Békés, 1929. (61. évfolyam, 1-103. szám)

1929-03-30 / 25. szám

2

Békés

(929. március 80.

Karácsonyi János emlékünnepély.

Dr. Horváth Jenő és dr. Scherer Ferenc előadása.

Karácsonyi János-emlékiinnepélyt rendezett a gyulai katolikusság 1929. március hó 24-én a városháza nagytermében.

A megnyitó beszédet dr. báró Apor Vilmos plébános mondta, majd a b. e. főpapról és történettudósról Németi József tartott emlékbeszédet.

Karácsonyi János történetírói munkásságát Horváth Jenő egyetemi tanár, helytörténeti kutatásának jelentőségét pedig Sherer Ferenc dr. oki. középiskolai tanár méltatták, kiknek értekezését egész terjedelmében alább közöljük.

Gellértről Írott munkáját 1904-ben és 1926-ban Szent István és Szent László királyok életének megírásával egy mesteri trilógiává, amely trilógiának a gondolatköre vezette őt 1887-től 1926-ig, életének nagyobbik felén, 39 éven keresztül. Ha végigtekintjük azt a lelkületet, mely e trilógiának szint és jelleget adott, akkor lehetetlen észre nem vennünk azt, hogy amint a magyar múltért lelkesedő fiatal pap figyelmét Szent Gellért alakja ragodta meg; amint a millenium után megkapta őt Szent István alakja, kiben a magyar nemzet és a magyar állam ezeréves küzdelmének hatalmas szimfóniáját szólaltatta meg ; úgy pihent meg 1926-ban Szent László szobránál, melyet a hóditó ledöntött és amelyet azután szerető kezek, amelyek között Karácsonyi keze is ott volt, Szent László egyháza előtt állítottak fel* Lehetetlen, hogy elválasztotta volna László királytól, a szenttől, László királynak, a szabaditónak gondolatát akkor, mikor Szent László városában oly sok megtört és vergődő lélek tekintett a nagy király felé, aki a monda szerint váradi sírjából lovagolt a Királyhágón át a betörő tatárok ellen. És lehetetlen volt, hogy fel ne ismerje a nagy király tiszteletének azt a fontosságát, melyet e tiszteletnek az egyház szentjének tisztelete nyújtott, mélyebbre nyúlván a lelkekben minden világi hagyománynál, megnyugtatva és reményt keltve. Karácsonyi maga is Szent László egyházának volt theológusa, áldozópapja, plébánosa, később kanonokja, nagyprépostja és címzetes püspöke. Lelki szemeimmel ma is látom őt a monumentális váradi székesegyház faragott széksorában ülni és látom kivonulni őt, hermelinprémes kanonoki gallérjában, a templom elé, hogy szeretettel otthont adjon Szent László üldözött szobrának, melynek ércalakja ma onnan néz kelet felé, millió megtört leiken végig, kik csendes áhítattal sóhajtanak feléje. Lehetetlen, hogy a trilógia harmadik mestermüvében ne a történetiró Karácsonyi szellemi végrendeletét lássuk, mit az elszakított magyarságnak hagyott, mert ha valaki, akkor a nagy király fenkölt lelkű íródeákja tudta legjobban, hogy Szent László mindig lelki vigasztalást, reményt és bátorítást fog adni a hozzáfordulóknak, akiknek azokat élő ember csak ideig-óráig adhatott.

❖

Maradandót alkotott Karácsonyi János A magyar nemzetségek történetének monumentális müvével is, melynek 1900—02-ben megjelent két kötetét a Magyar Tudományos Akadémia 1903-ban a Péczely jutalommal tüntette ki, de csakhamar a 900 éves magyar katolicizmus egyháztörténetének megírásába fogott, mire részben az 1900-iki jubileum, részben pedig az bírta rá, hogy a magyar katolicizmus mindaddig ilyen összefoglaló munkával nem rendelkezett. A munka 1915-ben másodszor is napvilágot látott és hatását mi sem mutatta inkább, minthogy Magyarország hercegprímása 1928-ban hasonló munka megalkotására hívta fel a magyar katolikus egyház történettudósait.

Karácsonyi akkor már a magyar kateli- kus egyháznak és a magyar tudománynak dísze, kimagasló alakja volt. 1896, óta levelező, 1904. óta rendes tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának, az egyház főpapjai sorába emelkedett.

Gyermekkorom óta csodálattal láttam egyre magasabbra és magasabbra nőni őt és gyermekkorom óta hálás voltam azért a sok szeretetteljes biztatásért, mellyel engemet, a

Karácsonyi János a történetíró.

Irta: dr. Horváth Jenő egyetemi tanár.

A római katholikus egyház főpapjának, a magyar múlt egyik legkiválóbb kutatójának és művelőjének, Gyula város nagy szülöttének emlékét ujitjuk meg, amidőn Karácsonyi Jánosról emlékezünk. Abban a városban, ahol született, ahol gyermek volt, ahonnan fényes pályájára szerzetesi egyszerűséggel útnak indult, ahova vissza-visszatért, amint tisztségben, tudományban és hírnévben emelkedett és visszatért megtört lélekkel és testtel, vigasztalást keresni a honi környezetben azért, amiért oly nehéz megtalálni a vigasztalást egy érző magyar szívnek, amely egy hazát veszített el.

Karácsonyi János élete az egyszerű középkori szerzetesi léleknek élete volt. Egy virág, amely Isten kertjének erényei között fakadt és virult szelíd magányában egy pályának, melytől az élet viharait elfogták az elvonulás kőfalai. A gyönge szervezetben lakó léleknek bámulatosan nyugodt kitartása vezette őt a lármás jelenből a múlt emlékei felé, melyek a tudós lámpája mellett zaj és háború nélkül elevenültek meg és adtak erőt a gyönge testnek, amely viszont később, a nagy katasztrófák idején, egy, a múlt erejétől csodálatosan megedzett léleknek adott gránitalapot és vitte a néma harcban előre, hogy a pusztulásban megmenteni és megtartani segítsen mindent, a mi magyar.

*

Karácsonyi hosszú ideig csak egy munkájában emlékezett meg önmagáról. Mikor szülőmegyéjének történetét megírta, munkájához irt előszavában és a politikai történet végén szeretettel emlékezett meg arról, hogy az alkotmányosság helyreállításakor, ameddig a munkát vitte, még porban játszó kis fiú volt, aki most hálát ad a sorsnak, hogy megyéje történetének megírására vállalkozhatott.

Karácsonyi nevét akkor, a millenium idejében már jónevü történetíróink között emlegették.

Mint fiatal áldozópap, 1885-ben tűnt fel

először Magyarország és a nyugati egyház- szakadás cimii munkájával. Két évvel azután követte azt, 1887-ben Szent Gellért élete és müvei cimü tanulmánya, mely neki a budapesti királyi magyar tudományegyetem hittudományi karának Ipolyi-pályadiját szerezte meg.

Legyen szabad e munkájánál egy percre megállanunk.

Szent Gellért egyéniségének és működésének sok fontossága között Karácsonyi János lelkét nem az ragadta meg, amit a többi élet- irók fontosnak tartottak. Mikor 38 évvel a munka megjelenése után, 1924-ben kis könyvét másodszor is kiadták, a második kiadáshoz irt előszavából kicsendül az, ami őt Szent Gellért alakja felé vonzotta. Gellért szentsége már az első kiadás idejében eszménye volt, de csak ^ második alkalommal érezte, hogy milyen nagyszerű hivatást juttatott Szent Gel- lértnek a Gondviselés. Azzal, hogy vele tűzette ki Ajtony pogány vezér birtokain, Magyarország déli részein a keresztet és azzal, hogy ő vetette meg ott annak a nyugati latin civilizációnak alapjait, amelynek Magyarország azóta végvára és Kelet felé legszélsőbb véd- bástyája maradt. Csak ekkor fájt igazán Karácsonyi lelkének, hogy ugyanezeket a déli részeket a balkáni kultúra hullámaitól elborítva látta. Hányszor sóhajtott Szent Gellérthez és kért törékeny szervezete részére lelki erőt,

| hogy megtartani segítsen a kitűzött és megtámadott latin keresztet és civilizációt, amely körül a nyugati keresztény civilizációhoz szegődött magyarság romokban hevert. És fordult hozzá, lelki szemei előtt látva a Gehörtet, a vértanút és irta meg „Nagyváradon, 1924. Szent Atanáz napján“ a második kiadáshoz készített előszavában Szent Gellért „nagyszerű halálát.* A keresztény latin kultúra veszedelme, a hozzá ragaszkodó magyarság pusztulása és a „nagyszerű halál“, mit a vértanú szenvedett: elgondolásra késztető szavak.

Ez a munkája szerezte meg a 28 éves áldozópapnak 1887-ben az Ipolyi-pályadijat és ehhez a munkához tért vissza öregen és fáradtan, de töretlen lélekkel 1924-ben, mikor Szent László városában járva-kelve védeni akart mindent, a mi magyar és katholikus volt. Csendes magányában igy lett a világtól elvonult, addig könyvei közt élt szerény tudósból, szenvedő magyar vérei előtt a fény, amelynek szelíd fényét ezrek és tízezrek követték áhítattal és szivszorongva, gazdagok és szegények, nagyok és kicsinyek. Szent Gellért lelkének fénye gyűlt ki a sivatagban és vezette őket, amint vezette, mint maga megvallja, Karácsonyit is, egész életén át, a sivatagból a lelki vigasztalásnak virágos mezőire és a virágos mezőkön át a vezért az örökös, ember- feletti küzdelem jutalmaként, a csendes vértanúnak nagyszerű halála felé.

*

1887-től 1896-ig, tehát egy évtizeden át dolgozott Karácsonyi János Békésvármegye történetén, mely első monumentális alkotása volt. Három nagy kötetben, több mint ezer oldalon jelent az meg Békésvármegye lelkes közönségének áldozatkészségéből és áll azóta, vármegyénk nagy múltját megörökítve, könyvtárainkban. Karácsonyi érdeme a rengeteg anyag összegyűjtése mellett a gyulai uradalom nagy múltjának és országos fontosságának felderítése volt, 1893-tól kezdve levéltárról levéltárra járva gyüjtvén az adatokat. így jutott el a müncheni birodalmi levéltárba is, melynek brandenburgi aktái között gazdag gyulai vonatkozású anyagot talált annak a Hohenzollern György hercegnek korából, ki Gyula földesura volf és akinek a városában, Nürnbergben, melynek várgrófja volt, telepedett meg a gyulai Ajtósy Albert, Dürer Al- bertnek atyja.

*

Mikor Békésmegye millenáris történetét, melynek elkészítése neki annyi örömöt szerzett, befejezte, Karácsonyi sietett visszatérni a magyar történelemhez. így építette ki Szent