint az igazi nagy alkotások. Ezt nyilvánvalóan annak köszönhette, hogy munkája tiz millió magyar lelkében visszhangra talált. Ma is látom őt állni az asztalán állandóan kiterített nagy atlasz mellett és rendületlen nyugalommal bízni abban, hogy a Gondviselés, amely a magyar nemzetnek itt adott hazát, ezt a hazát továbbra is a magyarnak fogja megtartani. Mikor mindannyian tanácstalanul, terv és gondolat nélkül állottunk Magyarország szétszakított térképe körül, akkor Karácsonyi már azokra gondolt, akik még nem látják teljes mértékében a katasztrófát, de akiknek csakhamar vigasztalásra, erős és folytonos vigasztalásra lesz szükségük és Karácsonyi ragyogó szemekkel határozta el, hogy ott, a szenvedők között fog maradni. Úgy láttam, szerette volna, ha én is ott maradok és volt idő, mikor a körülmények ezt kívánták. De a körülmények változtak és hosszú évek együtt- munkálkodása után szakítanunk kellett. Utolsó találkozásunkkor még egyszer megkérdeztem őt, hogy nem jön-e át Csonkamagyaországba, hiszen történetírói munkáját itt szabadabban folytathatta volna, ő azonban tagadólag intett és én akkor még nem tudtam, hogy Karácsonyi János a történetírón kívül valami sokkal nagyobb, vigasztaló és vezér, ezer és ezer magyar ügynek atyja, kire nagy hivatás vár és — a nagyszerű halál. Akit ott tartanak a szegények és a szükölködők, akit ott tart a könyörület és a vigasztalás, akit ott tart a krisztusi pásztor gondolata s akivel szemben én csak egy vándor maradtam, aki felveszi mindenét, amije van és elindul oda, hol az élet magyar és szabad, maga mögött hagyván a másik földet, hol a magyar elnyomott és csonka karját esdekelve nyújtva kér lelki vigasztalást és könnyebbülést, vezetést és irányítást. * Karácsonyi János nagy lelki szenvedések között, de a Gondviselés kifürkészhetetlen akaratába helyezett rendületlen megnyugvással, azzal a megnyugvással, hogy az a föld is magyar, magyar volt és egykor ismét magyarrá lehet, maradt Nagyváradon. Egymás után ledőlni látván az egykor uralkodó katolikus egyháznak hatalmas pilléreit és egyre fájóbb lélekkel sejtvén azt, hogy a feltámadásnak hőn óhajtott napja még messze van, ott a nagyváradi székesegyház árnyékában, a káptalansor csendes magányában öltött testet a magyarországi ferencesek történetének gondolata és született meg vSzent Ferenc rendjének története Magyarországon“ melynek két első, hatalmas kötete Budapesten, 1922—24. látott napvilágot. Szent Ferenc rendjének története, amely rend valamikor, a török hódítás idején, a letarolt és felosztott Magyarországnak szegény magyarjai között a szegények nyelvén, az elnyomottak és üldözöttek nyelvén, a szolga magyarnak nyelvén Krisztus igéit hirdette. Amikor nem voltak érsekek és püspökök és nem voltak virágzó paróchiák, csak ferencesek voltak, akik a keleti, mohamedán országokban pusztáról-pusztára járva kereszteltek és temettek. Milyen fájdalmas lehetett Karácsonyi Jánosnak ennek a munkának a megírása, ha megelevenült lelki szemei előtt a szegény moldvai magyarok sorsa, kiknek, amint azt a Magyar Tudományos Akadémiának egyik kiküldöttje a múlt század harmincas éveiben jelentette., évenkint csak egyszer volt szabad a templomban énekelniük és akkor is csak a „Keresztények sírjatok“ énekre zendit- hettek rá. A sivár pusztaságban Szent Ferene barátai életüknek örökös kockáztatásával, igényeiket az üldözött és elnyomott szegények igényeihez lefokozva, örökös vándorlásban élték le életüket, amelynek legszebb emléke a szenvedő magyar vigasztalása és a haldokló magyar szemének lefogása maradtak. Lehetetlen e munkában fel nem ismernünk Karácsonyi Jánosnak szívós küzdelmét a magyarság megtartásáért. Lehetetlen nem látnunk azt, hogy amikor Szent László váradi egyházában kihalt a pompa és elmúlt az ünnepek ragyogása; mikor elhalt az utolsó váradi püspök, Széchenyi Miklós gróf, akinek fejedelmi alakjából a szenvedések legsúlyosabb napjaiban egy fejedelmi lélek körvonalai bontakoztak ki; mikor üres lett a püspöki palota és elnéptelenedett a káptalan ; mikor elvették és bezárták a katolikus iskolákat és egyesületeket; mikor mindenki csak szegény magyarrá lett, akit vigasztalni kellett és akinek vigasztalói fogytán voltak : akkor Karácsonyi Szent Ferenc barátainak egyszerű nemes alakját vette magára és abban kopogtatott be a maga lelki szenvedései mellett a szegény magyarhoz és vitte keserű kenyeréhez a nemes és egyszerű vigasztalást, amit egykor a rab magyarnak a maga hazájában a ferences barátok nyújtottak. * S hogy a lélekben megtört magyar el ne felejtse azt, hogy egykor nagy és hatalmas volt, hogy lássa, mint múlik el a fény és a dicsőség és hogy bízzék abban, hogy a Gondviselés, amely az egyik órában mindent romba tudott dönteni, egy másikban mindent felépíthet : oda tett az elárvult magyar asztalára egy magyar történelmet. Hogy ha áldozatul jfsaemtL. 2 világrész és mindenütt Falnia a* A AA • A í»- f" '>■* \-' «A \<\V vív f Ik-msss V v vi V V ív ,íí. ,A' vVÍv ' & 'S» $ $ S A íi* AV \\ >N \\'' .A ,v\v \ A '\\\\ ^ ta3°n T!Q Uaá» lg»4, ed le Éi. ríl8& ÍXÍ6B ©fj&0í télen ijs v's> 4»'- «4 5 A' s f I t ^ "T-' 1 V vA V' vv A'V "'v \ív A.A \ V ' V'V 'VV VV \v ív' Ui^rro^A 1 I I | á-'AS'íi, sa IMI S AsÄ V<V M \v' Mv Ä N *» >.\ >N ,'Xví A- N ' V \
