Békés, 1928. (60. évfolyam, 1-103. szám)
1928-06-02 / 44. szám
Békés 7 1928. junius 2 ra a legalább is kétes kijelentésére a főügyész urnák, hogy az újabb judikatura, amikor a társadalmi rend védelméről van szó, szigorúbb álláspontra helyezkedik, Azt az elvet nem adta fel a magyar törvény, hogy in „dubio mi- tius“ és a bírói judikatura sem. Itt egyébként nem lehet kétség, mert Daimel vallomásából kétségtelenül megállapítható, hogy a törvény- hatósági bizottsági gyűlésen elhangzott kifejezéseket sértettnek hallania kellett. És ha mégis arra az álláspontra helyezkedne a bíróság, hogy még sem hallotta, úgy a vádlott ténykedése szempontjából javára és igazolására szolgálhat, hogy ő jogosan lehetett abban a feltevésben, hogy a főispánnak ezeket hallania kellett. Ez az egyik adat arra, — a védelem megítélése szerint — hogy a főispán hivatalos működése közben azzal az úrral szemben, aki mögött egy, a veres uralom alatt elkövetett múltja miatt, megtorló fegyelmi Ítélet és egy becsületbirósági diszkvalifikáló Ítélet van, ezzel az úrral szemben nem lépett fel, hanem ez az ur elnéző elbánásában részesült. De ha csak az elnézésnél tartanánk! Én is osztom a nagyságos főügyész urnák azt az álláspontját, hogy a magyarnak a legszebb erénye, szinte már vétke, a megbo- csájtás. Benne van a lelkűnkben, mindennapi imánkban. Azonban a megbocsájtás és a fel- magasztaltatás között nagy a különbség, Ha egy becsületbirói Ítélettel diszkvalifikált, egy fegyelmi Ítélettel, jogerős bírói Ítéletekkel megbélyegzett ember kap megtiszteltetést azzal, hogy beválasztják az állandó választmányba — ami egymaga igen nagy megtiszteltetés — az még belül lehet talán a megbocsátás határán. De odáig még sem lehet menni, hogy ugyanezt az egyént felmagasztalják. Mindnyájan tudjuk, hogy az állandó választmány vezető tanácsadószerve a törvényhatósági bizottságnak. Merem állítani, hogy nincs ebben az országban egyetlen törvényhatósági bizottság, amely lovagias ügyben di.skvalifikált, fegyelmi bírósági ítélettel, vörös múltja miatt megbélyegzett egyént az állandó választmányba beválasztott volna, igaz, hogy erre a törvény- hatósági bizottságnak elvontan joga van. De tudjuk, hogyan folynak le ezek a választások. Békésvármegyében legnagyobb tekintély Daimel Sándor állásánál fogva is. Ő előáll és mond három nevet. Itt nem a három név játszik szerepet, hanem Daimel Sándor és megválasztják, mert Daimel javaslatba hozta. Azt hiszem, hogy nem volt közgyűlés ebben a megyében, amelyen Daimelt leszavazták volna. Ő azonban jelentést tett a közgyűlés előtt a jelölésrői a főispánnak. És a főispán, akinek ezekben a zavaros időkben főfeladata őrködni azon, hogy a közelmúlt véres eseményei vissza ne térjenek, a jelöléshez hozzájárult. Az a főispán, akinek egy szavába került volna megakadályozni és aki Békésvármegyének tartozik azzal, hogy ilyen embert ne válasszanak be, kötelessége is lett volna ezt megakadályozni. Mert merem állítani, hogy a magyar kormánynak — amely hivatása magaslatán áll — az intenciója szintén ez és ez is kell hogy legyen, mert a magyar nép erkölcsi felfogása is ezt diktálja. Már pedig minden helytelen, ami a nép erkölcsi felfogásával ellenkezik. Azt az állítást tehát, hogy a szóbanforgó egyén megválasztása a főispán ur hozzájárulásával történt, igazoltuk azzal, hogy Daimel jelentette neki s ő ez ellen kifogást nem tett, ahhoz hozzájárult, ügy hogy a vádpontoknak logikai tagozódás szerint az 1., 2., 3., 4. és 5. pontok ezzel ki vannak merítve, mert mind e körül az egyén körül forognak és azt fejezik ki, hogy egy ilyen jegyes és lesújtó Ítéletekkel ékes embert favorizált a sértett, mert elmulasztotta azt is megakadályozni, hogy ennek, és épen ennek kitüntető megválasztása megtörténjék. Az is vita tárgya, hogy jogában és hatalmában állott volna-e a főispánnak ugyanezen egyén békét bontó sajtóhadjáratát megrend- szabályozni. Hát találkozunk a perben egy másik, tényleg „megrendszabályozott“ emberrel, akinek a fejét követelte a sértett. Ez az ember Oroszlány Gábor. Nem volt megrázóbb és felemelőbb jelenete a főtárgyalásnak, mint dr. Lovich és Tanczik urak szembesítése éppen ennél a kérdésnél. Az a tény domborodik ki a vallomásukból, hogy az országgyűlési képviselőválasztások idején Tanczik r. főtanácsos ur telefonált a főispántól az egységespárt gyülekező helyére, amely telefonüzenetnek a lényege az volt, hogy délután '/« 5-től—5-ig szállítsák Oroszlány Gábor fejét, mert különben a főispán nem lesz abban a helyzetben, hogy elmenjen az egységespárt nagymagyar- városi gyűlésére. A főispán meg is kapta Oroszlány Gábor fejét és akkor Salome lendületével kisérte el kegyesen dr. Lukács őnagyméltóságát a nagymagyarvárosi olvasókörbe. Ez az egyenlő elbánás? Ez az a köz- tisztviselői tekintély, amelyet megvédelnaezni kell? Ez nem az. Mert mit tett Oroszlány Gábor, aki újságíró volt — keservesebb sors nincs is, mint az újságíróé, — miért kellett ennek távoznia a „Békésitől? Mert mellészegődött annak a nagy érdemnek, amely túlmegy minden főispánin; az iránt mert Írni, hogy Daimel a vármegyének megtartassék. Ez akkor nem tetszett a főispánnak. Én azt hi- i szem, ha választanunk kell a között, hogy mi j indította hát a főispánt arra, hogy Oroszlány Gábor elmozdítását követelje, úgy a főispán javára és érdekében csak az szól, ha oknak csakugyan a becsületügyi bíróság jegyzőkönyvének a közzétételét tekintjük, Ha ugyanis az ellenkező álláspontra helyezkedünk, t. i. hogy a Daimel ur érdemeiről Írott három cikk volt az ok, úgy az egymagában hátrányos Ítélet a főispánra nézve. Most rátérek a csirkéi'e és szalonnára. Nevetségesen kicsinyes, gyilkosán, elítélően nevetséges egymagában akkor is, ha semmi más nem volna ebben a perben. Az a bizonyos vadászpélda, amit a nagyságos főügyész ur felhozott, az a nyulajándékozás az egészen más, az nem hasonlítható össze ezzel. A vadász zsákmányát, trofeumát és három pár csirkét, meg egy oldal szalonnát még nem lehet azonosítani. De merem állítani, hogy az egy darab nyúl a főügyész ur részéről nem maradt viszonzatlanul. A főügyész ur saját példája nem méltó tehát ehhez az esethez. — Arra méltóztassék példát felhozni, hogy ebben a csonka országban van-e egyetlen főispán aki valaha bárkitől, pláne alantosától 3 pár csirkét és egy oldal szalonnát viszonzatlanul kapott volna. A főispán a magyar kormány reprezentatív szerve, akinek nemcsak a saját egyéniségére kell vigyáznia, hanem arra is, akiket reprezentál. És itt azt látjuk, hogy a sértett az alantasától ajándékokat fogad el. És ha azt mondja ki a biróság, hogy ezt lehet, attól tartok, hogy a reprezentatív kormányközegek kamaráiba nem férnek majd be a csirkék és a szalonnák. Végzetes veszedelem rejlenék abban, ha a bírói Ítélet approbálná azt, hogy a főispán elfogadhat viszonzatlanul alantasától csirkét meg egy oldal szalonnát. Volt nekünk egy igazságügyminiszterünk, aki a kir. ügyészség javára kilátásba helyezett bizonyos jutalmakat a rendelkezésére álló összegből, amely az árdrágító visszaélések megtorlásából befolyt. Mint egy test egy lélek utasította vissza felettes hatóságával szemben, akitől a kinevezés, jövőbeli előrehaladása függ, az egész ügyészi kar ezt a jutalmat. Talán nem lett volna jó annak a kir. ügyésznek ez a jutalom, ki maga, vagy a családja talán beteg s aki annyira nincs megfizetve ? Mennyire inkább kérés helyett vissza kellett volna utasítania a főispánnak az alulról jövő ajándékokat, ki a magyar nép hite szerint magasabb állást tölt be és akinek a méltóságával a magyar nép hite és erkölcse szerint ez igazán nem fér össze. Ennek a bünpernek a legcsunyább ré- í szén ezzel túlvagyunk. Kivágandó! r— .1»- —i. I Míísely. :m ápolás. Vegye !e előbb gyűrűit és ne közelítsen fehcrne» miijéhez éles körmökkel. ; Minden műselyemféléhez vegyen langyos Lux*fürdőt és tiszta langyos vizet az öblögetéshez. Ne dörzsölje, ne tekerje és ne csavarja, mert különben könnyen tönkremennek az elragadó ruhácskák és nadrágocskák, még mielőtt sejtené. Mosás után tegyen min* den darabot törülközőbe és nyomja ki, amilyen jól csak tudja. Azután fektesse szá» ráz törülközőre és huzza ki rendes alakjába műselyem' bői való dolgait, hagyja las» san, tehát ne nagy meleg mellett megszáradni és amennyiben egyáltalán szűk' séges, vasalja mindig ke» resztben a főfonálra. Lux hosszabb élettartamot biz» tosit a műselyemnek. Hogyan mossunk műselymeí? Chrisfalline, Crépe Pácon né, Salin Couffré — már e nevek sejlelik velünk e mű» selymek szinpompajaf. Az első és egyedüli szövet, melyei mostanáig emberkezek tudlak Készítem anélkül hogy a természet adta volna hozzá a fonalat. Műselyem a művészet remeke, selyemtől, pamut» és gyapjútól teljesen különböző, a mosásnál gyöngédebb és ^fpnyebb emezeknek Semmi más anyag sem ragyog gyönyörűbben mint a műselyem, mely ezt az apart fényét kellő kezeles mellett mosás után is megőrzi. Ha a műselyem 'izonnal .eJ0Sebbcn, cllenállóerejéből minden más anyagnál, de visszaszerzi ezt czonnal, amint megszáradt. A legelovigyazatosabb és legóvatosabb kezelés kell hozzá, .SZenved'en ,karl, a rosí- Rendes mosás azt rövidesen tönkretenné. Darabos (SZOrgOS kTZek* heIyeí‘ Csak Puha hab- közönséges mosószerek helyett csak t,rt, gíar Ka?’U. ”Luf • faPPanPehelV ártalmatlan és tiszta buboréka érintheti a mháSi blZÍ0S1,an‘ 3kar'uk f. ,m°sás eredményességét. Nem csoda, ha a mai női sldu, kSl ' yem mindinkabb vczdő szerephez jut. Tartósságánál, előkelő és lesz 'mindatK °gVa ..egfenrangu.3 Sokkal dráSább selyemmel és alkalmazhatóvá lesz mindahhoz, amt a not fehernemu» es ruhaszekrényt megtölti. Műselymet helyesen xrjg sää -L“*- ^»Ä
